Nem tudom merre megy a világ, de most ilyen nagyon kétpólusúra képződnek a napok. Na szóval délelőtt drogprevenciós konferencia, ahol megerősítést nyertem, hogy jó az irány amit csinálunk a HERO-in droprevenciós lézer show-nkal. Meg már a tudósok is rájöttek arra amire én is: a nem jól működő családon belül termelődik ki az a jelenség, hogy a gyerek valami vegyszerhez nyúl: tudományosabban megfogalmazva a diszfunkciós család jele a függőségek megjelenése. A megoldást meg abban látják, hogy a családot, a társadalom egységét kell javulásra bírni, hogy ez a jelenség megálljon: csak a függőt kevés kezelni, a környezetével is foglalkozni kell. Hallelúja.
Aztán gondoltam mennyire fasza napom lesz, elmegyek a Kassai Lajos: Levelek című könyvének bemutatójára és milyen jól meg fogja koronázni a napot egy értékes ember mondanivalója. Ő is ugyanazt elmondta egy más szövegkörnyezetben, ami délelőtt kiderült: az egyént kevés javulásra bírni, a környezetét is be kell fogni egy pozitív változási folyamatba. Hallelúja, egy másik módszer, de vannak emberek és csinálják. Nincs elveszve a világ!
Aztán ott volt a Puzsér is. Az meg hozta a szokásos kocsmafilozófiáját, hogy jajdeszaravilág, hozta a szokásos kocsmai demagóg kesergőt. Kassai próbálta finoman oltani és terelgetni, átadni neki pár informális jellegű értéket: pl hogy képes legyen megkülönböztetni a szektát a harcművészettől, meg ilyenek. Már kezdett némi reménysugár csillanni, kezdett Puzsér kiesni a romkocsmák médiaagymosott sötétségéből, mikor is megint 3-4 percnél több időt kapott, és ismét belelovallta magát, hogy a bolsevisták, és félni kell-e ma Magyarországon, mert itt ma tömegek rettegnek, nyomta a demagóg szarokat, amikor is eldurrant az agyam.
Ez a gyökér ne nyilatkozzon már tömegek nevében, ezt senki nem kente fel hangszórónak... Felálltam, és megkértem, hogy a saját nevében nyilatkozzon, mert az én világom biztos nem ilyen, mint amiről ő beszél.
A vége az lett, hogy egy másik néző közbeszólt, hogy akkor most le kéne zárni a vitát és a Puzsér buliján elemezni az ő nyomorult lelkivilágát. Ezzel maximálisan egyetértettem, csak hát no, ennek nem nyilvános beszéd kéne, hanem egy terapeuta, vagy egy évnyi falusi/tanyasi élet, internet és tévé nélkül, hogy a világ dolgai helyére rázódjanak a fejében.
No mindegy, röviden lezárták a vitát, képződött némi röhigcsélés, azt hiszem a Kassai nem erre számított amikor a Puzsért meghívta az ő könyvét ajánlani... Nem is tudom mit várt ettől a jószágtól, mert ezt az embert még értéket közvetíteni sosem láttam, inkább csak mocskolódni... A beszélgetés normálisabbik medrében a Kassai mondott egy jópofa dolgot a harcművészetről, és nem is értem, hogy ezt az elvet másban miért nem használja az élete más területén is. A harcművészeteket harcosoknak találták ki, nem mindenkinek ez az útja, nem kell mindenkinek ezt csinálni. Költői a kérdés, hogy miért is nem egy írót, vagy bármiféle írásban járatost hozott ajánlani egy könyv bemutatójára...? (Ki tudja, lehet meg akarja menteni ezt a nyomorult denevért...?) Az emberek, a tömeg, meg hogy tompítsák a nagy dinamikákat, elővették a kedves gesztusokat, megköszöntek néhány dolgot ami a könyvvel kapcsolatos volt. Azt gondolom, hogy az emberek ilyenek, alapvetően kedvesek és jóindulatúak, ha szépen fordulsz hozzájuk. Nem rettegnek és nem félnek, csak élik az életüket békésen, csöndben. Végre a könyvről volt szó és nem a privát démonokról. Puzsér nem maradt smúzolni a végén senkivel, azt hiszem érezte, hogy ez itt nem az ő romkocsmai akolmelege. Aztán a Kassaival aláírattam az egyetlen hibás és engem megtaláló fordítva kötött könyvét, és még a csajokkal fél órát röhögcséltünk mindenféle baromságokon a Gellért előtt...
Aztán kitaláltuk, hogy lemegyünk a Völgybe megint egy nyílt napra, mert ők még nem voltak ott.
Aztán gondoltam mennyire fasza napom lesz, elmegyek a Kassai Lajos: Levelek című könyvének bemutatójára és milyen jól meg fogja koronázni a napot egy értékes ember mondanivalója. Ő is ugyanazt elmondta egy más szövegkörnyezetben, ami délelőtt kiderült: az egyént kevés javulásra bírni, a környezetét is be kell fogni egy pozitív változási folyamatba. Hallelúja, egy másik módszer, de vannak emberek és csinálják. Nincs elveszve a világ!
Aztán ott volt a Puzsér is. Az meg hozta a szokásos kocsmafilozófiáját, hogy jajdeszaravilág, hozta a szokásos kocsmai demagóg kesergőt. Kassai próbálta finoman oltani és terelgetni, átadni neki pár informális jellegű értéket: pl hogy képes legyen megkülönböztetni a szektát a harcművészettől, meg ilyenek. Már kezdett némi reménysugár csillanni, kezdett Puzsér kiesni a romkocsmák médiaagymosott sötétségéből, mikor is megint 3-4 percnél több időt kapott, és ismét belelovallta magát, hogy a bolsevisták, és félni kell-e ma Magyarországon, mert itt ma tömegek rettegnek, nyomta a demagóg szarokat, amikor is eldurrant az agyam.
Ez a gyökér ne nyilatkozzon már tömegek nevében, ezt senki nem kente fel hangszórónak... Felálltam, és megkértem, hogy a saját nevében nyilatkozzon, mert az én világom biztos nem ilyen, mint amiről ő beszél.
A vége az lett, hogy egy másik néző közbeszólt, hogy akkor most le kéne zárni a vitát és a Puzsér buliján elemezni az ő nyomorult lelkivilágát. Ezzel maximálisan egyetértettem, csak hát no, ennek nem nyilvános beszéd kéne, hanem egy terapeuta, vagy egy évnyi falusi/tanyasi élet, internet és tévé nélkül, hogy a világ dolgai helyére rázódjanak a fejében.
No mindegy, röviden lezárták a vitát, képződött némi röhigcsélés, azt hiszem a Kassai nem erre számított amikor a Puzsért meghívta az ő könyvét ajánlani... Nem is tudom mit várt ettől a jószágtól, mert ezt az embert még értéket közvetíteni sosem láttam, inkább csak mocskolódni... A beszélgetés normálisabbik medrében a Kassai mondott egy jópofa dolgot a harcművészetről, és nem is értem, hogy ezt az elvet másban miért nem használja az élete más területén is. A harcművészeteket harcosoknak találták ki, nem mindenkinek ez az útja, nem kell mindenkinek ezt csinálni. Költői a kérdés, hogy miért is nem egy írót, vagy bármiféle írásban járatost hozott ajánlani egy könyv bemutatójára...? (Ki tudja, lehet meg akarja menteni ezt a nyomorult denevért...?) Az emberek, a tömeg, meg hogy tompítsák a nagy dinamikákat, elővették a kedves gesztusokat, megköszöntek néhány dolgot ami a könyvvel kapcsolatos volt. Azt gondolom, hogy az emberek ilyenek, alapvetően kedvesek és jóindulatúak, ha szépen fordulsz hozzájuk. Nem rettegnek és nem félnek, csak élik az életüket békésen, csöndben. Végre a könyvről volt szó és nem a privát démonokról. Puzsér nem maradt smúzolni a végén senkivel, azt hiszem érezte, hogy ez itt nem az ő romkocsmai akolmelege. Aztán a Kassaival aláírattam az egyetlen hibás és engem megtaláló fordítva kötött könyvét, és még a csajokkal fél órát röhögcséltünk mindenféle baromságokon a Gellért előtt...
Aztán kitaláltuk, hogy lemegyünk a Völgybe megint egy nyílt napra, mert ők még nem voltak ott.
