Mina mai blogbejegyzése a barátságról előhozott belőlem egy régi emléket. Azt hiszem el is mesélném, lehet, hogy kicsit hosszú lesz...
Újgazdag gyerekként nőttem fel. Mióta tényleg tudom mi is történik körülöttem, azóta jól éltünk. Alsó tagozatban volt egy lány, aki mindig vette a chipseket azért a Pokémonos tazókért, vagy miért, és emlékszem mindenkit kínált belőle, de nekem nem adott, mert hogy van pénzem vegyek magamnak. Tegyük hozzá, hogy orvos-szülők gyerekeként neki se voltak anyagi problémái. Viszont amíg Őt elhalmozták a pénzzel, nekem nem adtak, hogy hülyeségekre ne költsem el.
Felső tagozatban még kirekesztettek. Nem is értem, irigyek voltak? Sose értettem meg. Egész általánosban nem voltak barátaim.
Bekerültem a helyi szakközépbe és természetesen a szüleim révén kb. mindenki ismert. Ott megint húztak azzal, hogy a hülye kulák. Aztán két lánnyal jóba lettem. Ha elmentünk valamerre, fizettem én, mert tudtam, hogy nekik semmire nincs pénzük, de mondom ha már nekem van, megosztom mással. Az egyik pl. nagyon nagy F1 rajongó volt, 18. születésnapjára megvettem neki valami évkönyvet. Sírva köszönte meg. Persze mikor kiosztották az érettségi bizonyítványainkat, sírva mondta az F1-es lány, hogy mi mindig jóba leszünk, gimi után is. Azóta nem hallottam róla.
A másik lánnyal többet találkoztam, de inkább azért mert épp érettségi után lett egy ottani pasim, ahol Lilla lakott. Mindig elmentem 4 fele itthonról, átmentem hozzá és amíg az exem nem ért haza, ott voltam. Szóval egész nyáron együtt lógtunk. Még egyszer apja elém is állt:
- Te nem vagy gazdag?
- Én nem, de szüleim igen.
- És te az én lányommal barátkozol???
Kicsit meglepődött az öreg és aztán átölelt... Persze Őt utálta a lánya, mert egy alkoholista volt és elitta a hitelpénzt meg mindent. Aztán el is küldték a háztól...
Lillát vittem magammal bulizni, persze mindent fizettem, hogy egyszer Ő is érezze jól magát. Volt, hogy vittem állásinterjúra pestre. Ugyanis az anyja havi 70-ért gürizett mittudomén hány műszakban ápolóként, de Lillának legyen a telefonja feltöltve, legyen internet otthon, meg persze a WoW is legyen feltöltve (ami kb 9000Ft/3 hónap). A lényeg, hogy Ő elvileg nem talált munkát. Még sajnáltam is érte, és szóltam Anyunak, hogy nem e nézne valamit, kérdezősködne. Végül talált neki Hatvanban munkát, Adidasnál eladó. Itt akadtam ki először Lillára. Mikor mondtam neki, hogy várják Őt Hatvanba, válasz: "Nekem az nem jó, mert busz alig jár oda, vonattal meg nem megyek, mert nem szeretem.". Bazdmeg! Anyád szopjon 0-24 órában, Te meg fel nem emelnéd a seggedet... Szánalmas. Vicc az egész. De végül amúgy beszervezte a bátyja a saját munkahelyéhez, ahonnan 3 hónap után elküldték. Vajon miért? Nem hiszem, mert annyira jó munkaerő lett volna és sajnálták minimálbérrel kiszúrni a szemét... Végül ott szakadt meg a barátság, hogy egy srác későbbiekben engem nagyon csúnyán átbaszott (enyhén fogalmaztam), és ez a kis picsa hamarabb hitt ennek a srácnak, mint nekem, akivel 4-5 éve a legjobb barátok. Mindig kihúztam a szarból és segítettem neki. Ennyit ért, hogy én ott voltam neki, bármikor.
Erre hittem, hogy barátság? Amíg érdeke volt, addig "szeretett". Megfogadtam, hogy soha többet nem keresek senkit, ha az önszántából nem keres engem.
Szerencsére érettségi után nagy letargiámban elment egyet bulizni, csak hogy egy estére mindenkit leszarhassak. Hívtam egy ismerősöm, ő meg az ő ismerőseit. Így találkoztam újra az ovis barátokkal, akiket 10-15 éve nem láttam, pedig helyiek.
Az egyik lány, Anett, nem csak akkor keres mikor kell neki valami. Az Ő családja nem áll az árok szélén, de nem is költhetnek kedvük szerint, szóval jól megvannak. Így Anettet nem hívhatom meg semmire, nem engedi
Legalább tudom, hogy nem érdek barátság az egész. Mikor szar a kedve, felhív és elmeséli. Nem vár érte semmit, csak hogy hallgassam meg. Tegnap is jött haza Egerből, és már hívott, hogy talizzunk, mert 3 hete nem látta a hülye fejemet. Tudjuk egymást ugratni minden hiszti nélkül. MINDENT megtudunk beszélni.
Tavaly karácsonyra vettem neki néhány bizsut. Mikor odaadtam neki, hozzám fordult lebiggyesztett szájjal:
- S én mi a faszt vegyek neked? Egy gyertyafényes vacsora?
- Vegyél egy üveg málnás Fütyülőst és kibékülünk.
Pián, illetve könyvön kívül semmit nem lehet nekem venni. Piám nem volt akkor.
Újgazdag gyerekként nőttem fel. Mióta tényleg tudom mi is történik körülöttem, azóta jól éltünk. Alsó tagozatban volt egy lány, aki mindig vette a chipseket azért a Pokémonos tazókért, vagy miért, és emlékszem mindenkit kínált belőle, de nekem nem adott, mert hogy van pénzem vegyek magamnak. Tegyük hozzá, hogy orvos-szülők gyerekeként neki se voltak anyagi problémái. Viszont amíg Őt elhalmozták a pénzzel, nekem nem adtak, hogy hülyeségekre ne költsem el.
Felső tagozatban még kirekesztettek. Nem is értem, irigyek voltak? Sose értettem meg. Egész általánosban nem voltak barátaim.
Bekerültem a helyi szakközépbe és természetesen a szüleim révén kb. mindenki ismert. Ott megint húztak azzal, hogy a hülye kulák. Aztán két lánnyal jóba lettem. Ha elmentünk valamerre, fizettem én, mert tudtam, hogy nekik semmire nincs pénzük, de mondom ha már nekem van, megosztom mással. Az egyik pl. nagyon nagy F1 rajongó volt, 18. születésnapjára megvettem neki valami évkönyvet. Sírva köszönte meg. Persze mikor kiosztották az érettségi bizonyítványainkat, sírva mondta az F1-es lány, hogy mi mindig jóba leszünk, gimi után is. Azóta nem hallottam róla.
A másik lánnyal többet találkoztam, de inkább azért mert épp érettségi után lett egy ottani pasim, ahol Lilla lakott. Mindig elmentem 4 fele itthonról, átmentem hozzá és amíg az exem nem ért haza, ott voltam. Szóval egész nyáron együtt lógtunk. Még egyszer apja elém is állt:
- Te nem vagy gazdag?
- Én nem, de szüleim igen.
- És te az én lányommal barátkozol???
Kicsit meglepődött az öreg és aztán átölelt... Persze Őt utálta a lánya, mert egy alkoholista volt és elitta a hitelpénzt meg mindent. Aztán el is küldték a háztól...
Lillát vittem magammal bulizni, persze mindent fizettem, hogy egyszer Ő is érezze jól magát. Volt, hogy vittem állásinterjúra pestre. Ugyanis az anyja havi 70-ért gürizett mittudomén hány műszakban ápolóként, de Lillának legyen a telefonja feltöltve, legyen internet otthon, meg persze a WoW is legyen feltöltve (ami kb 9000Ft/3 hónap). A lényeg, hogy Ő elvileg nem talált munkát. Még sajnáltam is érte, és szóltam Anyunak, hogy nem e nézne valamit, kérdezősködne. Végül talált neki Hatvanban munkát, Adidasnál eladó. Itt akadtam ki először Lillára. Mikor mondtam neki, hogy várják Őt Hatvanba, válasz: "Nekem az nem jó, mert busz alig jár oda, vonattal meg nem megyek, mert nem szeretem.". Bazdmeg! Anyád szopjon 0-24 órában, Te meg fel nem emelnéd a seggedet... Szánalmas. Vicc az egész. De végül amúgy beszervezte a bátyja a saját munkahelyéhez, ahonnan 3 hónap után elküldték. Vajon miért? Nem hiszem, mert annyira jó munkaerő lett volna és sajnálták minimálbérrel kiszúrni a szemét... Végül ott szakadt meg a barátság, hogy egy srác későbbiekben engem nagyon csúnyán átbaszott (enyhén fogalmaztam), és ez a kis picsa hamarabb hitt ennek a srácnak, mint nekem, akivel 4-5 éve a legjobb barátok. Mindig kihúztam a szarból és segítettem neki. Ennyit ért, hogy én ott voltam neki, bármikor.
Erre hittem, hogy barátság? Amíg érdeke volt, addig "szeretett". Megfogadtam, hogy soha többet nem keresek senkit, ha az önszántából nem keres engem.
Szerencsére érettségi után nagy letargiámban elment egyet bulizni, csak hogy egy estére mindenkit leszarhassak. Hívtam egy ismerősöm, ő meg az ő ismerőseit. Így találkoztam újra az ovis barátokkal, akiket 10-15 éve nem láttam, pedig helyiek.
Az egyik lány, Anett, nem csak akkor keres mikor kell neki valami. Az Ő családja nem áll az árok szélén, de nem is költhetnek kedvük szerint, szóval jól megvannak. Így Anettet nem hívhatom meg semmire, nem engedi
Legalább tudom, hogy nem érdek barátság az egész. Mikor szar a kedve, felhív és elmeséli. Nem vár érte semmit, csak hogy hallgassam meg. Tegnap is jött haza Egerből, és már hívott, hogy talizzunk, mert 3 hete nem látta a hülye fejemet. Tudjuk egymást ugratni minden hiszti nélkül. MINDENT megtudunk beszélni.Tavaly karácsonyra vettem neki néhány bizsut. Mikor odaadtam neki, hozzám fordult lebiggyesztett szájjal:
- S én mi a faszt vegyek neked? Egy gyertyafényes vacsora?
- Vegyél egy üveg málnás Fütyülőst és kibékülünk.
Pián, illetve könyvön kívül semmit nem lehet nekem venni. Piám nem volt akkor. 
