Miután eredetiségvizsgáról hazahoztuk, kiszedtem az akksit, máris hagytam tovább téli álmot aludni, még mindig február eleje van csak. Közben Annával karanténkodtunk felváltva, így homeoffice-ba szorultam. Nem ez volt az első HO időszakom, de megmondom őszintén, jobban szeretek bejárni. Ez egy eseménytelen időszak volt, le/elmenni sem tudtunk különösebben. Mi panelban élünk, kimaxoltuk a társast, a "gondoltam egy állatra" és az asszociációs játékokat is, amíg vártuk a tavaszt.
Tesóm (öcsém van) egyik hétvégén átjött március végén, április elején, megnézegette a motoromat, tisztogattuk, lepucoltuk a láncot (tiszta volt, csak kellett valamit mókolnom), olajozgattunk meg ilyenek. Neki Bulldogja van egyébként, szép nagyon. Igazi dög, de a jó értelemben. Aztán pár héttel később elkezdett jó idő lenni, bejött az első 14 fok, előző nap a Hondát is rendberaktam, visszatettem az akksikat, (imádom az ilyeneket, bár az általános ápolás és akksizáson kívül mást nem csinálok különösebben, szervizbe járunk velük) aztán elkezdtünk a motorral megismerkedni. Mivel az utolsó élményeim nem voltak biztatóak, eleinte csak a garázs körül köröztem, aztán a faluban mentünk, végül a helyi falvakon, ott az egyik vasútállomás parkolójában ismételtem át, hogy hogy is van a 8as? Megállapítottam, hogy a motorom sokkal ügyesebb nálam, ezért az a délután gyakorlással telt. Van önkritikám, van még mit tanulnom, ezért még mindig nem hágók a következő úticélom.
Viszont a jó idő többszörösen is becsapott. 14 fok lehetett, amikor elindultunk, 10 volt amire este hazaértünk. Fújt a szél is kicsit, de nem is ez volt a legnagyobb gondom, hanem a saját figyelmetlenségem.
Felkaptam a kis motoros kabátom, amit utoljára amikor eltettem a szekrénybe szépen letisztítva, 30 fok volt. Se bélés nem volt benne, sem semmi, elég alaposan megfáztam, a kutya nem hitte el, hogy nem vagyok covidos megint. Ja és persze megindult az allergiaszezon, duplán jó volt
Képek akkor készültek, amikor végleg hazakerült, mutatom a legjobbat.
Tesóm (öcsém van) egyik hétvégén átjött március végén, április elején, megnézegette a motoromat, tisztogattuk, lepucoltuk a láncot (tiszta volt, csak kellett valamit mókolnom), olajozgattunk meg ilyenek. Neki Bulldogja van egyébként, szép nagyon. Igazi dög, de a jó értelemben. Aztán pár héttel később elkezdett jó idő lenni, bejött az első 14 fok, előző nap a Hondát is rendberaktam, visszatettem az akksikat, (imádom az ilyeneket, bár az általános ápolás és akksizáson kívül mást nem csinálok különösebben, szervizbe járunk velük) aztán elkezdtünk a motorral megismerkedni. Mivel az utolsó élményeim nem voltak biztatóak, eleinte csak a garázs körül köröztem, aztán a faluban mentünk, végül a helyi falvakon, ott az egyik vasútállomás parkolójában ismételtem át, hogy hogy is van a 8as? Megállapítottam, hogy a motorom sokkal ügyesebb nálam, ezért az a délután gyakorlással telt. Van önkritikám, van még mit tanulnom, ezért még mindig nem hágók a következő úticélom.
Viszont a jó idő többszörösen is becsapott. 14 fok lehetett, amikor elindultunk, 10 volt amire este hazaértünk. Fújt a szél is kicsit, de nem is ez volt a legnagyobb gondom, hanem a saját figyelmetlenségem.
Felkaptam a kis motoros kabátom, amit utoljára amikor eltettem a szekrénybe szépen letisztítva, 30 fok volt. Se bélés nem volt benne, sem semmi, elég alaposan megfáztam, a kutya nem hitte el, hogy nem vagyok covidos megint. Ja és persze megindult az allergiaszezon, duplán jó volt
Képek akkor készültek, amikor végleg hazakerült, mutatom a legjobbat.
