Szóval havonta egyszer járok a Noble Manhattan Coaching találkozókra fotózni, és mit ne mondjak, brutálisan élvezem az előadásaikat. Ez az a fajta meló, amit nemcsak azért fotóz örömmel az ember, mert fotózni kell, hanem közben olyan plusz impulzusok/infók érik az embert, amiknek ismeretében fordulópontjához érkezik a tudatállapot, és mint amikor felkapcsolnak egy villanyt: jaaaah, hát ez csak ennyi?! és az addig gyötredelmesnek talált problémahalmaz a damaszkuszi penge gyorsaságával oldódik.
Első kanyarban érdemes is tisztáznunk mi az a coaching. A szó maga pucér fordításban edzőt jelent, a vállalatirányításban pedig egy olyan tanácsadót, egy olyan "edzőt", aki segít rávezetni saját magadat a megoldásra, addig edz, és addig tornázik veled, amíg magadtól rájössz a tutira. (Ilyenek a zseniális edzők, elérik azt, hogy magadtól fejlődj, az eszközöket és a csapásirányt csak megmutatják, az olimpiai aranyért nem ők futnak, hanem magad loholsz utána.) Na de ehhez azért néminemű rálátás is szükséges a problémahalmazokra, ismerni kell tendenciákat, folyamatokat, szociológiai és pszichikai motivációs rendszereket, folyamatokat, életmódokat, kvázi magukat az embereket, jó távolról és objektíven, de mégis közelről, finoman, nem fájóan pofozgatva a megoldás felé a delikvenseket. Felelősségteljes meló, no és ők itt coacholják egymást, zseniális a hely!
No szóval most a Baby boomerek, az X és az Y generáció is szóba került az egyik csoportban, és olyanfajta összefüggésekre világított rá nálam, amibe hát na, probléma szintjén azért elég rendszeresen belefutok, ésvalószínűleg nemcsak én, hanem mindenki, aki különböző korcsoportú emberek közé mászkál. Az egyik csoportos foglalkozáson dobták be a témát, és persze igen jó kis darázsfészeknek bizonyult, mindenkinek volt hozzáfűzni valója!
A három kifejezést hallva utánajártam mik is ezek pontosan, ezek gyakorlatilag korcsoportok: a Veteránok az első világháború körül születettek (ők a nagy túlélők), a Baby boomerek a II. Vh. után érkezettek , az X generáció a hatvanas-hetvenes években születettek, az Y-ok a '76-95-ig születők, és utána vannak a z-k akik még tinik, de bizony a nyugdíjunkat már tőlük várhatjuk.
A pillanatnyilag aktívan dolgozó korcsoport a baby boomerek, az x és az y generáció tagjai. És biza a generációs különbség a felgyorsult világunkban rettenetesen kiütközik: a baby boomerek még ráértek hierarchiában fejlődni és gondolkozni a megoldásokon, az x-ek baromira megdolgoztak mindenért, hogy az y-ok a tuti kényelemben és a fogyasztói társadalomban felnőjenek, amit ők kiharcoltak. Ráadásul az x-ek vannak legkevesebben a két generáció közé beszorulva mint fő igavonó, ők harcolták ki a nemek közti egyenjogúságot, ők a rendszerváltók, ők nevelték fel az y-okat ebben a gyorsan változó információs világban. Viszont az y totális jólétben való felnövekvése, minden információhoz való korlátlan hozzáférése és az állandóan őt körbevevő versenypresszúra, a digitális közösségek teljesen más mentalitású embert eredményezett mint a másik kettő: robbanékonyabb, agresszívebb, azonnali döntésekre alkalmas, versenyorientált szemléletű embert, akinek az érzelmi világából veszik el a versenyszellem rovására. Vállalatvezetésen belül nem kicsi a feladat ha ezek összekerülnek és együtt kéne valamit alkossanak. A három generáció legtöbbször baromira nem érti egymást, és egyetlen híd köztük a kommunikáció: s ha megértik egymás motivációit, ki honnan érkezett, és miért működik úgy ahogy. Most elkezdem utánaolvasni és elképesztő a téma, hogy a generációk mennyi mindenben tudnának segíteni némi kölcsönös türelem felmutatásával... (Csak hát az egyiknek világéletében volt ideje dönteni, a másiknak meg arra kondicionált a világa, hogy azonnal döntsön, így baromira nem értik egymást.)
Fúúú remélem erről is lesz nagy előadásuk, már alig várom hogy azt fotózzam...
Első kanyarban érdemes is tisztáznunk mi az a coaching. A szó maga pucér fordításban edzőt jelent, a vállalatirányításban pedig egy olyan tanácsadót, egy olyan "edzőt", aki segít rávezetni saját magadat a megoldásra, addig edz, és addig tornázik veled, amíg magadtól rájössz a tutira. (Ilyenek a zseniális edzők, elérik azt, hogy magadtól fejlődj, az eszközöket és a csapásirányt csak megmutatják, az olimpiai aranyért nem ők futnak, hanem magad loholsz utána.) Na de ehhez azért néminemű rálátás is szükséges a problémahalmazokra, ismerni kell tendenciákat, folyamatokat, szociológiai és pszichikai motivációs rendszereket, folyamatokat, életmódokat, kvázi magukat az embereket, jó távolról és objektíven, de mégis közelről, finoman, nem fájóan pofozgatva a megoldás felé a delikvenseket. Felelősségteljes meló, no és ők itt coacholják egymást, zseniális a hely!
No szóval most a Baby boomerek, az X és az Y generáció is szóba került az egyik csoportban, és olyanfajta összefüggésekre világított rá nálam, amibe hát na, probléma szintjén azért elég rendszeresen belefutok, ésvalószínűleg nemcsak én, hanem mindenki, aki különböző korcsoportú emberek közé mászkál. Az egyik csoportos foglalkozáson dobták be a témát, és persze igen jó kis darázsfészeknek bizonyult, mindenkinek volt hozzáfűzni valója!
A három kifejezést hallva utánajártam mik is ezek pontosan, ezek gyakorlatilag korcsoportok: a Veteránok az első világháború körül születettek (ők a nagy túlélők), a Baby boomerek a II. Vh. után érkezettek , az X generáció a hatvanas-hetvenes években születettek, az Y-ok a '76-95-ig születők, és utána vannak a z-k akik még tinik, de bizony a nyugdíjunkat már tőlük várhatjuk.
A pillanatnyilag aktívan dolgozó korcsoport a baby boomerek, az x és az y generáció tagjai. És biza a generációs különbség a felgyorsult világunkban rettenetesen kiütközik: a baby boomerek még ráértek hierarchiában fejlődni és gondolkozni a megoldásokon, az x-ek baromira megdolgoztak mindenért, hogy az y-ok a tuti kényelemben és a fogyasztói társadalomban felnőjenek, amit ők kiharcoltak. Ráadásul az x-ek vannak legkevesebben a két generáció közé beszorulva mint fő igavonó, ők harcolták ki a nemek közti egyenjogúságot, ők a rendszerváltók, ők nevelték fel az y-okat ebben a gyorsan változó információs világban. Viszont az y totális jólétben való felnövekvése, minden információhoz való korlátlan hozzáférése és az állandóan őt körbevevő versenypresszúra, a digitális közösségek teljesen más mentalitású embert eredményezett mint a másik kettő: robbanékonyabb, agresszívebb, azonnali döntésekre alkalmas, versenyorientált szemléletű embert, akinek az érzelmi világából veszik el a versenyszellem rovására. Vállalatvezetésen belül nem kicsi a feladat ha ezek összekerülnek és együtt kéne valamit alkossanak. A három generáció legtöbbször baromira nem érti egymást, és egyetlen híd köztük a kommunikáció: s ha megértik egymás motivációit, ki honnan érkezett, és miért működik úgy ahogy. Most elkezdem utánaolvasni és elképesztő a téma, hogy a generációk mennyi mindenben tudnának segíteni némi kölcsönös türelem felmutatásával... (Csak hát az egyiknek világéletében volt ideje dönteni, a másiknak meg arra kondicionált a világa, hogy azonnal döntsön, így baromira nem értik egymást.)
Fúúú remélem erről is lesz nagy előadásuk, már alig várom hogy azt fotózzam...
