Az elveszített paradicsom

Hát igen,ezért legjobb úgy élni mintha ez lenne az utolsó napod,és tényleg lehet ez az utsó

Carpe diem

Szívemből szóltál,egyetértek,minden gondolattal!
Üdv,Motoros nagyi

Mert muszáj látnunk a rosszat, hogy becsülni tudjuk a jót !

Ez valóban majdnem 100 % így van. De mi késztetett ennek az értekezésnek a megírására?

A tapasztalat. Kezdem unni, hogy mindig minden csak később derül ki....

Ha visszamennél az időben, akkor ugyan úgy elégedetlen lennél az adott helyzettel mint elsőre.
Ha benne vagy egy szituációban a bőrödön érzed a negatívumait is, de az idő múlásával hajlamosak vagyunk csak a jóra fókuszálni.
Tudod a megszépítő emlékezet!!
Nem szabad a múlton, és az elszalasztott esélyeken, elrontott kapcsolatokon rágódni, hisz akkor nem veszed észre azt ami most jó, csak megint utólag!

Rázd meg magad, és éld meg a mindennapokat!
Nem könnyű, de megtanulható, tudom

Yama750;bt13664 írta:

A tapasztalat. Kezdem unni, hogy mindig minden csak később derül ki....

Kattints a kibontásához...

Ja, értem. Ezt a fázist megélhetnéd tanuló időként is: minden helyzetben, sokszor a józan ész és tapasztalat ellenére hallgass az "ösztöneidre" - a belső késztetésnek persze legtöbbször semmi köze ahhoz, amit a mai kor emberénél ösztönéletnek hívunk -, és később a formai gondolkodó elméd is megkapja a magyarázatot. Biztos megborzolom a kedélyeket, de hívhatjuk ez hit próbának is (nem vallási értelemben). Mondjuk az önmagadban, a felsőbb v. lényegi Énben, nemes egyszerűséggel lelki vezettetésben való hitnek. Mondjuk a személyiség azzal a szép nagy agyával mindig elfoglal minket, ezért is nehéz minden pillanatot tudatosan megélni.
Olvastad Tolle: A most hatalma c. könyvét?

Értelek én benneteket, működik is. Csak az szomorít el, amikor jön a telefon, és kiderül hogy mégis milyen jó volt...ezzel már nem tudok mit kezdeni... A mások tanulóidejével... Tudom, a türelmet is tanulni kell... mert hiányoztam amikor azt osztogatták....

A türelem elsajátítása hosszú project, hajrá....

Az a helyzet, hogy szerintem minden negatívum (ahogy a pozitív dolgok is) formálják az embert, és -bár nem tudom mi történt, hogy ezt megírtad-szerintem nem lennél az aki vagy ma, ha nem mész túl mindazon, ami mögötted van. Lehet, hogy ami a legnagyobb szomorúságod volt, az miatt vagy most jó. Hogy másnak ne okozz hasonlót, mert te tudod milyen....de ez "csak szerintem" van így.

Niko25;bt13702 írta:

Az a helyzet, hogy szerintem minden negatívum (ahogy a pozitív dolgok is) formálják az embert, és -bár nem tudom mi történt, hogy ezt megírtad-szerintem nem lennél az aki vagy ma, ha nem mész túl mindazon, ami mögötted van. Lehet, hogy ami a legnagyobb szomorúságod volt, az miatt vagy most jó. Hogy másnak ne okozz hasonlót, mert te tudod milyen....de ez "csak szerintem" van így.

Kattints a kibontásához...

, szerintem is így van.