Szóval a Nagyimnak volt egy babonája, hogy ami ahogyan kezdődik, olyan lesz az utána. Az év első 3 napja, a kapcsolatok dinamikája, az első randi, az első nap a munkahelyen, a suliban, stb, stb. Az biztos, hogy az első pillanat mindenben determinál, de azért én hiszek benne, hogy vannak javítható dolgok, még akkor is ha elsőre nem pont tökéletes.
Nem babona nálam, de azért odafigyelek, hogy ami fontos, az mindig jól kezdődjön. Igen, a motorozás is szezon elején. Ezért ha tehetem, az első utam az év elején mindig valami kellemes helyre vezet, még akkor is ha a napi rutin részbe fér csak bele. A 900-as horni már egy fél éve itt áll, a papírjait kellett honosítani, ezért szigorúan kerültem még a garázsban a rátekintést is, csak hogy szimplán ne fájdítsa a szívem. Merthogy a 900-as darázs az álmok netovábbja, és hát no, az hogy a garázsban kuksol egy fél évet, azért jelentős önuralomfejlesztő. Vagy legalábbis ha a két garázsból fél évig nem mész be az egyikbe, ahol álmaid gurigája figyel, az segít.
Most már lassan egy hete rendben vannak a papírjai, a gazdája ment is vele szépen muzsikált állítólag és húdeistenkirály. Naja. Még jóhogy... Mitől is lenne már álmaim gurigája ha nem lenne istenkirály...
Aztán tegnap annyira jó idő volt, hogy mostmáraztánelviszeménis! Az út nem volt hosszú, a könyvkötészetre mentem, egy kedves párnak a fotókönyvéért. Anno fotóztam az esküvőjüket is, egy nagyon békés, jólelkű fiú és egy szuperéletvidám csajszi, az asztalon táncoltak és a két család együtt marha jót bulizott. Aztán azóta évente járok hozzájuk családi fotózni és lefotóztam a kismamát, aztán a néhány napos újszülöttet, egyévesként, kétévesként, és az öcsit. Szépen Élnek együtt, és bár Anyun láttam a csecsemős anyák végkimerülésről szóló fáradtságát, de valahogy a folyamatos szeretet légköre állandóan körbelengte őket változatlanul. Az, ami az első esküvőfotózásos egyeztetésen is szinte tapintható volt körülöttük. Amikor egy egymást szerető pár közelében annyira Jó Lenni. Azt gondolom marha szerencsés vagyok, hogy ismerek ilyen párokat, nemcsak munkából, hanem barátok között is... Jó nézni ezeket a bájos párokat, ahogy fejlődnek, gyarapodnak, és ahogy évente rájuk tekinthet a nagyobbacska távolságból jól érzékelhetőek a folyamatok, mit miért hogyan csinálnak jól...
Na szóval most azt találtam ki, hogy a kötészet után elviszem nekik a fotókönyveiket, jó nagy karika a városban ugyan, de mégis motorral gyorsabb meg élvezetesebb. Anyuval egyeztettem, hogy Apu lesz csak otthon a gyerekekkel, és a nagyobbik biztos örülni fog, hogy motorral megyek majd. Becsöppentem közéjük, és a két törpe azonnal elvarázsolt, a hároméves és az egyéves azonnal kenyérre kent és leragadtam, közben beszélgettünk mindenféléről. Odaadtam a bukósisakomat óvatosan játszani (vigyázz a plexire Máté, mert azon kell kifelé lessek), és ő a háromévesek teljes áhitatával tapogatta végig kívül-belül a bukósisakot szépen óvatosan. Benji az alapos megfigyelő pedig közben minden módszeresen szemmel tartott, ő a megfontoltabb. Szó szót követett, és nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem, hogyan vészelték át a minden párt próbára tevő bébikorszakot, az éjszakázásokat...
Náluk az volt a megegyezés, hogy a férfi MINDEN házimunkát átvett, hogy az asszony éjjel fel bírjon kelni és 24 órában a gyerekekkel tudjon törődni, így csak egy ember éjszakázzon. Nekik egyértelmű volt, hogy embert próbáló lesz ez az időszak, és egyvalakinek meg kell próbálnia tartani a lelket a másikban, és a legfáradtabb az lesz, aki 3-4 óránként szoptat, etet, pszihésen és fizikailag is rendelkezésre áll, állandóan pelenkáz és még zuhanyozni se tud egyet normálisan, nem hogy háztartást is vezessen. "Nem nagy ügy teregetni, és nekem sokkal fontosabb az, hogy lássam ők rendben vannak. A páromnak meg lassan most 4 év után most lesz némi szabadideje majd, ha a Benji is óvódába megy majd. Csodálom érte, amit meg tud tenni, mennyi türelme van, én már nagyon várom hogy mindkét gyerek beszéljen. Most igyekszem minél többet együtt lenni velük, így pár évig most nagy dolgokat nem is tervezek. Anno engem is inkább a Nagypapám nevelt és most már látom, hogy az első 7 évet a gyerekeimmel szeretném tölteni, hogy a kötődés kialakuljon velük, mert anyukám mindig dolgozott, és nem is lett olyan szoros a kapcsolatunk mint a Nagyapámmal. Ráér addig minden más, most ők a legfontosabbak, rám van szükségük, és még így se garancia hogy felnőttként majd jó kapcsolatom lesz velük." Szerinte ez így van rendjén, hogy valakinek tartania kell a frontot. Őszerinte azért mennek tönkre a párok, mert a közös éjszakázásban mindketten kimerülnek és úgy nehéz átvészelni ezt az időszakot, hogy fejben egyik sincs rendben, és nem tudja a másik kimerültségét kezelni, csillapítani. Igen, náluk is megvoltak a hullámvölgyek, de ő tudta jól, hogy ezek elmúlnak, kellő türelemmel és szeretettel kezelve.
Aztán berobbant az ajtón Anyu, mint a szélvihar megölelt, az egyórányi kozmetikusnál való "lébecolás" vallomása szerint úgy feltöltötte mint egy duracellnyuszit, és valóban szinte sugárzott.
Aztán elsorolta milyen képet majd hová szeretne a falon, kinyitotta az ajtót, hogy ne legyen melegem a motoros kabátban, mondtam csukjuk be mert megfáznak a törpék, igen, kaptam inni, enni nem kértem, köszönöm, nyugodj meg, minden okés 
Utána a nagyobbikat felöltöztetve kijöttek integetni a motorosnéninek. Máté meghúzogatta a gázt, aztán a motor mellett állva felemelte a kezét olyan igazi menő pacsira, én pedig letérdeltem hozzá, hogy a menő pacsi elég menőn legyen kivitelezve, aztán megöleltem őket és elindultam az alkonyatban.
A kertváros földillata körbeölelt, és ahogy a rakparton gurultam hazafelé, azt gondoltam: az ÉLETnél nincs csodálatosabb.
Nem babona nálam, de azért odafigyelek, hogy ami fontos, az mindig jól kezdődjön. Igen, a motorozás is szezon elején. Ezért ha tehetem, az első utam az év elején mindig valami kellemes helyre vezet, még akkor is ha a napi rutin részbe fér csak bele. A 900-as horni már egy fél éve itt áll, a papírjait kellett honosítani, ezért szigorúan kerültem még a garázsban a rátekintést is, csak hogy szimplán ne fájdítsa a szívem. Merthogy a 900-as darázs az álmok netovábbja, és hát no, az hogy a garázsban kuksol egy fél évet, azért jelentős önuralomfejlesztő. Vagy legalábbis ha a két garázsból fél évig nem mész be az egyikbe, ahol álmaid gurigája figyel, az segít.
Most már lassan egy hete rendben vannak a papírjai, a gazdája ment is vele szépen muzsikált állítólag és húdeistenkirály. Naja. Még jóhogy... Mitől is lenne már álmaim gurigája ha nem lenne istenkirály...
Aztán tegnap annyira jó idő volt, hogy mostmáraztánelviszeménis! Az út nem volt hosszú, a könyvkötészetre mentem, egy kedves párnak a fotókönyvéért. Anno fotóztam az esküvőjüket is, egy nagyon békés, jólelkű fiú és egy szuperéletvidám csajszi, az asztalon táncoltak és a két család együtt marha jót bulizott. Aztán azóta évente járok hozzájuk családi fotózni és lefotóztam a kismamát, aztán a néhány napos újszülöttet, egyévesként, kétévesként, és az öcsit. Szépen Élnek együtt, és bár Anyun láttam a csecsemős anyák végkimerülésről szóló fáradtságát, de valahogy a folyamatos szeretet légköre állandóan körbelengte őket változatlanul. Az, ami az első esküvőfotózásos egyeztetésen is szinte tapintható volt körülöttük. Amikor egy egymást szerető pár közelében annyira Jó Lenni. Azt gondolom marha szerencsés vagyok, hogy ismerek ilyen párokat, nemcsak munkából, hanem barátok között is... Jó nézni ezeket a bájos párokat, ahogy fejlődnek, gyarapodnak, és ahogy évente rájuk tekinthet a nagyobbacska távolságból jól érzékelhetőek a folyamatok, mit miért hogyan csinálnak jól...
Na szóval most azt találtam ki, hogy a kötészet után elviszem nekik a fotókönyveiket, jó nagy karika a városban ugyan, de mégis motorral gyorsabb meg élvezetesebb. Anyuval egyeztettem, hogy Apu lesz csak otthon a gyerekekkel, és a nagyobbik biztos örülni fog, hogy motorral megyek majd. Becsöppentem közéjük, és a két törpe azonnal elvarázsolt, a hároméves és az egyéves azonnal kenyérre kent és leragadtam, közben beszélgettünk mindenféléről. Odaadtam a bukósisakomat óvatosan játszani (vigyázz a plexire Máté, mert azon kell kifelé lessek), és ő a háromévesek teljes áhitatával tapogatta végig kívül-belül a bukósisakot szépen óvatosan. Benji az alapos megfigyelő pedig közben minden módszeresen szemmel tartott, ő a megfontoltabb. Szó szót követett, és nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem, hogyan vészelték át a minden párt próbára tevő bébikorszakot, az éjszakázásokat...
Náluk az volt a megegyezés, hogy a férfi MINDEN házimunkát átvett, hogy az asszony éjjel fel bírjon kelni és 24 órában a gyerekekkel tudjon törődni, így csak egy ember éjszakázzon. Nekik egyértelmű volt, hogy embert próbáló lesz ez az időszak, és egyvalakinek meg kell próbálnia tartani a lelket a másikban, és a legfáradtabb az lesz, aki 3-4 óránként szoptat, etet, pszihésen és fizikailag is rendelkezésre áll, állandóan pelenkáz és még zuhanyozni se tud egyet normálisan, nem hogy háztartást is vezessen. "Nem nagy ügy teregetni, és nekem sokkal fontosabb az, hogy lássam ők rendben vannak. A páromnak meg lassan most 4 év után most lesz némi szabadideje majd, ha a Benji is óvódába megy majd. Csodálom érte, amit meg tud tenni, mennyi türelme van, én már nagyon várom hogy mindkét gyerek beszéljen. Most igyekszem minél többet együtt lenni velük, így pár évig most nagy dolgokat nem is tervezek. Anno engem is inkább a Nagypapám nevelt és most már látom, hogy az első 7 évet a gyerekeimmel szeretném tölteni, hogy a kötődés kialakuljon velük, mert anyukám mindig dolgozott, és nem is lett olyan szoros a kapcsolatunk mint a Nagyapámmal. Ráér addig minden más, most ők a legfontosabbak, rám van szükségük, és még így se garancia hogy felnőttként majd jó kapcsolatom lesz velük." Szerinte ez így van rendjén, hogy valakinek tartania kell a frontot. Őszerinte azért mennek tönkre a párok, mert a közös éjszakázásban mindketten kimerülnek és úgy nehéz átvészelni ezt az időszakot, hogy fejben egyik sincs rendben, és nem tudja a másik kimerültségét kezelni, csillapítani. Igen, náluk is megvoltak a hullámvölgyek, de ő tudta jól, hogy ezek elmúlnak, kellő türelemmel és szeretettel kezelve.
Aztán berobbant az ajtón Anyu, mint a szélvihar megölelt, az egyórányi kozmetikusnál való "lébecolás" vallomása szerint úgy feltöltötte mint egy duracellnyuszit, és valóban szinte sugárzott.
Aztán elsorolta milyen képet majd hová szeretne a falon, kinyitotta az ajtót, hogy ne legyen melegem a motoros kabátban, mondtam csukjuk be mert megfáznak a törpék, igen, kaptam inni, enni nem kértem, köszönöm, nyugodj meg, minden okés Utána a nagyobbikat felöltöztetve kijöttek integetni a motorosnéninek. Máté meghúzogatta a gázt, aztán a motor mellett állva felemelte a kezét olyan igazi menő pacsira, én pedig letérdeltem hozzá, hogy a menő pacsi elég menőn legyen kivitelezve, aztán megöleltem őket és elindultam az alkonyatban.A kertváros földillata körbeölelt, és ahogy a rakparton gurultam hazafelé, azt gondoltam: az ÉLETnél nincs csodálatosabb.
