Tegnap motoroztam Hakával.Szép idő volt így kitaláltuk,hogy elmegyünk Aggtelekre és megszerettem volna nézni a barlangot.
Az útvonalat rábíztam,mert jobban szeretem ha csak a motorozással és a nézelődéssel kell törődnöm.Amikor indultunk megbeszéltük,hogy
új a gumim és rég nem mentem hosszabb távon.Olyan jó volt menni és mindent szart itthon hagyni.Viszonylag az út is száraz volt és
sütött a napocska.Amikor elértünk a Mátrába cseréltünk és én mentem elöl,hogy hozzám alkalmazkodjon tempóban Haka.
És jött az első kanyar.Lassan mentem bele mert láttam,hogy nedves és azért bennem van a félsz,hogy mi vár a kanyarban.
Aztán bejött a félelmem.Az első kerék elkezdett kimenni alólam,mivel már picit dőlve voltam nem tudtam mit tenni.Az egész sáv
tiszta olaj volt.Nem csak egy folt hanem az egész széléig.Feküdtem elfele és tettem le a kezem rúgtam el Pacit.Arra emlékszem,hogy
a mellem fájt.Arra viszont nem,hogy a bal oldalamra estem és miért a jobb oldalamon szakadt ki a nadrágom és a dzsekim.
Nem tudok rájönni sehogy.Amikor megállt a csúszásom pattantam fel és kiabáltam,hogy jól vagyok.Nem akartam a frászt még jobban
ráhozni Hakára épp elég volt neki,hogy végignézte ahogy esem.Paci az árokban landolt.Szar volt látni.Jöttek a kocsik és megálltak
és segítettek Pacit kiszedni.Azt kell mondjam,hogy nagyon hasznos dolog a bukócső.Arról jött le a festés az oldalidom
karcolódott és a dobozom lett karcos.Nekem pár kék folton kívül nincs bajom.Megúsztuk!Most ez a lényeg.
Miután rendbe szedtem magam tovább mentünk.A félsz bennem volt nagyon és kiderült nem is alaptalanul.A második kanyar is tiszta olaj volt.Ha az elsőnél még azt hittük véletlen itt már nem lehetett az.Sajnos akadnak akik nem szeretik a motorosokat.
Visszafordultunk és maradtunk a hármas úton.
Sajnos a barlangot nem néztük meg mert így is sötétben indultunk haza de egy lángost azért ettünk Aggtelken.A bukás ellenére egy szép motoros nap volt.
Az útvonalat rábíztam,mert jobban szeretem ha csak a motorozással és a nézelődéssel kell törődnöm.Amikor indultunk megbeszéltük,hogy
új a gumim és rég nem mentem hosszabb távon.Olyan jó volt menni és mindent szart itthon hagyni.Viszonylag az út is száraz volt és
sütött a napocska.Amikor elértünk a Mátrába cseréltünk és én mentem elöl,hogy hozzám alkalmazkodjon tempóban Haka.
És jött az első kanyar.Lassan mentem bele mert láttam,hogy nedves és azért bennem van a félsz,hogy mi vár a kanyarban.
Aztán bejött a félelmem.Az első kerék elkezdett kimenni alólam,mivel már picit dőlve voltam nem tudtam mit tenni.Az egész sáv
tiszta olaj volt.Nem csak egy folt hanem az egész széléig.Feküdtem elfele és tettem le a kezem rúgtam el Pacit.Arra emlékszem,hogy
a mellem fájt.Arra viszont nem,hogy a bal oldalamra estem és miért a jobb oldalamon szakadt ki a nadrágom és a dzsekim.
Nem tudok rájönni sehogy.Amikor megállt a csúszásom pattantam fel és kiabáltam,hogy jól vagyok.Nem akartam a frászt még jobban
ráhozni Hakára épp elég volt neki,hogy végignézte ahogy esem.Paci az árokban landolt.Szar volt látni.Jöttek a kocsik és megálltak
és segítettek Pacit kiszedni.Azt kell mondjam,hogy nagyon hasznos dolog a bukócső.Arról jött le a festés az oldalidom
karcolódott és a dobozom lett karcos.Nekem pár kék folton kívül nincs bajom.Megúsztuk!Most ez a lényeg.
Miután rendbe szedtem magam tovább mentünk.A félsz bennem volt nagyon és kiderült nem is alaptalanul.A második kanyar is tiszta olaj volt.Ha az elsőnél még azt hittük véletlen itt már nem lehetett az.Sajnos akadnak akik nem szeretik a motorosokat.
Visszafordultunk és maradtunk a hármas úton.
Sajnos a barlangot nem néztük meg mert így is sötétben indultunk haza de egy lángost azért ettünk Aggtelken.A bukás ellenére egy szép motoros nap volt.
