Ez most nem a motorozásról fog szólni, bár van benne motor is.. és hát végülis a motoros csajoknak köszönhetem, hogy anno elkezdtem rúdtáncolni. Eleinte poénból, aztán érdeklődésből, most pedig életemben először belevágtam egy versenybe. Nem a helyezés miatt, nem győzni mentem, csak meg akartam mutatni, hogy mit tudok, és el akartam mesélni a sztorimat.
A koreográfiám ugyanis az októberi motorbalesetem ihlette, bár a színpadon azért drámaiabbra terveztem. A történet röviden az volt, hogy motorozgatok vígan, majd elesek, jönnek a mentők, én elindulok felfelé a mennybe, de a lábamnál fogva lerángatnak, utána pedig törött kézzel küzdök, hogy nem szabadna, de én mégis rudazni akarok.
Ez elméletben nagyon szép volt. Gyakorlatban nem vagyok normális, hiszen
De összeraktuk.. nagyjából. Amikor a mozdulatok megvoltak, már csak a mentő tűnt kihívásnak. Megfestettünk, majd darabokban vittünk le, hogy a verseny előtti estén összeragasztjuk. Aha... éjfélkor még küzdöttünk vele, de kevésnek bizonyult a ragasztó. Másnap reggel irány a tesco, összevásároltunk mindent, plusz megtámogattuk fél kiló celluxszal, de a mentő még mindig épp csak egyben maradt, nagyon óvatosan kellett mozgatni.
Aztán leszakadt az ég: akkora vihar volt, hogy megszakították a versenyt. Azt mondták, hogy ha "csak" esik, folytatják. Oké, de hogy hozom ide a szállásról a mentőt anélkül, hogy sz@rrá ázna?
Végül a vihar olyan mértékű volt, hogy le kellett bontani a színpadot. Az egész ázott bagázs, versenyzők + a közönség bevonult a közeli stúdióba. Szuper, mert ott volt a szállásunk, mentő kéznél.
A mentő nem fér el a teremben, hiszen színpadra terveztük. Ráadásul egyik oldalon volt a zsűri, a másikon a közönség, sehogy nem lehetne mögötte átöltözni, ahogy terveztem. Újratervezés, a mentőt a falnak támasztottuk, a zsűrinek megmondtuk, hogy majd adott pillanatban képzeljék bele. A közönség meg nem értette
A koreó közepén leszakadt az angyalkaszárny, ami a mennybemenetelemet hivatott szimbolizálni. Elhajítottam.
Ekkorra már annyira ideges voltam, hogy néhány elemet rossz oldalra csináltam (és meglepő módon így is sikerült!) elkapkodtam a felét, hamarabb lejöttem a mennyből, mint kellett volna... Nem baj, kitöltjük valamivel az időt
Szóval összességében minden összejöhetett, ami csak lehet, és "szakmai" szemmel meglehetősen bénácska voltam, de büszke vagyok magamra, mert a helyzetből sikerült kihozni a legtöbbet... és túl vagyok életem első, egyben legnehezebb versenyén. Ezek után már bármi jöhet a későbbiekben, engem szerintem már nem lehet kiborítani
(plusz hihetetlenül sokat fejlődtem a felkészülés alatt, a koreóban több olyan elemet is sikeresen megcsináltam, amik messze a szintem felett voltak, és pár hónapja még csak álmodtam is róluk, szóval már csak ezért is megérte)
(Befutott a videó: https://vimeo.com/349415975)
...de van pár kép
A koreográfiám ugyanis az októberi motorbalesetem ihlette, bár a színpadon azért drámaiabbra terveztem. A történet röviden az volt, hogy motorozgatok vígan, majd elesek, jönnek a mentők, én elindulok felfelé a mennybe, de a lábamnál fogva lerángatnak, utána pedig törött kézzel küzdök, hogy nem szabadna, de én mégis rudazni akarok.
Ez elméletben nagyon szép volt. Gyakorlatban nem vagyok normális, hiszen
- a koreo első felében valahogy bele kell applikálnom egy kismotort az elemekbe (segítek: ez nem könnyű)
- a harmadik felében pedig egyáltalán nem használhatom az egyik kezemet (ez meg kifejezetten baromi nehéz)
- a koreoban minimum 2 átöltözés és 4 kellék szerepel, köztük egy 2x2 méteres, kartonpapír mentőautó...
- ...amit el kell készíteni és le kell szállítani Zalaegerszegre.
De összeraktuk.. nagyjából. Amikor a mozdulatok megvoltak, már csak a mentő tűnt kihívásnak. Megfestettünk, majd darabokban vittünk le, hogy a verseny előtti estén összeragasztjuk. Aha... éjfélkor még küzdöttünk vele, de kevésnek bizonyult a ragasztó. Másnap reggel irány a tesco, összevásároltunk mindent, plusz megtámogattuk fél kiló celluxszal, de a mentő még mindig épp csak egyben maradt, nagyon óvatosan kellett mozgatni.Aztán leszakadt az ég: akkora vihar volt, hogy megszakították a versenyt. Azt mondták, hogy ha "csak" esik, folytatják. Oké, de hogy hozom ide a szállásról a mentőt anélkül, hogy sz@rrá ázna?
Végül a vihar olyan mértékű volt, hogy le kellett bontani a színpadot. Az egész ázott bagázs, versenyzők + a közönség bevonult a közeli stúdióba. Szuper, mert ott volt a szállásunk, mentő kéznél.
A mentő nem fér el a teremben, hiszen színpadra terveztük. Ráadásul egyik oldalon volt a zsűri, a másikon a közönség, sehogy nem lehetne mögötte átöltözni, ahogy terveztem. Újratervezés, a mentőt a falnak támasztottuk, a zsűrinek megmondtuk, hogy majd adott pillanatban képzeljék bele. A közönség meg nem értette
A koreó közepén leszakadt az angyalkaszárny, ami a mennybemenetelemet hivatott szimbolizálni. Elhajítottam.
Ekkorra már annyira ideges voltam, hogy néhány elemet rossz oldalra csináltam (és meglepő módon így is sikerült!) elkapkodtam a felét, hamarabb lejöttem a mennyből, mint kellett volna... Nem baj, kitöltjük valamivel az időt
Szóval összességében minden összejöhetett, ami csak lehet, és "szakmai" szemmel meglehetősen bénácska voltam, de büszke vagyok magamra, mert a helyzetből sikerült kihozni a legtöbbet... és túl vagyok életem első, egyben legnehezebb versenyén. Ezek után már bármi jöhet a későbbiekben, engem szerintem már nem lehet kiborítani
(plusz hihetetlenül sokat fejlődtem a felkészülés alatt, a koreóban több olyan elemet is sikeresen megcsináltam, amik messze a szintem felett voltak, és pár hónapja még csak álmodtam is róluk, szóval már csak ezért is megérte)
(Befutott a videó: https://vimeo.com/349415975)
...de van pár kép
