Nyah, felvirradt a nap, amikor végre életképessé vált a jószág, úgyhogy elgurulgattunk kezdetben a környékre, aztán egyre távolabbacskákra, végül egészen Keszthelyig, a környékén, meg vissza. Hát az elején részemről megvolt a pöcsmörgés rendesen, most épp azon gondolkozom, hogy ragasztok fehér meg fekete tépből T-betűt a hátamra, talán türelmesebbek lesznek a négykerekűek. 
Van egy különösen rosszul szocializálódott kisautós réteg (nagy egóval persze), aki ha meglát egy nagyobbacska de lassabban poroszkáló vasat, azonnal előzgetni támad kedve. Nekiáll tüsténkedni a hátam mögött, hogy mennyire kikerülne a gyökkettővel történő kanyarodásom után, aztán meg jól lemarad az egyenesben. Fene érti ezeket....
Le kell szögezzem, a Lóóó szerintem élőlény, akármennyire is benzint kajál zab helyett. Tud kacsintani (önmagától!), harapni hisztisen, vagánykodni, és jóindulatúskodni is. Gyakorlatilag egészen hörbis a kicsike, szentül meg vagyok győződve hogy önálló gondolatvilága is van.
Szóval a kacsintást a bal indexxel csinálja, pölö ilyenkor: megyünk műszakira, na mit szólsz hozzá? Megjegyzem üresben jár, senki nem ül a hátán és erre nekiáll indexelni. Aztán a másik: megyünk Várvölgy felé egy baromi szép és nyugis erdei úton, mögöttem a 13 éves gubbaszt beprotektorozva (nem titkolt szándékom motorozással megfertőzni). Közben gondolom magaman, most egy kicsit lendületet kéne venni, hogy a fertőzés teljesen átjárja az utánpótlást, erre megint nekiáll balra kacsintgatni. Hát jó, akkor menjünk, és szépen lendületet is vett.
Egyébként elveszett benne egy oktató is. Kétezres fordulatszám alatt nem igazán reagálja le hogy valamit akarnak tőle, de kettőezerötszáznál vesz egy nagy levegőt (beőőőőőő), majd háromezer körül meglódul mint akinek nagyon sietni támad kedve. A nálam okosabb utasításai szerint nem forgattam ötezer fölött az autópályán, akkor volt 125-130 km/óra. Hát nemtom mit fog csinálni kilencezer körül, de azért azt még kivárjuk, míg szépen összekopik minden.
Jóindulat: mivel nincs benne a műszer ami méri az üzemanyag szintjét (csak a mutató a műszerfalon), ezért míg bejáratós, csak feltételezzük a fogyasztását. Persze benéztem, de végül is jól jöttünk ki a dologból: kb húsz méterre a benzinkúttól jutott eszébe a kajálhatnék - miután tekertünk a hegyekben egy jót és akár ott is eszébe juthatott volna hogy megszívjuk. Le is hörgött rendesen amikor a másik irányba indultam volna és nem a kút felé. Ja persze üresbe se akarta hagyni tenni magát, csak kizárólag a kút felé fordított kormánnyal. Önérzetes.
Ja és a harapósság. Kemping, begördülök a sátorhelyre, letámasztom lovacskát. Jön a harmadik sátorhelyről "Jürgen" (német, vörösre napozott bőrű turista), valamit nagyon hablatyol a maga nyelvén, magyaráz, figymálóan integet és vigyorog. Ánglisul makogok egy kicsit, úgyhogy csak néztem rá bután, és átfutott a fejemen mi baja lehet... Mééér pont délben zavarja őt az, hogy begördültem ide, miközben ő napjában kétszer akasztja fel meg le a lakókocsiját az autójára, mert még két nap után se bírta eldönteni merre ne süssön a szemibe a nap. Szóval Jürgen robog felém, vigyorog, hadonászik, majd azzal a lendülettel odaáll a vas mellé mint aki fel is akarna rá szállni. Ezt a Lóóó viszont nem így gondolta, úgyhogy azzal a lendülettel le is égette a bőrt a lábáról a forró kipufogójával, Jürgen ugrott is akkorát, hogy ha méri valaki, tuti bekerül a rekordok könyvébe. Jürgen még valamit hablatyolt mérgesen - mire néztem rá továbbra is bután - majd mérgesen legyintett és visszarobogott a saját territóriumára tologatni tovább a lakókocsiját. Az egész kb fél perc alatt történt, mire felfogtam hogy most ez akart valamit, már ott se volt... De a lényeg az, hogy a Lóóó megharapta, és onnan tól kezdve Jürgen nem jött.
Hiszti: félig megtankolva szaladgálunk a városban, elered az eső. A fene akar elázni a hirtelen támadt jégesőben, beálltunk a kagylós kútra, rögtön utánunk begördült egy nagytestű robesz, meg egy kawa terepmoci.
Ácsorogtunk, vártuk a zivatar végét, végül egy megázott bringás is begördül. Robeszt megtankolják, váltunk pár szót, ki merre és mennyire sietős, végül én is elindulok. Lóóó elindul, hallom valami nem tetszik neki, majd kábé fél kilométer múlva ledadog. Mondom neki ne szúrjál ki velem, most mér kell hisztizni, irigykedsz a robi kajájára? Erre lendületet vesz, megy tovább. Kb eltelik fél perc, megint hörög, nem akar menni. Mondom neki, ott van egy kút 50 m-re a kanyar után, ha addig kibirod, kapsz valamit. Újból lendületet vesz, kútig minden okés, haladunk szépen. Fért bele vagy 6-8 liter még, szóval nem volt száraz a torka, csak épp Ő nem kapott a zabostálnál... Miután kapott, szépen hazavitt, hiszti sehol.
Szóval ez egy lény. Tuti.
Van egy különösen rosszul szocializálódott kisautós réteg (nagy egóval persze), aki ha meglát egy nagyobbacska de lassabban poroszkáló vasat, azonnal előzgetni támad kedve. Nekiáll tüsténkedni a hátam mögött, hogy mennyire kikerülne a gyökkettővel történő kanyarodásom után, aztán meg jól lemarad az egyenesben. Fene érti ezeket....
Le kell szögezzem, a Lóóó szerintem élőlény, akármennyire is benzint kajál zab helyett. Tud kacsintani (önmagától!), harapni hisztisen, vagánykodni, és jóindulatúskodni is. Gyakorlatilag egészen hörbis a kicsike, szentül meg vagyok győződve hogy önálló gondolatvilága is van.
Szóval a kacsintást a bal indexxel csinálja, pölö ilyenkor: megyünk műszakira, na mit szólsz hozzá? Megjegyzem üresben jár, senki nem ül a hátán és erre nekiáll indexelni. Aztán a másik: megyünk Várvölgy felé egy baromi szép és nyugis erdei úton, mögöttem a 13 éves gubbaszt beprotektorozva (nem titkolt szándékom motorozással megfertőzni). Közben gondolom magaman, most egy kicsit lendületet kéne venni, hogy a fertőzés teljesen átjárja az utánpótlást, erre megint nekiáll balra kacsintgatni. Hát jó, akkor menjünk, és szépen lendületet is vett.
Egyébként elveszett benne egy oktató is. Kétezres fordulatszám alatt nem igazán reagálja le hogy valamit akarnak tőle, de kettőezerötszáznál vesz egy nagy levegőt (beőőőőőő), majd háromezer körül meglódul mint akinek nagyon sietni támad kedve. A nálam okosabb utasításai szerint nem forgattam ötezer fölött az autópályán, akkor volt 125-130 km/óra. Hát nemtom mit fog csinálni kilencezer körül, de azért azt még kivárjuk, míg szépen összekopik minden.
Jóindulat: mivel nincs benne a műszer ami méri az üzemanyag szintjét (csak a mutató a műszerfalon), ezért míg bejáratós, csak feltételezzük a fogyasztását. Persze benéztem, de végül is jól jöttünk ki a dologból: kb húsz méterre a benzinkúttól jutott eszébe a kajálhatnék - miután tekertünk a hegyekben egy jót és akár ott is eszébe juthatott volna hogy megszívjuk. Le is hörgött rendesen amikor a másik irányba indultam volna és nem a kút felé. Ja persze üresbe se akarta hagyni tenni magát, csak kizárólag a kút felé fordított kormánnyal. Önérzetes.
Ja és a harapósság. Kemping, begördülök a sátorhelyre, letámasztom lovacskát. Jön a harmadik sátorhelyről "Jürgen" (német, vörösre napozott bőrű turista), valamit nagyon hablatyol a maga nyelvén, magyaráz, figymálóan integet és vigyorog. Ánglisul makogok egy kicsit, úgyhogy csak néztem rá bután, és átfutott a fejemen mi baja lehet... Mééér pont délben zavarja őt az, hogy begördültem ide, miközben ő napjában kétszer akasztja fel meg le a lakókocsiját az autójára, mert még két nap után se bírta eldönteni merre ne süssön a szemibe a nap. Szóval Jürgen robog felém, vigyorog, hadonászik, majd azzal a lendülettel odaáll a vas mellé mint aki fel is akarna rá szállni. Ezt a Lóóó viszont nem így gondolta, úgyhogy azzal a lendülettel le is égette a bőrt a lábáról a forró kipufogójával, Jürgen ugrott is akkorát, hogy ha méri valaki, tuti bekerül a rekordok könyvébe. Jürgen még valamit hablatyolt mérgesen - mire néztem rá továbbra is bután - majd mérgesen legyintett és visszarobogott a saját territóriumára tologatni tovább a lakókocsiját. Az egész kb fél perc alatt történt, mire felfogtam hogy most ez akart valamit, már ott se volt... De a lényeg az, hogy a Lóóó megharapta, és onnan tól kezdve Jürgen nem jött.
Hiszti: félig megtankolva szaladgálunk a városban, elered az eső. A fene akar elázni a hirtelen támadt jégesőben, beálltunk a kagylós kútra, rögtön utánunk begördült egy nagytestű robesz, meg egy kawa terepmoci.
Ácsorogtunk, vártuk a zivatar végét, végül egy megázott bringás is begördül. Robeszt megtankolják, váltunk pár szót, ki merre és mennyire sietős, végül én is elindulok. Lóóó elindul, hallom valami nem tetszik neki, majd kábé fél kilométer múlva ledadog. Mondom neki ne szúrjál ki velem, most mér kell hisztizni, irigykedsz a robi kajájára? Erre lendületet vesz, megy tovább. Kb eltelik fél perc, megint hörög, nem akar menni. Mondom neki, ott van egy kút 50 m-re a kanyar után, ha addig kibirod, kapsz valamit. Újból lendületet vesz, kútig minden okés, haladunk szépen. Fért bele vagy 6-8 liter még, szóval nem volt száraz a torka, csak épp Ő nem kapott a zabostálnál... Miután kapott, szépen hazavitt, hiszti sehol.
Szóval ez egy lény. Tuti.
