(A történettel bárminemű valóságbeli egyezés a véletlen egybeesések sorozata.)
Beavatottnak lenni jó. Tudni valami titokról. Izgi. Valami olyanról tudni,amiről a többség nem tud. Felette állni a többinek. Izgalmas öröm, a tudás hatalma, információ, ami manapság akár pénzre is váltható.... Pénz és hatalom. Az persze más kérdés, hogy a tudást miként használja az ember... Régebben a tudást a papok bitorolták, ma az egyetemek és mindenféle tanfolyamok osztják... pénzért. Mikor melyik fajtájára van szükségünk, mert a tudás szakmára, a szakma pedig munkára, a munka pedig pénzre váltható.
Beszélgetek néhány barátommal, szóba kerülnek spirituális dolgok: az öngyógyítás, a megérzések, a ráérzések és a teremtő erő fogalma, az alkotás... Az anyaság és a teremtés összefüggései, az istennőkultuszok és a nők otthonteremtő, alkotó erejének párhuzamai. A lélek ereje, az emberi alkotóerő mozgatórugói. Hirtelen elhallgatnak. De hiszen erről csak a beavatottak szoktak így beszélgetni... Én pedig nem vagyok "beavatott" az ő értékrendjük szerint. Nem léptem be hozzájuk a társaságba, és nem végeztem el a beavatási szertartást... zavarodottan néznek rám:
- Honnan tudsz mégis ilyenekről? Miért gondolkodsz így? Elképesztő, hogyan is keveredett idáig ez a beszélgetés...- Elmosolyodom.
- Mert én "kiavatott" vagyok. - Vigyorgok. Nem értik.
- Téged kirúgtak valahonnan? - hát persze, most vágta be utánam Szent Péter a menyország kapuját...
- Nem, én be se léptem... mert minek... a tudás megszerzése mindenkinek a rendelkezésére áll. Kinek hogyan: van aki tanfolyamon, van aki egyetemen és van aki az élet iskolájában szerzi. A könyveket nem véletlenül égették el olyan sokan, én olvasni szeretek nagyon, onnan szedtem, meg aztán kialakult ebből néhány saját gondolat. Szerintem a nagybetűs, agyonmisztifikált TUDÁS ami az ólmot arannyá, a szomorúságot boldogsággá változtatja, nem más mint az önképzés, a nyitott elme és a valódi megismerés vágya. Az amivel gyermekkorunkban a szánkba vesszük a játékot, hogy vajon ehető-e, és biztos játék-e. Aztán a tapasztalással már ránézésre is látjuk hogy mi kaja és mi nem, ez a folyamat meg fokozható. Nincs varázsvessző, nincs varázsige és nincs az a pénz se, ami megvásárolhatóvá teszi a tudást rövid időn belül. A csodaszelencék a filmekben vannak, amiket ha kinyitunk, megváltoztatnak mindent. Folyamatok vannak, mert az élet dinamikus és változik minden, csak rajtunk múlik, hogy az időt, amit kaptunk, hogyan töltjük el. Ki, vagy beavatottan... nem számít, csak az, hogy fejlődjön a gondolkodásunk.
- De te akkor se vagy beavatott, veled ilyesmiről "nem szokás" beszélgetni...
- Hát jó...
- Sajnos lejárt az időnk, mennünk kell, ne haragudj....
- Nem haragszom, sziasztok. - kevergetem tovább a megmaradt hideg kapucsínót üres fejjel...
"NEM SZOKÁS". Elképesztő ez a fajta bigott sötétség, hiába tanultatok idáig bármit, csak csörög a dió az üres koponyákban... Kordában vagytok tartva, mint a barmok. Csak a járom hiányzik a nyakatokról. Holnap valaki fest nektek egy képet, és a másikra meg azt fogja mondani, hogy azt meg ne imádd, és jöhet az inkvizíció.
A beszélgetés véget szakadt. Nem értik a kiavatott fogalmát. Meg hogy a beavatottság nem a titokba vezet be, hanem a legkézenfekvőbb, legegyszerűbb, orrunk előtt lévő nyilvánvalóságokra mutat rá.
Hogy a tanulás/lelki fejlődés lehetősége mindenkié. Az avatatlanoké legfőképp.
(Véletlenek márpedig nincsenek.)
Beavatottnak lenni jó. Tudni valami titokról. Izgi. Valami olyanról tudni,amiről a többség nem tud. Felette állni a többinek. Izgalmas öröm, a tudás hatalma, információ, ami manapság akár pénzre is váltható.... Pénz és hatalom. Az persze más kérdés, hogy a tudást miként használja az ember... Régebben a tudást a papok bitorolták, ma az egyetemek és mindenféle tanfolyamok osztják... pénzért. Mikor melyik fajtájára van szükségünk, mert a tudás szakmára, a szakma pedig munkára, a munka pedig pénzre váltható.
Beszélgetek néhány barátommal, szóba kerülnek spirituális dolgok: az öngyógyítás, a megérzések, a ráérzések és a teremtő erő fogalma, az alkotás... Az anyaság és a teremtés összefüggései, az istennőkultuszok és a nők otthonteremtő, alkotó erejének párhuzamai. A lélek ereje, az emberi alkotóerő mozgatórugói. Hirtelen elhallgatnak. De hiszen erről csak a beavatottak szoktak így beszélgetni... Én pedig nem vagyok "beavatott" az ő értékrendjük szerint. Nem léptem be hozzájuk a társaságba, és nem végeztem el a beavatási szertartást... zavarodottan néznek rám:
- Honnan tudsz mégis ilyenekről? Miért gondolkodsz így? Elképesztő, hogyan is keveredett idáig ez a beszélgetés...- Elmosolyodom.
- Mert én "kiavatott" vagyok. - Vigyorgok. Nem értik.
- Téged kirúgtak valahonnan? - hát persze, most vágta be utánam Szent Péter a menyország kapuját...
- Nem, én be se léptem... mert minek... a tudás megszerzése mindenkinek a rendelkezésére áll. Kinek hogyan: van aki tanfolyamon, van aki egyetemen és van aki az élet iskolájában szerzi. A könyveket nem véletlenül égették el olyan sokan, én olvasni szeretek nagyon, onnan szedtem, meg aztán kialakult ebből néhány saját gondolat. Szerintem a nagybetűs, agyonmisztifikált TUDÁS ami az ólmot arannyá, a szomorúságot boldogsággá változtatja, nem más mint az önképzés, a nyitott elme és a valódi megismerés vágya. Az amivel gyermekkorunkban a szánkba vesszük a játékot, hogy vajon ehető-e, és biztos játék-e. Aztán a tapasztalással már ránézésre is látjuk hogy mi kaja és mi nem, ez a folyamat meg fokozható. Nincs varázsvessző, nincs varázsige és nincs az a pénz se, ami megvásárolhatóvá teszi a tudást rövid időn belül. A csodaszelencék a filmekben vannak, amiket ha kinyitunk, megváltoztatnak mindent. Folyamatok vannak, mert az élet dinamikus és változik minden, csak rajtunk múlik, hogy az időt, amit kaptunk, hogyan töltjük el. Ki, vagy beavatottan... nem számít, csak az, hogy fejlődjön a gondolkodásunk.
- De te akkor se vagy beavatott, veled ilyesmiről "nem szokás" beszélgetni...
- Hát jó...
- Sajnos lejárt az időnk, mennünk kell, ne haragudj....
- Nem haragszom, sziasztok. - kevergetem tovább a megmaradt hideg kapucsínót üres fejjel...
"NEM SZOKÁS". Elképesztő ez a fajta bigott sötétség, hiába tanultatok idáig bármit, csak csörög a dió az üres koponyákban... Kordában vagytok tartva, mint a barmok. Csak a járom hiányzik a nyakatokról. Holnap valaki fest nektek egy képet, és a másikra meg azt fogja mondani, hogy azt meg ne imádd, és jöhet az inkvizíció.
A beszélgetés véget szakadt. Nem értik a kiavatott fogalmát. Meg hogy a beavatottság nem a titokba vezet be, hanem a legkézenfekvőbb, legegyszerűbb, orrunk előtt lévő nyilvánvalóságokra mutat rá.
Hogy a tanulás/lelki fejlődés lehetősége mindenkié. Az avatatlanoké legfőképp.
(Véletlenek márpedig nincsenek.)
