reggel felébredtem.fél 8kor.ÉN???na,aztán jöttem ide,írogattam,neteltem.Néztem Melinda honlapját..tök felkavart...főleg az a srác...talán azért ő,mert ő meghalt.Melinda él és meg fog gyógyulni,de ő meghalt.fiatal volt.ittmaradt a barátnője,tesója,szülei...
néha azon gondolkozok,hogy hagyom a fenébe ezt a motorozást.anyum miatt...nem mondja,de tudom,neki csak én vagyok..nincs férje,sose volt,nincs tesóm,anyukája él,jól van,szeretjük,de apja sincs.Mihez kezd egy ilyen anya,ha a gyerekével történne valami végzetes?miért kelne fel reggel és miért menne dolgozni és miért enne és miért lélegezne??? ilyenkor már mit lehet Újrakezdeni 22 együtt töltött év után???Szóval nem önzőség e tudat birtokában mégis motorra ülni???persze mindig mondja,hogy menjek,csináljam ha szeretem,segít is benne(ő vette a bukóm!
)de .... én is mindig azt mondtam, "majd jövök!" persze én jöttem is...de annyi felelőtlen állat van...jó reggelente felkelni és kávét vinni neki az ágyba és beszélgetni,hogy mit csinálunk a nap többi részében,elmenni vele bevásárolni,vagy kutyátsétáltatni a parkban,jó dolog helyette cipelni haza a szatyrokat a boltból.Jó dolog jó jegyet hazahozni a suliból és kitakarítani suttyonban a lakást és jó dolog neki meglepetést okozni.Nagy szerencsém van az anyukámmal,kivételes anyuka.olyan jóbarát,aki habár most is 1200km-re van tőlem,de tudom,hogy mindig mellettem lesz!Pénteken jön haza,várom már,hogy szombat reggel bemenjek a szobájába a kávéval...
Ugyanakkor várom már a jóidőt, hogy motorozhassak...hogy elmenjek ápr 5én a Csongrádi nyitóra és tudjam,hogy ha este hazaérek,ő itthon vár meleg étellel és átölel és megnyugszik a lelke,hogy hazaértem.
Azt amit itt most leírtam,ezt azok az állatok,aki azok a balesetek okozói mint például a pécsi,soha nem értik és érezhetik.sajnálom őket és boldog vagyok hogy nekem ilyen háttér jutott!Vigyázni fogok magamra,hogy még él az anyám örökké várhassa hogy MAJD mikor JÖVÖK!
néha azon gondolkozok,hogy hagyom a fenébe ezt a motorozást.anyum miatt...nem mondja,de tudom,neki csak én vagyok..nincs férje,sose volt,nincs tesóm,anyukája él,jól van,szeretjük,de apja sincs.Mihez kezd egy ilyen anya,ha a gyerekével történne valami végzetes?miért kelne fel reggel és miért menne dolgozni és miért enne és miért lélegezne??? ilyenkor már mit lehet Újrakezdeni 22 együtt töltött év után???Szóval nem önzőség e tudat birtokában mégis motorra ülni???persze mindig mondja,hogy menjek,csináljam ha szeretem,segít is benne(ő vette a bukóm!
)de .... én is mindig azt mondtam, "majd jövök!" persze én jöttem is...de annyi felelőtlen állat van...jó reggelente felkelni és kávét vinni neki az ágyba és beszélgetni,hogy mit csinálunk a nap többi részében,elmenni vele bevásárolni,vagy kutyátsétáltatni a parkban,jó dolog helyette cipelni haza a szatyrokat a boltból.Jó dolog jó jegyet hazahozni a suliból és kitakarítani suttyonban a lakást és jó dolog neki meglepetést okozni.Nagy szerencsém van az anyukámmal,kivételes anyuka.olyan jóbarát,aki habár most is 1200km-re van tőlem,de tudom,hogy mindig mellettem lesz!Pénteken jön haza,várom már,hogy szombat reggel bemenjek a szobájába a kávéval...Ugyanakkor várom már a jóidőt, hogy motorozhassak...hogy elmenjek ápr 5én a Csongrádi nyitóra és tudjam,hogy ha este hazaérek,ő itthon vár meleg étellel és átölel és megnyugszik a lelke,hogy hazaértem.
Azt amit itt most leírtam,ezt azok az állatok,aki azok a balesetek okozói mint például a pécsi,soha nem értik és érezhetik.sajnálom őket és boldog vagyok hogy nekem ilyen háttér jutott!Vigyázni fogok magamra,hogy még él az anyám örökké várhassa hogy MAJD mikor JÖVÖK!
