Ahogyan minden évben, idén is eljött a várva várt tavasz és tudtuk, hogy a jó idő közeledtével jönni fog a rossz hír is, hogy valaki- valahol elindult elsőként, már Égi motorosként az Őrangyallá válás útján…
Mint minden évben, idén is hullattunk könnyeket, felbőgettük a motorokat, Értük…
- és ez, míg világ a világ, mindig is így lesz…
Bármikor meghallom, hogy motoros baleset történt, összeugrik a gyomrom, és abban reménykedem, hogy nehogy közülünk legyen valaki… - Önző dolog talán? Nem! Nem az!
Mindenki ezt kívánja, de a kívánságok nem mindig teljesülnek, mert van nálunk erősebb hatalom, ami befolyásolhatja utunk…
Egyszer eljön az idő és Mi, akik ilyen életformát választottunk, ezzel tisztában vagyunk és ennek tudatában ülünk fel nap mint nap és nézünk szembe a sorsunkkal!
Gyönyörű helyek, feledhetetlen élmények, új ismerősök, megszűnő tér és idő, csak Ő és Mi, egy életforma, amit csak az ért, aki benne él…
Egy csodás világ ami megnyílik előttünk és ha eljön az idő, be is záródik mögöttünk a kapu…
Egy a cél, aminek lebegnie kell előttünk, hogy visszaérkezzünk oda, ahonnan és akikkel elindultunk, ahol felültünk és ahol még mosolyogva vártuk az előttünk álló utat!
Vegyes érzelmekkel teli világ ez, veszély, bánat, búcsú és könnyekkel teli pillanatok váltják egymást a boldogsággal és szabadsággal teli hónapok alatt…
- majd új nap kel fel és megyünk tovább, mert mennünk kell, mert visz a szívünk, egy testben két lélekkel, ember és gép összeforr, és egységben hódítja meg a teret!
Így mennek a kilométerek tavasztól őszig, erőssé tesz a folyamatosan váltakozó érzelem, mert erősnek kell lennünk, hogy egyszer majd Őrangyalként mi is megálljuk a helyünk!
A szezon vége felé közeledve, az ősz szakállú napokat kihasználva ül nyeregbe mindenki és lovagolja meg az utolsó simogató napsugarakat…
Az elvonási tünetek jeleit már most észre lehet venni, mert kötelező jelleggel pattanunk motorra, ahogyan eljön egy napsugaras délután vagy hétvége… - kihasználván a jó idő utolsó próbálkozásait! És az Ősz a maga szépségével együtt, a lehulló falevelekkel bearanyozott utakon továbbra is dolgozik, elvesz és ad, ha kell…
Elvesz barátot, társat, családtagot és ismerőst…
Ad élményt, élvezetet, emléket és adja az elmaradhatatlan könnycseppeket is…
Elválaszthatatlan dolgokat tár elénk a sors akkor is, amikor már a következő tavasz első szikráiról ábrándozunk…
- hogy tudjuk, érezzük mekkora kincset tarthatunk a kezünkben és hiába választottuk ezt a veszélyes életformát, tudjuk, hogy ez a kincs az Életünk!
Érezteti velünk az Őrangyalok történeteivel, hiányával, emlékeivel, hogy akik még itt vagyunk mennyire fontosnak kell, hogy legyünk egymásnak, mert mikor elvész, csak akkor érezzük hiányát, mindaddig megszokott a jelenléte…
<O>
Mint minden évben, idén is hullattunk könnyeket, felbőgettük a motorokat, Értük…
- és ez, míg világ a világ, mindig is így lesz…
Bármikor meghallom, hogy motoros baleset történt, összeugrik a gyomrom, és abban reménykedem, hogy nehogy közülünk legyen valaki… - Önző dolog talán? Nem! Nem az!
Mindenki ezt kívánja, de a kívánságok nem mindig teljesülnek, mert van nálunk erősebb hatalom, ami befolyásolhatja utunk…
Egyszer eljön az idő és Mi, akik ilyen életformát választottunk, ezzel tisztában vagyunk és ennek tudatában ülünk fel nap mint nap és nézünk szembe a sorsunkkal!
Gyönyörű helyek, feledhetetlen élmények, új ismerősök, megszűnő tér és idő, csak Ő és Mi, egy életforma, amit csak az ért, aki benne él…
Egy csodás világ ami megnyílik előttünk és ha eljön az idő, be is záródik mögöttünk a kapu…
Egy a cél, aminek lebegnie kell előttünk, hogy visszaérkezzünk oda, ahonnan és akikkel elindultunk, ahol felültünk és ahol még mosolyogva vártuk az előttünk álló utat!
Vegyes érzelmekkel teli világ ez, veszély, bánat, búcsú és könnyekkel teli pillanatok váltják egymást a boldogsággal és szabadsággal teli hónapok alatt…
- majd új nap kel fel és megyünk tovább, mert mennünk kell, mert visz a szívünk, egy testben két lélekkel, ember és gép összeforr, és egységben hódítja meg a teret!
Így mennek a kilométerek tavasztól őszig, erőssé tesz a folyamatosan váltakozó érzelem, mert erősnek kell lennünk, hogy egyszer majd Őrangyalként mi is megálljuk a helyünk!
A szezon vége felé közeledve, az ősz szakállú napokat kihasználva ül nyeregbe mindenki és lovagolja meg az utolsó simogató napsugarakat…
Az elvonási tünetek jeleit már most észre lehet venni, mert kötelező jelleggel pattanunk motorra, ahogyan eljön egy napsugaras délután vagy hétvége… - kihasználván a jó idő utolsó próbálkozásait! És az Ősz a maga szépségével együtt, a lehulló falevelekkel bearanyozott utakon továbbra is dolgozik, elvesz és ad, ha kell…
Elvesz barátot, társat, családtagot és ismerőst…
Ad élményt, élvezetet, emléket és adja az elmaradhatatlan könnycseppeket is…
Elválaszthatatlan dolgokat tár elénk a sors akkor is, amikor már a következő tavasz első szikráiról ábrándozunk…
- hogy tudjuk, érezzük mekkora kincset tarthatunk a kezünkben és hiába választottuk ezt a veszélyes életformát, tudjuk, hogy ez a kincs az Életünk!
Érezteti velünk az Őrangyalok történeteivel, hiányával, emlékeivel, hogy akik még itt vagyunk mennyire fontosnak kell, hogy legyünk egymásnak, mert mikor elvész, csak akkor érezzük hiányát, mindaddig megszokott a jelenléte…
<O>
Vigyázzatok Ránk Halhatatlan Égi Motorosok!
Vigyázzunk Egymásra Megszállott, Földi, Motoros Szívű Barátok!
„Csak az nem halhatatlan, ki elfelejthető…”
(dr. Herz)
[ame="http://www.youtube.com/watch?v=Xr2dMOZRZWA&feature=related"]YouTube - Kell ott fenn egy ország....[/ame]</O>
