Augusztus 8.
Erre a napra már csak a Villacher Alpenstrasse maradt a négy nagy karintiai látványút közül. Hamar kiderült, hogy szerencsésen sikerült így alakítani, ez a nap volt az egyetlen, amikor esõt kaptunk. Nem súlyosat ugyan, de azért az esõruha már nem ártott helyenként.
A táv Malta-tól összességében bõven 300km alatt van, a másnapi hazaút elõtt elég is volt ennyi, hogy 1 évre ismét búcsút mondjunk a hegyeknek.
Maga a kilátópont sincs magasan (itteni viszonyokhoz képest, a mi Kékesünkre azért még innen is bõ 600m-rel lefele kell nézni...), viszont annyira közel van a határhoz, hogy jórészt Szlovénia csúcsai látszanak innen.
Ebédelni egy hüttében ebédeltünk, ahol a tiroli népviseletbe öltözött pincérlány közölte, hogy mivel náluk most van szezonkezdés(
), csak kétféle fogásból választhatunk: gulasch, vagy wiener schnitzel... Mivel szent meggyõzõdésünk, hogy gulyást kishazánkon kívül bárhol máshol csak elrontani tudnak, maradt a bécsi szelet. A meglepetés akkor ért, amikor az említett fogás pizzás tányéron érkezett, és még arról is lelógott a széle helyenként...
Hazafele megálltunk Gmündben. Ez a kisváros Malta elõtt kb. 10km-re van, és az augusztusi mûvészeti fesztiválján kívül arról nevezetes, hogy itt található Európa elsõ, és egyetlen, magánkézben lévõ Porsche múzeuma. Ezt nem hagyhattuk ki
A múzeum alapötletét az adja, hogy 1944-50 között Ferdinand Porsche ide telepítette a gyárát, és itt zajlott a VW bogár gyártása, és késõbb az elsõ Porsche, a 356-os fejlesztése, gyártása. Az alapító, Helmut Pfeifhofer, szép kis gyûjteményt halmozott fel, kezdve a 356-os famodelljétõl,
a kézzel kalapált fémkasztnikon
és restaurált autókon át
a pályaversenyautókig, felmetszett 968-asig,
rendõrségi Carreráig,
és az ifjabb Pfeifhofer pálya-Porschéjáig.
Természetesen mindenféle szuvenír, autómodell, miegyéb vásárolható, viszont sajnos a kiállított darabok melletti tájékoztató csak német nyelvû, én viszont külföldiül csak angolul vagyok kommunikációképes... Sebaj, legközelebb a szigetországig meg se állunk, Aston Martin múzeumban biztos nem lesz ilyen gondom
Augusztus 9.
Hazafele... Kb. ahogy jöttünk, végig Ausztria déli határa mentén, falvakon, kisvárosokon át, Faaker See-t, Wörthensee-t, meg mindenféle egyéb See-ket megkerülve
Jubiláltam is: a visszaúton töltötte be a GSX az 50ezret
Elõzõ este egész szép vihart kaptunk a nyakunkba Malta-n, gyanakodtunk, hogy valamit kapni is fogunk belõle. Ahhoz képest, nem sokat sikerült, szinte a határig száraz utakon, felhõket kikerülve tudtunk jönni. Spielfeld környékén aztán, mikor északra akartunk fordulni, pont betévedtünk egy esõfelhõ alá. Megálltunk egy benzinkúton öltözködni, de senkinek nem fûlt a foga az esõruhához. Tanakodás... végül abban maradtunk, hogy próba szerencse, maradunk délen, amíg lehet, és majd közvetlenül a határ elõtt fordulunk északra, hátha akkor sikerül kikerülni a felhõt. Ez annyira bejött, hogy csak a határnál kaptunk egy kis csöpögést, aztán a határ és Körmend között egy kisebb esõt, de ezen kívül Fehérvárig csak a széllel kellett küzdeni, mert abból viszont volt rendesen. Fehérvárnál elköszöntünk Tamástól, õ ráállt az autópályára, és egy lendülettel hazamotorozott Tiszavasváriba. Mellesleg Pesttõl folyamatosan ázott, mint utóbb kiderült. Mi TJ-vel maradtunk a 8-ason, aztán a régi 7-esen, Fehérvár és Velence között élveztük kissé az esõ utóhatását, alig láttam ki a plexin az autók által felvert saras víztõl. Velencétõl aztán ismét száraz utak, Pestig pont meg is száradt rajtam minden... Másnap aztán én is vettem egy utolsó lendületet, és összességében 3000km-rel, rengeteg kanyarral, és élménnyel gazdagabban értem haza Debrecenbe.
Végül, néhány, talán hasznos infó annak, aki ilyesmiben töri a fejét.
Szállás: Többek által kipróbált helyre mentünk, 2007-ben már teszteltük, 2008-ban sem csalódtunk. Nem terveztünk "vándortábort", nyilván úgy is lehetne, de olyan helyen kerestünk szállást, ahonnan belátható távolságon belül minden fõbb látnivaló elérhetõ. A napi távok 2-300km körül alakultak, többet tervezni nem érdemes, a hegyekben, ismeretlen úton nem halad úgy az ember, mint az Alföldön. A szállás, 2ágyas, fürdõszobás szobákban, reggelivel, fejenként kb. 25-30EUR, a mi szállásunkon 3 éjszaka fölött kedvezményt is adtak az árból, emiatt is érdemes inkább csillagtúrában gondolkodni.
Étkezés: A reggelit vettük fõétkezésnek, a szálláson bõségesen adtak felvágottakat, péksüteményt, kávét-teát, de volt joghurt, tej, müzli, gyümölcs is. Ebédelni, hacsak nem a Grossglockneren ültünk be étterembe, 1-1 Billánál álltunk meg leginkább, 1-1,5EUR körül igencsak kiadós szendvicseket lehet kapni, amiket frissen, helyben megcsinálnak. Vacsorára is itt vásároltunk be, de 1-2 alkalommal beültünk étterembe is, az árak nem vészesebbek az itthoniaknál.
Látványutak: Ki lehet váltani az úgynevezett Karintia kártyát, amivel elég sok kedvezmény igénybe vehetõ. Nekünk ez is benne volt a szállás árában, nem is kellett menni utána, ott a panzióban kitöltöttük a szükséges papírokat, kijelentkezéskor meg leadtuk. A kedvezmények nekünk konkrétan azt jelentették, hogy a látványutak közül csak a Gerlosért kellett fizetni, a Grossglocknerre a Karintia kártya érvényességének idejéig kaptunk belépõt a felmutatása után, a többi útra napijegyet adtak ugyanígy. Természetesen fel lehet menni az utakra enélkül is, a napijegyek ára motorra, ha jól emlékszem, 3EUR körül mozog, de van kombinált jegy is a négy látványútra. De a kártya felmutatásával a Porsche múzeumban is ingyen tudtunk bemenni.
Egyebek: Minden nagyobb kilátópont, parkoló, kultúrált, motoroknak külön parkolók felfestve, parkolási díj nincs. Van viszont Biker-Safe, ez úgy mûködik, mint itthon a plazák csomagmegõrzõi. 1EUR letét ellenében be lehet tenni a sisakot, kabátot, meg mindent, ami nem kell, egy kulcsos szekrénybe, kinyitáskor az 1EUR-t visszakapod. Viszont, volt, hogy a sisakokat simán otthagytuk a motorokon (ahogy mások is), senkinek eszébe nem jutott hozzányúlni.
A túrán általam készített teljes képanyagot feltettem a http://ggtura2008.bq.fotoalbum.hu/ albumba, ha valakit esetleg a "vágatlan" anyag is érdekel:csa
Erre a napra már csak a Villacher Alpenstrasse maradt a négy nagy karintiai látványút közül. Hamar kiderült, hogy szerencsésen sikerült így alakítani, ez a nap volt az egyetlen, amikor esõt kaptunk. Nem súlyosat ugyan, de azért az esõruha már nem ártott helyenként.
A táv Malta-tól összességében bõven 300km alatt van, a másnapi hazaút elõtt elég is volt ennyi, hogy 1 évre ismét búcsút mondjunk a hegyeknek.
Maga a kilátópont sincs magasan (itteni viszonyokhoz képest, a mi Kékesünkre azért még innen is bõ 600m-rel lefele kell nézni...), viszont annyira közel van a határhoz, hogy jórészt Szlovénia csúcsai látszanak innen.
Ebédelni egy hüttében ebédeltünk, ahol a tiroli népviseletbe öltözött pincérlány közölte, hogy mivel náluk most van szezonkezdés(
), csak kétféle fogásból választhatunk: gulasch, vagy wiener schnitzel... Mivel szent meggyõzõdésünk, hogy gulyást kishazánkon kívül bárhol máshol csak elrontani tudnak, maradt a bécsi szelet. A meglepetés akkor ért, amikor az említett fogás pizzás tányéron érkezett, és még arról is lelógott a széle helyenként...Hazafele megálltunk Gmündben. Ez a kisváros Malta elõtt kb. 10km-re van, és az augusztusi mûvészeti fesztiválján kívül arról nevezetes, hogy itt található Európa elsõ, és egyetlen, magánkézben lévõ Porsche múzeuma. Ezt nem hagyhattuk ki
A múzeum alapötletét az adja, hogy 1944-50 között Ferdinand Porsche ide telepítette a gyárát, és itt zajlott a VW bogár gyártása, és késõbb az elsõ Porsche, a 356-os fejlesztése, gyártása. Az alapító, Helmut Pfeifhofer, szép kis gyûjteményt halmozott fel, kezdve a 356-os famodelljétõl,
a kézzel kalapált fémkasztnikon
és restaurált autókon át
a pályaversenyautókig, felmetszett 968-asig,
rendõrségi Carreráig,
és az ifjabb Pfeifhofer pálya-Porschéjáig.
Természetesen mindenféle szuvenír, autómodell, miegyéb vásárolható, viszont sajnos a kiállított darabok melletti tájékoztató csak német nyelvû, én viszont külföldiül csak angolul vagyok kommunikációképes... Sebaj, legközelebb a szigetországig meg se állunk, Aston Martin múzeumban biztos nem lesz ilyen gondom
Augusztus 9.
Hazafele... Kb. ahogy jöttünk, végig Ausztria déli határa mentén, falvakon, kisvárosokon át, Faaker See-t, Wörthensee-t, meg mindenféle egyéb See-ket megkerülve
Jubiláltam is: a visszaúton töltötte be a GSX az 50ezret
Elõzõ este egész szép vihart kaptunk a nyakunkba Malta-n, gyanakodtunk, hogy valamit kapni is fogunk belõle. Ahhoz képest, nem sokat sikerült, szinte a határig száraz utakon, felhõket kikerülve tudtunk jönni. Spielfeld környékén aztán, mikor északra akartunk fordulni, pont betévedtünk egy esõfelhõ alá. Megálltunk egy benzinkúton öltözködni, de senkinek nem fûlt a foga az esõruhához. Tanakodás... végül abban maradtunk, hogy próba szerencse, maradunk délen, amíg lehet, és majd közvetlenül a határ elõtt fordulunk északra, hátha akkor sikerül kikerülni a felhõt. Ez annyira bejött, hogy csak a határnál kaptunk egy kis csöpögést, aztán a határ és Körmend között egy kisebb esõt, de ezen kívül Fehérvárig csak a széllel kellett küzdeni, mert abból viszont volt rendesen. Fehérvárnál elköszöntünk Tamástól, õ ráállt az autópályára, és egy lendülettel hazamotorozott Tiszavasváriba. Mellesleg Pesttõl folyamatosan ázott, mint utóbb kiderült. Mi TJ-vel maradtunk a 8-ason, aztán a régi 7-esen, Fehérvár és Velence között élveztük kissé az esõ utóhatását, alig láttam ki a plexin az autók által felvert saras víztõl. Velencétõl aztán ismét száraz utak, Pestig pont meg is száradt rajtam minden...
Másnap aztán én is vettem egy utolsó lendületet, és összességében 3000km-rel, rengeteg kanyarral, és élménnyel gazdagabban értem haza Debrecenbe.Végül, néhány, talán hasznos infó annak, aki ilyesmiben töri a fejét.
Szállás: Többek által kipróbált helyre mentünk, 2007-ben már teszteltük, 2008-ban sem csalódtunk. Nem terveztünk "vándortábort", nyilván úgy is lehetne, de olyan helyen kerestünk szállást, ahonnan belátható távolságon belül minden fõbb látnivaló elérhetõ. A napi távok 2-300km körül alakultak, többet tervezni nem érdemes, a hegyekben, ismeretlen úton nem halad úgy az ember, mint az Alföldön. A szállás, 2ágyas, fürdõszobás szobákban, reggelivel, fejenként kb. 25-30EUR, a mi szállásunkon 3 éjszaka fölött kedvezményt is adtak az árból, emiatt is érdemes inkább csillagtúrában gondolkodni.
Étkezés: A reggelit vettük fõétkezésnek, a szálláson bõségesen adtak felvágottakat, péksüteményt, kávét-teát, de volt joghurt, tej, müzli, gyümölcs is. Ebédelni, hacsak nem a Grossglockneren ültünk be étterembe, 1-1 Billánál álltunk meg leginkább, 1-1,5EUR körül igencsak kiadós szendvicseket lehet kapni, amiket frissen, helyben megcsinálnak. Vacsorára is itt vásároltunk be, de 1-2 alkalommal beültünk étterembe is, az árak nem vészesebbek az itthoniaknál.
Látványutak: Ki lehet váltani az úgynevezett Karintia kártyát, amivel elég sok kedvezmény igénybe vehetõ. Nekünk ez is benne volt a szállás árában, nem is kellett menni utána, ott a panzióban kitöltöttük a szükséges papírokat, kijelentkezéskor meg leadtuk. A kedvezmények nekünk konkrétan azt jelentették, hogy a látványutak közül csak a Gerlosért kellett fizetni, a Grossglocknerre a Karintia kártya érvényességének idejéig kaptunk belépõt a felmutatása után, a többi útra napijegyet adtak ugyanígy. Természetesen fel lehet menni az utakra enélkül is, a napijegyek ára motorra, ha jól emlékszem, 3EUR körül mozog, de van kombinált jegy is a négy látványútra. De a kártya felmutatásával a Porsche múzeumban is ingyen tudtunk bemenni.
Egyebek: Minden nagyobb kilátópont, parkoló, kultúrált, motoroknak külön parkolók felfestve, parkolási díj nincs. Van viszont Biker-Safe, ez úgy mûködik, mint itthon a plazák csomagmegõrzõi. 1EUR letét ellenében be lehet tenni a sisakot, kabátot, meg mindent, ami nem kell, egy kulcsos szekrénybe, kinyitáskor az 1EUR-t visszakapod. Viszont, volt, hogy a sisakokat simán otthagytuk a motorokon (ahogy mások is), senkinek eszébe nem jutott hozzányúlni.
A túrán általam készített teljes képanyagot feltettem a http://ggtura2008.bq.fotoalbum.hu/ albumba, ha valakit esetleg a "vágatlan" anyag is érdekel:csa
