Augusztus 7.
Erre a napra a Gerlos Hochalpenstrasse megjárását terveztük, de mivel hagytunk még 1-2 szuvenírt fenn a Grossglocknernél, útba ejtettük azt is. Ezt a döntést késõbb nagyon nem bántuk meg
Sikerült kifogni egy olyan gyönyörû, tiszta délelõttöt, amikor felhõ csak mutatóban volt az égen, éppcsak azért, hogy jó hátteret adjon a hegycsúcs lefényképezéséhez! Áldottuk is a szerencsénket, más túraleírások, de még az osztrákok szerint is csak nagyon kevés ilyen nap van arra egy évben.
Az utat arra folytattuk, amerrõl elsõ nap visszafordultunk, át a hegyen. Az alagútnál megálltunk szusszanni kicsit, és élvezni a kilátást. Felhők nélkül, nem is rossz
Az utat folytatva, megérkeztünk az Edelweisspitze-re, ami egyben a Grossglockner Hochalpenstrasse legmagasabb pontja. Itt is, mint a Glocknernél, zsúfolásig telt parkolók, és tömeg fogadott bennünket, de a kilátás mindenért kárpótol.
Tisztelettel adóztunk azoknak az õrülteknek, akik képesek voltak idáig biciklivel, sõt, némelyikük gyalog feljönni
Továbbmentünk Fuchs, majd Zell Am See fele, itt fordultunk a Gerlos irányába. Ne kérdezzétek, hogyan, de itt sikerült az egyetlen olyan útra tévedni, ami az otthoni viszonyokra emlékeztetett, viszont legalább ugyanolyan kanyargós volt, mint a többi, jó minõségû... Alig vártuk, hogy vége legyen... Utána viszont ismét örömmotorozás következett, a Krimml vízesés fele. Sajnos már késõre járt, így a vízesést nem néztük meg közelebbrõl, csak az egyik pihenõben csináltunk pár képet.
Ennél a megállásnál derült ki, hogy a kapunál a hölgy elfelejtett matricát adni a belépõk mellé. Márpedig anélkül sehova tovább! Különben is, baromi jók a kanyarok vissza a kapuig... A hölgy fáradozásainkat motoronként rögtön nem is 1, hanem 2 matricával honorálta
Innen aztán tovább, Krimml elõtt elmotoroztunk, aztán vissza Zell Am See irányába. Fuchsnál megálltunk, tankolni is kellett már, és elkezdtünk tanakodni, merre tovább? Kicsit késõ van, jó lenne világosban hazaérni, de a hegyet megkerülve? Hosszú is, unalmas is... De miért ne mennénk megint a hegyen át? 2007-ben is errõl az oldalról mentünk fel elõször a Glocknerig, felfelé még élvezetesebb is, mint lefele, az idõ is tiszta, biztos nem kell vízisíelni a kanyarokban... Hiába közeledett a nap vége, erre valahogy senkit nem kellett bíztatni Így aztán, a délutáni, lemenõben lévõ nap fényében, még egyszer végigélvezkedtük a 36 hajtûkanyart, aztán, a már jól ismert úton, Winklern fele, hazaindultunk.
Erre a napra a Gerlos Hochalpenstrasse megjárását terveztük, de mivel hagytunk még 1-2 szuvenírt fenn a Grossglocknernél, útba ejtettük azt is. Ezt a döntést késõbb nagyon nem bántuk meg
Sikerült kifogni egy olyan gyönyörû, tiszta délelõttöt, amikor felhõ csak mutatóban volt az égen, éppcsak azért, hogy jó hátteret adjon a hegycsúcs lefényképezéséhez! Áldottuk is a szerencsénket, más túraleírások, de még az osztrákok szerint is csak nagyon kevés ilyen nap van arra egy évben.
Az utat arra folytattuk, amerrõl elsõ nap visszafordultunk, át a hegyen. Az alagútnál megálltunk szusszanni kicsit, és élvezni a kilátást. Felhők nélkül, nem is rossz
Az utat folytatva, megérkeztünk az Edelweisspitze-re, ami egyben a Grossglockner Hochalpenstrasse legmagasabb pontja. Itt is, mint a Glocknernél, zsúfolásig telt parkolók, és tömeg fogadott bennünket, de a kilátás mindenért kárpótol.
Tisztelettel adóztunk azoknak az õrülteknek, akik képesek voltak idáig biciklivel, sõt, némelyikük gyalog feljönni
Továbbmentünk Fuchs, majd Zell Am See fele, itt fordultunk a Gerlos irányába. Ne kérdezzétek, hogyan, de itt sikerült az egyetlen olyan útra tévedni, ami az otthoni viszonyokra emlékeztetett, viszont legalább ugyanolyan kanyargós volt, mint a többi, jó minõségû... Alig vártuk, hogy vége legyen... Utána viszont ismét örömmotorozás következett, a Krimml vízesés fele. Sajnos már késõre járt, így a vízesést nem néztük meg közelebbrõl, csak az egyik pihenõben csináltunk pár képet.
Ennél a megállásnál derült ki, hogy a kapunál a hölgy elfelejtett matricát adni a belépõk mellé. Márpedig anélkül sehova tovább! Különben is, baromi jók a kanyarok vissza a kapuig...
A hölgy fáradozásainkat motoronként rögtön nem is 1, hanem 2 matricával honoráltaInnen aztán tovább, Krimml elõtt elmotoroztunk, aztán vissza Zell Am See irányába. Fuchsnál megálltunk, tankolni is kellett már, és elkezdtünk tanakodni, merre tovább? Kicsit késõ van, jó lenne világosban hazaérni, de a hegyet megkerülve? Hosszú is, unalmas is... De miért ne mennénk megint a hegyen át? 2007-ben is errõl az oldalról mentünk fel elõször a Glocknerig, felfelé még élvezetesebb is, mint lefele, az idõ is tiszta, biztos nem kell vízisíelni a kanyarokban... Hiába közeledett a nap vége, erre valahogy senkit nem kellett bíztatni
Így aztán, a délutáni, lemenõben lévõ nap fényében, még egyszer végigélvezkedtük a 36 hajtûkanyart, aztán, a már jól ismert úton, Winklern fele, hazaindultunk.
