Nem tudom, hogy mi van, a karácsonytól, vagy mitől gajdultak meg a népek, de még az is lehet, hogy én vagyok a repülő már megint... Az a lelkiállapot megvan, amikor áll a székely ember az állatkertben a zsiráf előtt és azt mondja: márpedig ilyen állat nincs! Meg amikor a háziasszony nézegeti a zsiráfot: szép-szép állat ez, de otthonra azért csak nem kéne...
Egy hónapja kezdődött. Vannak emberek akik előkerülnek, eltűnnek életünk folyamán, hol vidáman, hogy kedvesen, aztán meg a fene tudja mi történik velük, befordulnak.... Szóval az egyik kőműves (a sok közül) megígérte magát, kijött, megnézte a helyet, mondta okés, jövő hónapban jövünk, és kikorongozzuk a pincét. Megbeszéltük, hogy mikor keressem, ok. Időnként pár szót váltottunk a messengeren hogy épp hol tart a melóival, mutatott tetszetős meló fázis képeket és épp hogysmint, gondoltam na végre már egy épkézláb, emberszabású szaki. Aztán egyszer csak eltűnt, bacott válaszolni, telefont felvenni, bármire is reagálni amikor eljött az ominózus időpont. Viszont a húga megtalált pár fotós kérdéssel, így megkérdeztem meghalt-e, vagy mi van vele. Hát, fura a bátyus, most valahogy nagyon be van fordulva nem tudom mi baja, hozzánk se jön át, fura mostanában, majd beszélek a fejével... Na jó, engedjük el, ebből se lesz pince korongozás...
Második felvonás: egyik kedveltebb, de távol élő haver hónapok óta rágja a fülemet hogy eljönne megnézni a tündérvölgyi házikót, mondom neki ok, megbeszéljük az időpontot, lemondja melóvan. Jó hát nem az első eset, lapozzunk. Majd valami történik és csak kiakadt üzenetek jönnek tőle: hogy az ő környezetében csak hülyék vannak, és mindenki faszparaszt... Próbáltam pár kedves poénnal felrázni, kibillenteni, de amikor negyedszerre is te vagy a maraggyámá, akkor elkönyveled, hogy ezt is elengedjük, nem köll a hasfájós idegroncs cserébe a kedvességért...
Most hétvégén jött a csúcspont. Az egy dolog, hogy fullra vagyok járatva karácsonyi műsorokkal, má dallamtapadásom van jinglebellsből és mániákusan karácsonyi motívum és szimbólumok gyűjteményében égek, hogy a 16. féle karácsonyi műsort is meg bírjam írni a kedves megrendelő által megálmodva, miközben a vasbeton gerendák el lettek számolva a béléstesttel együtt, és még egyszer ki kell csábítsam a hegyre a daruskocsit, de a mixer idén már nem fogja leönteni ezért a födémre a betont, mert kezdenek bezárni a tüzépek is, és közben a másik daruskocsival meg a konténereket kéne kidepózni az áruval, ja, előtte még lemenni érte Fűzfőre, teherautót találni, lerakni az ADR vizsgát, eljutni Ónodra műsort kivitelezni, aztán Békéscsabára a másik műsort, Csopakon is kéne akciózni még a héten, bevásárolni kariajikat, lesütni a 21 rúd beiglit, hogy 5 nap alatt elfogyhasson... karácsonyi vacsorabevásárlás, stb stb.
Na eközben kitalálja a harmadik haver, hogy ő jönne lézersózni megnézni. Jó gyere, legalább lesz aki vigyáz a cuccra pakolás közben, jó dumája van, feldobja a bandát is. Aztán mondja mégse jönne, színházjegye van. Jóvan, akkor nemjösz, bár örültem volna. Akkor mégis jön. Közben ironikusan gondolom magamban, ennek az lesz a vége, hogy még a végén ő tesz nekem szívességet, hogy eljön... Hát rosszabb lett, mint amire számítottam, ez is tudott meglepetést okozni. A vége az lett, hogy egy tapintatlan görény vagyok, egy lagalja.hu, természetesen az indulás előtti éjjel egykor, mert két napig nem bírt válaszolni a kérdésre, hogy jön-e végül vagy sem... Mindezt úgy, hogy ha eljött volna, kölcsönkapja a fotómasis táskámat amibe egy komplett fotós szett lapul másfél millás értékben, azt kipróbálhatta volna (nem fotósnak még sosem adtam oda, a táskát se megfogni), meg általam készített házibombont is kapott volna, hogy advent van meg karácsony és mifelene, meg meg is ebédeltették volna a kedves megrendelőék... Kollégám mivel három napig nálunk lakott, annyira szorosak voltak a melók meg még segített gerendát is pakolni, végignézte a vergődést, és szombat reggel csak annyit mondott, hogy most akkor ezt tényleg elvisszük magunkkal? Nem vittük el.
Már kezdtem elbizonytalanodni, hogy akkor a repülő tényleg én vagyok-e...
A zsiráf karácsonyi csokiját meg most nézegetem, de az már biztos, hogy egy keresek neki egy kedvesebb gazdát...
Egy hónapja kezdődött. Vannak emberek akik előkerülnek, eltűnnek életünk folyamán, hol vidáman, hogy kedvesen, aztán meg a fene tudja mi történik velük, befordulnak.... Szóval az egyik kőműves (a sok közül) megígérte magát, kijött, megnézte a helyet, mondta okés, jövő hónapban jövünk, és kikorongozzuk a pincét. Megbeszéltük, hogy mikor keressem, ok. Időnként pár szót váltottunk a messengeren hogy épp hol tart a melóival, mutatott tetszetős meló fázis képeket és épp hogysmint, gondoltam na végre már egy épkézláb, emberszabású szaki. Aztán egyszer csak eltűnt, bacott válaszolni, telefont felvenni, bármire is reagálni amikor eljött az ominózus időpont. Viszont a húga megtalált pár fotós kérdéssel, így megkérdeztem meghalt-e, vagy mi van vele. Hát, fura a bátyus, most valahogy nagyon be van fordulva nem tudom mi baja, hozzánk se jön át, fura mostanában, majd beszélek a fejével... Na jó, engedjük el, ebből se lesz pince korongozás...
Második felvonás: egyik kedveltebb, de távol élő haver hónapok óta rágja a fülemet hogy eljönne megnézni a tündérvölgyi házikót, mondom neki ok, megbeszéljük az időpontot, lemondja melóvan. Jó hát nem az első eset, lapozzunk. Majd valami történik és csak kiakadt üzenetek jönnek tőle: hogy az ő környezetében csak hülyék vannak, és mindenki faszparaszt... Próbáltam pár kedves poénnal felrázni, kibillenteni, de amikor negyedszerre is te vagy a maraggyámá, akkor elkönyveled, hogy ezt is elengedjük, nem köll a hasfájós idegroncs cserébe a kedvességért...
Most hétvégén jött a csúcspont. Az egy dolog, hogy fullra vagyok járatva karácsonyi műsorokkal, má dallamtapadásom van jinglebellsből és mániákusan karácsonyi motívum és szimbólumok gyűjteményében égek, hogy a 16. féle karácsonyi műsort is meg bírjam írni a kedves megrendelő által megálmodva, miközben a vasbeton gerendák el lettek számolva a béléstesttel együtt, és még egyszer ki kell csábítsam a hegyre a daruskocsit, de a mixer idén már nem fogja leönteni ezért a födémre a betont, mert kezdenek bezárni a tüzépek is, és közben a másik daruskocsival meg a konténereket kéne kidepózni az áruval, ja, előtte még lemenni érte Fűzfőre, teherautót találni, lerakni az ADR vizsgát, eljutni Ónodra műsort kivitelezni, aztán Békéscsabára a másik műsort, Csopakon is kéne akciózni még a héten, bevásárolni kariajikat, lesütni a 21 rúd beiglit, hogy 5 nap alatt elfogyhasson... karácsonyi vacsorabevásárlás, stb stb.
Na eközben kitalálja a harmadik haver, hogy ő jönne lézersózni megnézni. Jó gyere, legalább lesz aki vigyáz a cuccra pakolás közben, jó dumája van, feldobja a bandát is. Aztán mondja mégse jönne, színházjegye van. Jóvan, akkor nemjösz, bár örültem volna. Akkor mégis jön. Közben ironikusan gondolom magamban, ennek az lesz a vége, hogy még a végén ő tesz nekem szívességet, hogy eljön... Hát rosszabb lett, mint amire számítottam, ez is tudott meglepetést okozni. A vége az lett, hogy egy tapintatlan görény vagyok, egy lagalja.hu, természetesen az indulás előtti éjjel egykor, mert két napig nem bírt válaszolni a kérdésre, hogy jön-e végül vagy sem... Mindezt úgy, hogy ha eljött volna, kölcsönkapja a fotómasis táskámat amibe egy komplett fotós szett lapul másfél millás értékben, azt kipróbálhatta volna (nem fotósnak még sosem adtam oda, a táskát se megfogni), meg általam készített házibombont is kapott volna, hogy advent van meg karácsony és mifelene, meg meg is ebédeltették volna a kedves megrendelőék... Kollégám mivel három napig nálunk lakott, annyira szorosak voltak a melók meg még segített gerendát is pakolni, végignézte a vergődést, és szombat reggel csak annyit mondott, hogy most akkor ezt tényleg elvisszük magunkkal? Nem vittük el.
Már kezdtem elbizonytalanodni, hogy akkor a repülő tényleg én vagyok-e...
A zsiráf karácsonyi csokiját meg most nézegetem, de az már biztos, hogy egy keresek neki egy kedvesebb gazdát...
