Az esőgurun nézem a Dalai Lámát, jegyet nem sikerült szerezni, de ott minden előadása nézhető onlájn. Holnap még lesz kettő. Régóta vágytam már egyszer hallani amit beszél, miért a nagy tisztelet ami körülveszi.
A sárgaruhás, öreg, kopasz, csíkszemű fickó nézetei a világról szimpatikusak. Beszél az egymás iránti türelemről, az emberségességről, a tanulásról, a fejlődés útjáról, a vélt és valósnak tűnő, a végső igazságról. Vallásokról, a mindennapi tanulásról, változásokról, spirituálisan és mégis annyira közérthetően, a földi ember nyelvén. Nem elrugaszkodott kuruzslóként, nem tartja "baj"-nak ha egy keresztény beavatnak a buddhista előadás előtt, azt mondja a megtapasztalás segíteni fog a fejlődésben, nem "baj" ez... mosolyog.
Időnként humorizál, lazán kezeli a tiszteletet ami körülveszi, mosolyog, kifújja az orrát, csörgeti papírt a kezében. Emberi. A neve azt jelenti a Bölcsesség Óceánja. Kérdeznek tőle, pár pillanatig átgondolja a válaszokat, majd alaposan elmondja hogy gondolja Ő. Tényleg bölcs, sokat tud a vallásokról, az emberi habitusról, a történelemről, és igen kifinomult értékrendje van - az ember.
Türelmesen hallgatja végig a tolmácsokat, nem mondatonként fordítanak, hanem komplett válaszonként, egyben.
Kérdés: Igaz-e hogy Dobogókőn van a világ szívcsakrája?
Nagyot nevet, szívből kacag, a közönség a meglepetéstől vele örül. Aztán vidáman legyint egyet és azt mondja: minden országban megkérdezik: Mexikóban, hogy Mexikóban van-e, Kínában, hogy ott van-e a világ közepe? Értelemszerűen mindenkinek ott a világ közepe ahol él, hiszen mindenki magát tartja a legfontosabbnak, és a helyet ahol él..
Csakrája mindenkinek van, a szív csakra pedig mindenkinek ott, a szíve közepén.
A sárgaruhás, öreg, kopasz, csíkszemű fickó nézetei a világról szimpatikusak. Beszél az egymás iránti türelemről, az emberségességről, a tanulásról, a fejlődés útjáról, a vélt és valósnak tűnő, a végső igazságról. Vallásokról, a mindennapi tanulásról, változásokról, spirituálisan és mégis annyira közérthetően, a földi ember nyelvén. Nem elrugaszkodott kuruzslóként, nem tartja "baj"-nak ha egy keresztény beavatnak a buddhista előadás előtt, azt mondja a megtapasztalás segíteni fog a fejlődésben, nem "baj" ez... mosolyog.
Időnként humorizál, lazán kezeli a tiszteletet ami körülveszi, mosolyog, kifújja az orrát, csörgeti papírt a kezében. Emberi. A neve azt jelenti a Bölcsesség Óceánja. Kérdeznek tőle, pár pillanatig átgondolja a válaszokat, majd alaposan elmondja hogy gondolja Ő. Tényleg bölcs, sokat tud a vallásokról, az emberi habitusról, a történelemről, és igen kifinomult értékrendje van - az ember.
Türelmesen hallgatja végig a tolmácsokat, nem mondatonként fordítanak, hanem komplett válaszonként, egyben.
Kérdés: Igaz-e hogy Dobogókőn van a világ szívcsakrája?
Nagyot nevet, szívből kacag, a közönség a meglepetéstől vele örül. Aztán vidáman legyint egyet és azt mondja: minden országban megkérdezik: Mexikóban, hogy Mexikóban van-e, Kínában, hogy ott van-e a világ közepe? Értelemszerűen mindenkinek ott a világ közepe ahol él, hiszen mindenki magát tartja a legfontosabbnak, és a helyet ahol él..
Csakrája mindenkinek van, a szív csakra pedig mindenkinek ott, a szíve közepén.
