Állok a kasszánál, sorok képződnek, a másik kasszánál háromgyerekes anyuka, babakocsival, plusz két törpével (az ácsorgók 6-7 év körüliek, a kocsiban kb 3 éves). Mindaddig csönd és béke honolt, míg a kritikus kasszaközelségbe kerültek, ahol tudatosan babakocsi és gyerekmagasságban vannak elhelyezve az édességek. Kérdem én, melyik az a két-három év körüli, amelyiknek nem fájdul meg a lelke miközben szép lassan eltolják egy falnyi édesség mellett, úgy, hogy közben meg-meg állnak? Ez köcsögség, nem? Olyan, mint amikor elvisznek egy húsimádót egy disznótorba, majd azt mondják neki, hogy nem kóstolhat meg semmit... Szülők hadánál láttam, hogy inkább megvesz valamit onnan, csak a gyerek ne üvöltsön és ne "égessen" a gyerek a kasszánál - megtörve a tudatos burkolt erőszaknak, megvették azt a nyomorult csokit, győzött a marketing...
A sor halad, odaérnek a kasszához, a kicsi nekiáll nyűgösködni. Anyuka végtelen türelmesen magyarázza a csöppnek, hogy nem vesznek csokit, már van egy táblával amit este majd megesznek fogmosás előtt. Elmondja harmadszorra is, a nagyobbak kicsit megszeppenve állnak, láthatóan tudják, hogy onnan nem szabad venni, de még kérni sem. A törpék tiszta ruhában voltak, nem randalíroztak a sorok között sem (épp feltűnt, hogy milyen jólneveltek ezek a gyerekek és nincs rohangálás, anyuka meg egész összeszedetten halad velük a sorok közt). Egyébként utálom a megélhetési szülőket akik csak a "gyesért vagy a gyerektartásért szarják számolatlanul a világra porontyukat" (Nagyim mondta ezt mindig így), aztán csak akkor számít a kölyök amikor pénzt lehet belőle csinálni, egyébként meg nevelje az iskola és az élet, esetleg a szomszédok, illetve a rokonok... No, ez a pici nő viszont nem ilyen volt, a három gyerek pedig tiszta volt és csöndes, mindaddig míg a legkisebb ingerküszöbe fel nem lett húzva a plafonra a látóterét betöltő nasifallal. Nekiállt üvölteni. Anyu elővette a cumit, a szájába dugta. Cumival is üvöltött tovább. Kicsit halkabban, de azért dobhártyaszaggatóan. Anyu rászólt megint, nem segített.
A két nagyobb megszeppent, nekik láthatóan új volt a jelenet. Anyuka pedig szólt nekik, öcsétek hisztizik, most ne foglalkozzatok vele míg le nem higgad. Ácsorogva vártak a sorukban, a két szabadlábon lévő törpe nem rohangált és nem randalírozott várakozás közben, a kicsi pedig lassan halkuló tendenciával, de azért nyomta még a toporzékolást a kocsiban. Anya stratégiája láthatóan az volt, hogy aki őrjöng azzal nem foglalkozik, majd ha lenyugodott a törpe, majd ismét szóba állnak vele. Szerintem tökjó módszer, sok szülőnél láttam már, csak az embernek legyen elég türelme kivárni a csöndet a pofonláda elszabadulása nélkül. Azt hallottam kb 4-5x kell megállni a tutit, gyerekvérmérséklettől függően a hiszti 5 percig és másfél óráig is eltarthat, de utána gyorsan megtanulja a törpe, hogy a hiszti módszerével nem ér el semmit, csak elszigeteli magát.
Mögöttem két férfi állt a másik sorban. Az egyik 50 a másik 60 és a halál között. Az ötvenes fószer nekiállt cuppogni a kicsinek, hátha abbahagyja a furcsa hangra figyelve a visítást. Az persze rá se hederített, egyrészt mert a saját hangjától semmit se hallott, másrészt meg már túl volt azon a csecsemőkoron amikor ez még érdekes. Erre az öreg nekiállt nyomni a tutit: minek három gyerek, miért szülte ha nem foglalkozik vele, bezzeg az én gyerekem mindig csöndes volt, mekkora szemétség ez hogy nem hallgattatja el, blablabla, kaff kaff kaff...
A mögötte álló öreg rákontrázott: pláne a mai világba, mekkora felelőtlenség a sok gyerek...! Egymást spanolta a két vén genyó, hogy most ők aztán jól megmondják a tutit, mert ők aztán jobban tudják... Komolyan félek megöregedni, mert ha ilyen sutyerák vén geci leszek, még észre se fogom venni, csak azt hogy valaki lelőtt az utcasarkon egyszer...
Felforrt az agyvizem menten. Ment tovább a szemétezés, mire már nem bírtam megállni: tudják mi a szemétség, és miért üvölt az a gyerek? Rámutattam a csokis kínálóra a kasszánál: az a falnyi édesség ami a kasszánál van, az csapta ki a biztosítékot, na az a szemétség, mert a legtöbb szülő megveszi a vackot a gyereknek, csak hogy ne üvöltsön, és a magukfajták ne sípoljanak neki. Egy másodpercnyire elhalkultak, aztán rájöttek, hogy végre ellenfelük akadt, megint lehet kire fújni. De hogy akkor is, miért nem foglalkozik vele a szülő, és neki miért kell hallgatnia az óbégatást.... Mondom neki ki kell költözni a pusztába, nem a fővárosban kell élni, ott tuti nem fogják kisgyerekek zavarni se visítással, se labdázással, se semmiféle létezési formájukban.
Nah, innentől kezdve nekem meszeltek, én lettem az új célpontja a két vén genyónak. Leraktam a kasszánál a kosarat, persze nem jól tettem le, mert azt nem úgy kell - mondtam neki mosolyogva, ha zavarja akkor legyen kedves megigazítani úgy ahogy neki jobb – annyira persze nem zavarta. Még beszúrtam mellé, hogy a kukorica hangosan nő, lehet a tanyavilág se lesz elég nyugodt hely Önnek...látja nemcsak a sírós gyerekek, hanem a kasszánál álló más lények is zavarják... Nah, erre az öregebbik szólt be, hogy így sokáig fogok pakolni (2 dolgot tettem a kosárból a szalagra) mire mindent elteszek, és legyek szíves a kosarat magamhoz venni és majd ha fizetek abba pakoljak vissza mert azt ÍGY KELL. Hátat fordítottam neki, egyrészt mert elkezdett viszketni a tenyerem, másrészt mert én következtem. Valamit mondott még, de addigra már becsuktam a fülemet és a kasszáscsajra figyeltem, aki csöndesen csóválta a fejét, közben meg vigyorgott rám. Fizettem, a két cuccot behajítottam egy mozdulattal a táskámba, otthagytam őket és segítettem kitolni a megakadt babakocsit a bejáratnál. A törpe már nem üvöltött, mert nem volt előtte a nasifal. Anyukának komor volt az arca, valami csak eljutott hozzá a két sípoló öregtől. Megköszönte a kocsiszabadítást, és hozzáfűzte hogy de jó, hogy vannak még segítőkész emberek... képzeljem, pont az ilyen öreg férfiak a legkevésbé segítőkészek, pedig őket is valaki felnevelte, csak minek... ezeknek tényleg a tanyán lenne a helyük, de lehet még ott is ártanának az állatoknak az ostobaságukkal....
A sor halad, odaérnek a kasszához, a kicsi nekiáll nyűgösködni. Anyuka végtelen türelmesen magyarázza a csöppnek, hogy nem vesznek csokit, már van egy táblával amit este majd megesznek fogmosás előtt. Elmondja harmadszorra is, a nagyobbak kicsit megszeppenve állnak, láthatóan tudják, hogy onnan nem szabad venni, de még kérni sem. A törpék tiszta ruhában voltak, nem randalíroztak a sorok között sem (épp feltűnt, hogy milyen jólneveltek ezek a gyerekek és nincs rohangálás, anyuka meg egész összeszedetten halad velük a sorok közt). Egyébként utálom a megélhetési szülőket akik csak a "gyesért vagy a gyerektartásért szarják számolatlanul a világra porontyukat" (Nagyim mondta ezt mindig így), aztán csak akkor számít a kölyök amikor pénzt lehet belőle csinálni, egyébként meg nevelje az iskola és az élet, esetleg a szomszédok, illetve a rokonok... No, ez a pici nő viszont nem ilyen volt, a három gyerek pedig tiszta volt és csöndes, mindaddig míg a legkisebb ingerküszöbe fel nem lett húzva a plafonra a látóterét betöltő nasifallal. Nekiállt üvölteni. Anyu elővette a cumit, a szájába dugta. Cumival is üvöltött tovább. Kicsit halkabban, de azért dobhártyaszaggatóan. Anyu rászólt megint, nem segített.
A két nagyobb megszeppent, nekik láthatóan új volt a jelenet. Anyuka pedig szólt nekik, öcsétek hisztizik, most ne foglalkozzatok vele míg le nem higgad. Ácsorogva vártak a sorukban, a két szabadlábon lévő törpe nem rohangált és nem randalírozott várakozás közben, a kicsi pedig lassan halkuló tendenciával, de azért nyomta még a toporzékolást a kocsiban. Anya stratégiája láthatóan az volt, hogy aki őrjöng azzal nem foglalkozik, majd ha lenyugodott a törpe, majd ismét szóba állnak vele. Szerintem tökjó módszer, sok szülőnél láttam már, csak az embernek legyen elég türelme kivárni a csöndet a pofonláda elszabadulása nélkül. Azt hallottam kb 4-5x kell megállni a tutit, gyerekvérmérséklettől függően a hiszti 5 percig és másfél óráig is eltarthat, de utána gyorsan megtanulja a törpe, hogy a hiszti módszerével nem ér el semmit, csak elszigeteli magát.
Mögöttem két férfi állt a másik sorban. Az egyik 50 a másik 60 és a halál között. Az ötvenes fószer nekiállt cuppogni a kicsinek, hátha abbahagyja a furcsa hangra figyelve a visítást. Az persze rá se hederített, egyrészt mert a saját hangjától semmit se hallott, másrészt meg már túl volt azon a csecsemőkoron amikor ez még érdekes. Erre az öreg nekiállt nyomni a tutit: minek három gyerek, miért szülte ha nem foglalkozik vele, bezzeg az én gyerekem mindig csöndes volt, mekkora szemétség ez hogy nem hallgattatja el, blablabla, kaff kaff kaff...
A mögötte álló öreg rákontrázott: pláne a mai világba, mekkora felelőtlenség a sok gyerek...! Egymást spanolta a két vén genyó, hogy most ők aztán jól megmondják a tutit, mert ők aztán jobban tudják... Komolyan félek megöregedni, mert ha ilyen sutyerák vén geci leszek, még észre se fogom venni, csak azt hogy valaki lelőtt az utcasarkon egyszer...
Felforrt az agyvizem menten. Ment tovább a szemétezés, mire már nem bírtam megállni: tudják mi a szemétség, és miért üvölt az a gyerek? Rámutattam a csokis kínálóra a kasszánál: az a falnyi édesség ami a kasszánál van, az csapta ki a biztosítékot, na az a szemétség, mert a legtöbb szülő megveszi a vackot a gyereknek, csak hogy ne üvöltsön, és a magukfajták ne sípoljanak neki. Egy másodpercnyire elhalkultak, aztán rájöttek, hogy végre ellenfelük akadt, megint lehet kire fújni. De hogy akkor is, miért nem foglalkozik vele a szülő, és neki miért kell hallgatnia az óbégatást.... Mondom neki ki kell költözni a pusztába, nem a fővárosban kell élni, ott tuti nem fogják kisgyerekek zavarni se visítással, se labdázással, se semmiféle létezési formájukban.
Nah, innentől kezdve nekem meszeltek, én lettem az új célpontja a két vén genyónak. Leraktam a kasszánál a kosarat, persze nem jól tettem le, mert azt nem úgy kell - mondtam neki mosolyogva, ha zavarja akkor legyen kedves megigazítani úgy ahogy neki jobb – annyira persze nem zavarta. Még beszúrtam mellé, hogy a kukorica hangosan nő, lehet a tanyavilág se lesz elég nyugodt hely Önnek...látja nemcsak a sírós gyerekek, hanem a kasszánál álló más lények is zavarják... Nah, erre az öregebbik szólt be, hogy így sokáig fogok pakolni (2 dolgot tettem a kosárból a szalagra) mire mindent elteszek, és legyek szíves a kosarat magamhoz venni és majd ha fizetek abba pakoljak vissza mert azt ÍGY KELL. Hátat fordítottam neki, egyrészt mert elkezdett viszketni a tenyerem, másrészt mert én következtem. Valamit mondott még, de addigra már becsuktam a fülemet és a kasszáscsajra figyeltem, aki csöndesen csóválta a fejét, közben meg vigyorgott rám. Fizettem, a két cuccot behajítottam egy mozdulattal a táskámba, otthagytam őket és segítettem kitolni a megakadt babakocsit a bejáratnál. A törpe már nem üvöltött, mert nem volt előtte a nasifal. Anyukának komor volt az arca, valami csak eljutott hozzá a két sípoló öregtől. Megköszönte a kocsiszabadítást, és hozzáfűzte hogy de jó, hogy vannak még segítőkész emberek... képzeljem, pont az ilyen öreg férfiak a legkevésbé segítőkészek, pedig őket is valaki felnevelte, csak minek... ezeknek tényleg a tanyán lenne a helyük, de lehet még ott is ártanának az állatoknak az ostobaságukkal....
