Néhány tudományágban így hívják azt a jelenséget, amikor a valóság észlelése szubjektíven torzul az agyban, és az események érzékelése módosul az emberek agyában a hangulat, a körülmények és egyéb más külső behatásokra. Idő függvényében a kellemesen megélt dolgok besötétülhetnek, és a kellemetlen dolgok megszépülnek. De nemcsak idő kell hozzá, van amikor csak elégszer ismételnek valamit valahogyan, egy idő után elhiszed, hogy az olyan volt, úgy volt. De az is lehet, hogy az ismétlés csak dacot vált ki, és pont azért módosul tovább, egy harmadik variációvá az agyban a memória... Kinek milyen kémia működik az agyában.
Gyerekeknél jól megfigyelhető, amint az oviban a társai azt mondják neki, hogy a krumplifőzelék nem jó, és otthon ha agyonvered se tudod rávenni, hogy ledugjál a torkán egy kanál krumplifőzeléknek hívott akármit, amit nem ismer. De ha a dolog nem kruplifőzelék névre hallgat, simán megkóstolja, és az arcába röhöghetsz ha ízlik neki és már megette a fél lábossal, hogy látod fiam, EZ a krumplifőzelék. A jobbik eset, ha ekkor az agyában lévő kémia nem küldi ki hányni (lásd kutyát vagy csirkét ettél-e a kínainál), hanem elég rugalmas az agya ahhoz, hogy röhögjön egyet az egészen.
Meg amikor anyánk pofonja az ő halála után már hiányzik. Pedig addig mekkora genyó volt, hogy nem hagyta hogy a kocsi alá labdázz...
Az agy egy csodálatosan különös dolog, ezért választanak meg újra olyan politikusokat, akik negyven évig szopatták a népet, mert elég fél év arra, hogy szépeket ígérjenek, és a nép a szépen felvázolt jövő mézesmázos ígéretével (lásd 14. havi nyugdíj és társai) azonnal törölje a memóból a negyven évnyi szopást és lelkesen karistolja be az ixet a következő négy év szopására... vajon miből gondolták, hogy akik eddig valamit valahogy csináltak, ezek után ugyanabból a pozícióból bármit is változtathatnának, ha ez olyan jól működött neki odáig, és most jutalomfalatként tovább csinálhatják amit az elmúlt 40 évben, mert igen, a nép így akarta?
Ilyenek ezek a mayák fátylai. Végtelen nehezek, és amikor el akarod cibálni valakinek az agya elől, a fellebbentett fátyol még fáj is: nem kellemes, amikor rájössz, hogy tévedtél, hibáztál, vagy benéztél valamit. Ha olyan teszi, ráadásul akinek igaza van, jó eséllyel megutálod, mert általában a rossz hír hozóját lövik le, és nem a hír ellen tesznek. De a dolog akkor is megtörtént, a hírhozót hiába lövöd le. Hitelesen kommunikálni a rosszat nehéz.
Vagy hagyhatod, hogy nézegessen a fátylon át, és ilyenkor kicsit az ördög cinkosává válsz: hagyod, hogy a dolgok ugyanúgy menjenek tovább... az árat pedig megfizeted. Később, és kamatostul.
Letépni a mayák fátylát kockázatos. És van akinek jobb mögötte. Még akkor is, ha fizet érte, később, és kamatosan.
Gyerekeknél jól megfigyelhető, amint az oviban a társai azt mondják neki, hogy a krumplifőzelék nem jó, és otthon ha agyonvered se tudod rávenni, hogy ledugjál a torkán egy kanál krumplifőzeléknek hívott akármit, amit nem ismer. De ha a dolog nem kruplifőzelék névre hallgat, simán megkóstolja, és az arcába röhöghetsz ha ízlik neki és már megette a fél lábossal, hogy látod fiam, EZ a krumplifőzelék. A jobbik eset, ha ekkor az agyában lévő kémia nem küldi ki hányni (lásd kutyát vagy csirkét ettél-e a kínainál), hanem elég rugalmas az agya ahhoz, hogy röhögjön egyet az egészen.
Meg amikor anyánk pofonja az ő halála után már hiányzik. Pedig addig mekkora genyó volt, hogy nem hagyta hogy a kocsi alá labdázz...
Az agy egy csodálatosan különös dolog, ezért választanak meg újra olyan politikusokat, akik negyven évig szopatták a népet, mert elég fél év arra, hogy szépeket ígérjenek, és a nép a szépen felvázolt jövő mézesmázos ígéretével (lásd 14. havi nyugdíj és társai) azonnal törölje a memóból a negyven évnyi szopást és lelkesen karistolja be az ixet a következő négy év szopására... vajon miből gondolták, hogy akik eddig valamit valahogy csináltak, ezek után ugyanabból a pozícióból bármit is változtathatnának, ha ez olyan jól működött neki odáig, és most jutalomfalatként tovább csinálhatják amit az elmúlt 40 évben, mert igen, a nép így akarta?
Ilyenek ezek a mayák fátylai. Végtelen nehezek, és amikor el akarod cibálni valakinek az agya elől, a fellebbentett fátyol még fáj is: nem kellemes, amikor rájössz, hogy tévedtél, hibáztál, vagy benéztél valamit. Ha olyan teszi, ráadásul akinek igaza van, jó eséllyel megutálod, mert általában a rossz hír hozóját lövik le, és nem a hír ellen tesznek. De a dolog akkor is megtörtént, a hírhozót hiába lövöd le. Hitelesen kommunikálni a rosszat nehéz.
Vagy hagyhatod, hogy nézegessen a fátylon át, és ilyenkor kicsit az ördög cinkosává válsz: hagyod, hogy a dolgok ugyanúgy menjenek tovább... az árat pedig megfizeted. Később, és kamatostul.
Letépni a mayák fátylát kockázatos. És van akinek jobb mögötte. Még akkor is, ha fizet érte, később, és kamatosan.
