Hát megint vitatkoztunk, úgy tűnik vannak becézési formátumok, amik annyira nem jönnek be neki. 
Például a Csacsi megszólítást kifejezetten sértés számba veszi, és elég csúnya büntetés is van ám érte! Ez a LÉNYkedés remélem majd idővel kisimul mire minden porcikája rendbe jön a vén csontnak... de valszeg még ápolgathatom egy ideig, mire kijön az összes 30 éves rapli a 3 évnyi ácsorgás után...
Na szóval, reggel ugyibár korán van és hüvös, ezért ha azonnal a nyakába ugrok, azt annyira nem értékeli. Ilyenkora a közeli púp megmászása az ő hideg és bejáratlan öreg izületeivel nem annyira frankó, egy kicsit forgatni kell, hogy fel bírjon mászni. Ez ügyben már kitapasztaltam melyik a kizárólag lejtős út távozásra / mondhatni útközbeni bemelegedésre /, így ha nincs idő melengetni a csontokat, akkor arra megyünk.
Node, amikor először másztuk meg a púpot hidegen, volt ám hörgicélés, nyafogás és nyűglődés, aminek az lett a vége, hogy beszóltam neki miszerint "na ne má Csacsi, másszál már fel". Mire a púp után a lejtő aljára értünk, már nem volt világítás. Jött a következő púp, addigra már volt némi lelkesedés, de még mindig nem az igazi, erre mondtam neki "ne szamárkodj, másszál már fel", mire elment a gyújtás! Betoltam a közeli benzinkútra és megnéztem mi a gond. Mondtam neki ezek után a cirkuszok után kajára ne számíts, nem azért megyünk oda, felejtsd el a benzincsöcs szopákolását! Nézegetem, hát látom elküldte a gyújtás és a világítás biztosítékait mérgében. Navazze, nincs biztosíték efféle a kúton, de ő neki persze rögtön kettőt kellett elküldenie, nálam meg csak egy darab volt a tartalék. Hát, akkor kompromisszum, hazamegyünk világítás nélkül, mert én ugyan a két púpon fel nem tolom őnagysága hatalmas nagy valagát...!
Eltelt két-három hét, a Csacsizás el is felejtődött, biztosítékok betárolva az izzókészletbe, semmi makrancoskodás. Este vinném az egyik törpöt alkonyatkor egy kis lájtos fertőzős körre, mire a lejtőn lefelé gurulva elszóltam magam a kábelmikrofonba, miszerint "No akkor Csacsi, lóduljunk meg!" mire azonnal elmúlt a világítás. Ez így alkonyatkor igen kellemetlen, úgyhogy két saroknyira otthonról kicseréltük a biztosítékot és mehettünk tovább. Okés, nem Csacsizunk tovább, megértettem.
Azóta most megint nyugi van, de azért gyanús az a fesszabályzó.
Például a Csacsi megszólítást kifejezetten sértés számba veszi, és elég csúnya büntetés is van ám érte! Ez a LÉNYkedés remélem majd idővel kisimul mire minden porcikája rendbe jön a vén csontnak... de valszeg még ápolgathatom egy ideig, mire kijön az összes 30 éves rapli a 3 évnyi ácsorgás után...Na szóval, reggel ugyibár korán van és hüvös, ezért ha azonnal a nyakába ugrok, azt annyira nem értékeli. Ilyenkora a közeli púp megmászása az ő hideg és bejáratlan öreg izületeivel nem annyira frankó, egy kicsit forgatni kell, hogy fel bírjon mászni. Ez ügyben már kitapasztaltam melyik a kizárólag lejtős út távozásra / mondhatni útközbeni bemelegedésre /, így ha nincs idő melengetni a csontokat, akkor arra megyünk.
Node, amikor először másztuk meg a púpot hidegen, volt ám hörgicélés, nyafogás és nyűglődés, aminek az lett a vége, hogy beszóltam neki miszerint "na ne má Csacsi, másszál már fel". Mire a púp után a lejtő aljára értünk, már nem volt világítás. Jött a következő púp, addigra már volt némi lelkesedés, de még mindig nem az igazi, erre mondtam neki "ne szamárkodj, másszál már fel", mire elment a gyújtás! Betoltam a közeli benzinkútra és megnéztem mi a gond. Mondtam neki ezek után a cirkuszok után kajára ne számíts, nem azért megyünk oda, felejtsd el a benzincsöcs szopákolását! Nézegetem, hát látom elküldte a gyújtás és a világítás biztosítékait mérgében. Navazze, nincs biztosíték efféle a kúton, de ő neki persze rögtön kettőt kellett elküldenie, nálam meg csak egy darab volt a tartalék. Hát, akkor kompromisszum, hazamegyünk világítás nélkül, mert én ugyan a két púpon fel nem tolom őnagysága hatalmas nagy valagát...!
Eltelt két-három hét, a Csacsizás el is felejtődött, biztosítékok betárolva az izzókészletbe, semmi makrancoskodás. Este vinném az egyik törpöt alkonyatkor egy kis lájtos fertőzős körre, mire a lejtőn lefelé gurulva elszóltam magam a kábelmikrofonba, miszerint "No akkor Csacsi, lóduljunk meg!" mire azonnal elmúlt a világítás. Ez így alkonyatkor igen kellemetlen, úgyhogy két saroknyira otthonról kicseréltük a biztosítékot és mehettünk tovább. Okés, nem Csacsizunk tovább, megértettem.
Azóta most megint nyugi van, de azért gyanús az a fesszabályzó.
