Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy motoros jány. Ez a jány gondolt egyet, és sok-sok netes és életbeli tapasztalata alapján fogta magát és farigcsált egy nőnemű motoros oldalt. De nem akármilyet ám, hanem olyat aminek fórumja is van, lehet bele irogatni mindenfélét, blogozni, videjózni, képet feltölteni, szocializálódni!
A dolog jól működött, a többi motoros és morozni vágyó lány elkezdett járogatni és irogatni az oldalra, szépen fejlődött a dolog, egyre többen és többen lettek. Természetesen némi nőneműes zsörtölődés időnként akadt, de azért az idő nagy része barátságosan telt, híre is ment a jó szokásoknak. Olyan volt ez az egész, mint egy jó kiskocsma ahová csak a haverok járnak és szép lassan híre megy és elkezdenek érkezni az "idegenek".
Ezért aztán megjelentek a hímek, először csak a szemfülesebb, csöndesebb, okosabb tagja a másik térfélnek - akiket gyakorlatilag maguk a nőneműek csaltak maguk közé, kedvtelésül - majd megérkeztek az új hímek, a hívatlan kocsmabetyárok is.
Hogy ezután hogy szólt a történet, magunk választhatjuk...
I. A kocsmabetyárok elriasztották a régi törzsvendégeket (csajokat, pasikat vegyesen). Végül mivel már nagyon kevesen voltak, és már nő se maradt, és kibe belekötni se lehetett, egyik este unalmukban szétverték a kocsmát, majd másnapos bódult állapotukban konstatálták, hogy valami fasz szétverte a kedvenc helyüket...
II. A kocsma tulaja megunta az állandó kakaskodást a hímek között és kidobta az összeset válogatás nélkül.
III. A kocsmáros megunta az állandó cirkuszt és eladta a helyet egy másik vállalkozónak aki kihajintotta a kisfelhasználókat és italdiszkontott csinált. Már csak kartonra lehet a sört vásárolni, meginni pedig otthon.
IV. A kocsmabetyárok felmérték a helyi erőviszonyokat, majd egy idő után rájöttek hogy ez itt nekik kispája és a felhasználható ócskább csajok üzemszerű lehasználása után más, frissen felfedezhető területekre gurultak át...
V. A kocsmabetyárok lenyugodtak, összebarátkoztak a helyi ősközösséggel és azóta is boldogan élnek míg meg nem haltak...
A változás nem feltétlenül rossz, lehet jó is. A változás mindig a fejlődés jele. A CSAM most eljutott életkorának abba a szakaszába, amikor már híre ment és vannak régi tagok, meg új tagok.
A második hullámban érkezett egy csapat nagyszájú hím akik úgy tűnik mintha territóriumért jöttek volna, de valójában csak a gyökereket keresik...
Jöttek a csajok után, a gének diktálnak.
De mint tudjuk, mindig a nő választ.
A dolog jól működött, a többi motoros és morozni vágyó lány elkezdett járogatni és irogatni az oldalra, szépen fejlődött a dolog, egyre többen és többen lettek. Természetesen némi nőneműes zsörtölődés időnként akadt, de azért az idő nagy része barátságosan telt, híre is ment a jó szokásoknak. Olyan volt ez az egész, mint egy jó kiskocsma ahová csak a haverok járnak és szép lassan híre megy és elkezdenek érkezni az "idegenek".
Ezért aztán megjelentek a hímek, először csak a szemfülesebb, csöndesebb, okosabb tagja a másik térfélnek - akiket gyakorlatilag maguk a nőneműek csaltak maguk közé, kedvtelésül - majd megérkeztek az új hímek, a hívatlan kocsmabetyárok is.
Hogy ezután hogy szólt a történet, magunk választhatjuk...
I. A kocsmabetyárok elriasztották a régi törzsvendégeket (csajokat, pasikat vegyesen). Végül mivel már nagyon kevesen voltak, és már nő se maradt, és kibe belekötni se lehetett, egyik este unalmukban szétverték a kocsmát, majd másnapos bódult állapotukban konstatálták, hogy valami fasz szétverte a kedvenc helyüket...
II. A kocsma tulaja megunta az állandó kakaskodást a hímek között és kidobta az összeset válogatás nélkül.
III. A kocsmáros megunta az állandó cirkuszt és eladta a helyet egy másik vállalkozónak aki kihajintotta a kisfelhasználókat és italdiszkontott csinált. Már csak kartonra lehet a sört vásárolni, meginni pedig otthon.
IV. A kocsmabetyárok felmérték a helyi erőviszonyokat, majd egy idő után rájöttek hogy ez itt nekik kispája és a felhasználható ócskább csajok üzemszerű lehasználása után más, frissen felfedezhető területekre gurultak át...
V. A kocsmabetyárok lenyugodtak, összebarátkoztak a helyi ősközösséggel és azóta is boldogan élnek míg meg nem haltak...
A változás nem feltétlenül rossz, lehet jó is. A változás mindig a fejlődés jele. A CSAM most eljutott életkorának abba a szakaszába, amikor már híre ment és vannak régi tagok, meg új tagok.
A második hullámban érkezett egy csapat nagyszájú hím akik úgy tűnik mintha territóriumért jöttek volna, de valójában csak a gyökereket keresik...
Jöttek a csajok után, a gének diktálnak.
De mint tudjuk, mindig a nő választ.
