Mint ismeretes, a hétvégét Mezőberényben töltöttem. Vasárnap reggel 9-kor köszöntem el vendéglátómtól, Jocótól, és barátaitól. Úgy saccoltam, hogy délután kettőre otthon is leszek.
Sajnos nem jutottam messzire, Szarvasnál elszakadt a szíjam. Azonnal elindult a logisztika az út szélén, megszereztem Jocó számát, értesítettem, hogy mi történt, és segítségét kértem, hogy valahogy visszajussak hozzá. Közben riadóztattam az otthoniakat is, hogy valakinek értem kéne jönnie a világ végére.
Apu épp Győrben volt egy előadáson, így a sógorom indult el Apu utánfutójával, de sajnos Fűzfőnél egyszerűen leállt az autója, nem akart tovább menni. Így mégis Apu indult el Győrből feléje, hogy átvegye a futót, ő pedig valahogy hazavergődött az autójával. Mint utóbb kiderült, egy kábel volt megtörve, és kontakthibát okozott.
Én ezalatt még az út szélén várakoztam, és felváltva telefonáltam, vagy fogadtam a hívásokat. Kati barátném kiírta a fórumról NaSa alkatrészellátmányosunk telefonszámát, gondoltuk, egy próbát megér, hátha van egy felesleges szíja. Ráadásul ő kecskeméti illetőségű, tehát még viszonylag közel lett volna. Mivel mocsadék drága a szíj, NaSa sem tart talonban, csak rendelésre, de legalább tovább segített egy bontó telefonszámával. Ebben a bontóban sem tudtak segíteni, de adtak telefonszámot egy másik bontótól. Na ott lett is volna, de szíjkerekekkel együtt akarták adni, ráadásul a szíj állítólag kissé rojtos
Na nem baj, gondoltam, ha kör alakú, akkor még mindig jobb, mint az enyém... Kérdem, hova kéne menni érte? Kakasd... Az meg hol a rákban van...? Szekszárd közelében... Frankó, tehát akkor mégsincs szíj...
No, akkor a helyben reparálásról már le is tehetünk...
Közben megint csörög a telefonom, Ani hív, hogy most hallotta Jocótól, hogy mi a szitu, és mindjárt indul értem. Halleluja, jön a Sárga Angyalka
ööö, izé, Pegazus... 
Amíg vártam rá, több motoros is elhúzott mellettem integetve, de csak kettő állt meg érdeklődni is, hogy tudnak-e segíteni? Egyikükkel (illetve utasa is volt) hosszabban elbeszélgettünk, szemrevételezte a szétszakadt szíjat, majd az ő ötlete alapján megbeszéltük, hogy toljam át a motort a szemközti parkolóba. Ajánlotta, hogy segít, de mondtam, hogy az azért menni fog. Végül is jó ötlet volt, mert előzőleg a kerékpárútra toltam csak le.
Berénybe visszaérvén meghívtam Anit ebédelni a Tópartba, mert a Drága nem engedte, hogy kifizessem a benzinköltségét
Ha már úgyis így alakult, hogy rengeteg időnk volt, jó kiadósra nyújtottuk az ebédet.
Aztán a délután főleg várakozással telt, Ani elment rokonlátogatóba, én meg játszottam szállásadóim (Ildi, Jocó) leánykáival.
Apu este 6 körül érkezett Szarvasra, majd nemsokára Ildi is hazaérkezett a munkából, és mindannyian együtt indultunk vissza autóval a motorhoz, ahol Apu már türelmetlenül várt. Végül fél 8-kor búcsúztunk el Ildiéktől, és nekivágtunk a hosszú útnak.
Tudtam, hogy Apu már nagyon fáradt, és többször fel is ajánlottam, hogy vezetek, de nem hagyta. Solt környékén az esőt is utolértük. Dunaföldváron egy erősen balra ívelő kanyart Apu túl nagy sebességgel közelített meg, nem sikerült bevenni, de szemben egyenesen kifutott egy utca, oda kiengedte a kocsit, majd megkérdezte, hogy nem balra ment az út? Mondom de, vissza tudsz tolatni? Persze, rükverc, nagy gáááááz......... futó annak rendje-módja szerint bebicsaklott, a kasztni meg már ropogott is... Elfelejtette, hogy mögöttünk van a futó... A rúdja elhajolt, a kis helyzetjelzők letörtek, illetve összeroppantak, a vonóhorog jobbra hajolt el, az autó sarka meg befele lett domború... Még a bal hátsó kerékjárati ív is behorpadt.
A károk szemrevételezése után továbbmentünk, és Dégnél végre átvehettem a kormányt, de addig majd' letéptem a kapaszkodót, mert Aput most már a düh hajtotta. Az eső meg csak esett, és esett...
Végül éjfél után fél órával értünk haza, még egy boxkiállást beiktatva. Másnap -illetve aznap- nem mentem dolgozni, mert nagyon hulla voltam. De legalább tudtam intézkedni alkatrész-ügyben, szíjat meg is rendeltem. 95 rugó... fasza...
ehhez hozzá jön a sógorom benzinköltsége, Apu benzinköltsége, az autó és a futó javítása, a kiesett nap munkabére miatti veszteség, az annyi, mint: .............kurva sok...
De ha ez még nem lenne elég a bajból, ma elmentem dolgozni (egy álmatlanul töltött éjszaka után), de mivel nem tudtam motorral menni, így autóval kényszerültem, amin egyrészt nincs pályamatrica (egy fél nap miatt pedig nem veszek), így főúton kellett mennem, ami csak laza kétszer annyi ideig tart. Másrészt meg sokkal többet fogyaszt, mint a motor, így az összesen 6 és fél óra vezetéssel ledolgozhatott csekély 5 órányi munkabér nagyobb felét elvitte a benzinköltség. A kisebb felét pedig a hazaúton begyűjtött büntetés, amit az egyirányú utcában fordítva haladott 8 méterért szabtak ki rám. Az történt ugyanis, hogy későn vettem észre, hol kellett volna lefordulnom, így befutottam egy utcába, ami az elején még kétirányú, így nem vettem észre a táblát, ami ráadásul nem szembe, hanem útirányban állt. Szóval megfordultam, és visszagurultam azon a 8 méteren, de ezalatt épp behajtott az utcába a Yard. Le is meszeltek azonnal. Hősiesen kifizettem, de alig 10 perc múlva elszakadt a cérna, és a hazautat végigbőgtem tehetetlenségemben, mert akkora már kipukkadt a szarral teli batyu, amit egyéb okok miatt is már jónéhány napja cipeltem....
A kialvatlanság is kezdte éreztetni hatását, többször le-lebillent a fejem, az otthon előtti utolsó egyenesben pedig úgy bebólintottam, hogy lementem a padkára, és onnan kanalaztam vissza a kocsit, szemből meg jött egy kamion. De sikerült elkerülni a katasztrófát, és itt maradtam, hogy legyen, aki megkeresi a károk kifizetésére valót...
Szóval ne aggódjatok odafönt, vagy hol a rákban vagytok, tudom, miért kaptam most ezt a sok szart a nyakamba, megértettem, és most már abba lehet fejezni!
Sajnos nem jutottam messzire, Szarvasnál elszakadt a szíjam. Azonnal elindult a logisztika az út szélén, megszereztem Jocó számát, értesítettem, hogy mi történt, és segítségét kértem, hogy valahogy visszajussak hozzá. Közben riadóztattam az otthoniakat is, hogy valakinek értem kéne jönnie a világ végére.
Apu épp Győrben volt egy előadáson, így a sógorom indult el Apu utánfutójával, de sajnos Fűzfőnél egyszerűen leállt az autója, nem akart tovább menni. Így mégis Apu indult el Győrből feléje, hogy átvegye a futót, ő pedig valahogy hazavergődött az autójával. Mint utóbb kiderült, egy kábel volt megtörve, és kontakthibát okozott.
Én ezalatt még az út szélén várakoztam, és felváltva telefonáltam, vagy fogadtam a hívásokat. Kati barátném kiírta a fórumról NaSa alkatrészellátmányosunk telefonszámát, gondoltuk, egy próbát megér, hátha van egy felesleges szíja. Ráadásul ő kecskeméti illetőségű, tehát még viszonylag közel lett volna. Mivel mocsadék drága a szíj, NaSa sem tart talonban, csak rendelésre, de legalább tovább segített egy bontó telefonszámával. Ebben a bontóban sem tudtak segíteni, de adtak telefonszámot egy másik bontótól. Na ott lett is volna, de szíjkerekekkel együtt akarták adni, ráadásul a szíj állítólag kissé rojtos
Na nem baj, gondoltam, ha kör alakú, akkor még mindig jobb, mint az enyém... Kérdem, hova kéne menni érte? Kakasd... Az meg hol a rákban van...? Szekszárd közelében... Frankó, tehát akkor mégsincs szíj...No, akkor a helyben reparálásról már le is tehetünk...
Közben megint csörög a telefonom, Ani hív, hogy most hallotta Jocótól, hogy mi a szitu, és mindjárt indul értem. Halleluja, jön a Sárga Angyalka
ööö, izé, Pegazus... Amíg vártam rá, több motoros is elhúzott mellettem integetve, de csak kettő állt meg érdeklődni is, hogy tudnak-e segíteni? Egyikükkel (illetve utasa is volt) hosszabban elbeszélgettünk, szemrevételezte a szétszakadt szíjat, majd az ő ötlete alapján megbeszéltük, hogy toljam át a motort a szemközti parkolóba. Ajánlotta, hogy segít, de mondtam, hogy az azért menni fog. Végül is jó ötlet volt, mert előzőleg a kerékpárútra toltam csak le.Berénybe visszaérvén meghívtam Anit ebédelni a Tópartba, mert a Drága nem engedte, hogy kifizessem a benzinköltségét
Ha már úgyis így alakult, hogy rengeteg időnk volt, jó kiadósra nyújtottuk az ebédet.Aztán a délután főleg várakozással telt, Ani elment rokonlátogatóba, én meg játszottam szállásadóim (Ildi, Jocó) leánykáival.
Apu este 6 körül érkezett Szarvasra, majd nemsokára Ildi is hazaérkezett a munkából, és mindannyian együtt indultunk vissza autóval a motorhoz, ahol Apu már türelmetlenül várt. Végül fél 8-kor búcsúztunk el Ildiéktől, és nekivágtunk a hosszú útnak.
Tudtam, hogy Apu már nagyon fáradt, és többször fel is ajánlottam, hogy vezetek, de nem hagyta. Solt környékén az esőt is utolértük. Dunaföldváron egy erősen balra ívelő kanyart Apu túl nagy sebességgel közelített meg, nem sikerült bevenni, de szemben egyenesen kifutott egy utca, oda kiengedte a kocsit, majd megkérdezte, hogy nem balra ment az út? Mondom de, vissza tudsz tolatni? Persze, rükverc, nagy gáááááz......... futó annak rendje-módja szerint bebicsaklott, a kasztni meg már ropogott is... Elfelejtette, hogy mögöttünk van a futó... A rúdja elhajolt, a kis helyzetjelzők letörtek, illetve összeroppantak, a vonóhorog jobbra hajolt el, az autó sarka meg befele lett domború... Még a bal hátsó kerékjárati ív is behorpadt.
A károk szemrevételezése után továbbmentünk, és Dégnél végre átvehettem a kormányt, de addig majd' letéptem a kapaszkodót, mert Aput most már a düh hajtotta. Az eső meg csak esett, és esett...
Végül éjfél után fél órával értünk haza, még egy boxkiállást beiktatva. Másnap -illetve aznap- nem mentem dolgozni, mert nagyon hulla voltam. De legalább tudtam intézkedni alkatrész-ügyben, szíjat meg is rendeltem. 95 rugó... fasza...
ehhez hozzá jön a sógorom benzinköltsége, Apu benzinköltsége, az autó és a futó javítása, a kiesett nap munkabére miatti veszteség, az annyi, mint: .............kurva sok...De ha ez még nem lenne elég a bajból, ma elmentem dolgozni (egy álmatlanul töltött éjszaka után), de mivel nem tudtam motorral menni, így autóval kényszerültem, amin egyrészt nincs pályamatrica (egy fél nap miatt pedig nem veszek), így főúton kellett mennem, ami csak laza kétszer annyi ideig tart. Másrészt meg sokkal többet fogyaszt, mint a motor, így az összesen 6 és fél óra vezetéssel ledolgozhatott csekély 5 órányi munkabér nagyobb felét elvitte a benzinköltség. A kisebb felét pedig a hazaúton begyűjtött büntetés, amit az egyirányú utcában fordítva haladott 8 méterért szabtak ki rám. Az történt ugyanis, hogy későn vettem észre, hol kellett volna lefordulnom, így befutottam egy utcába, ami az elején még kétirányú, így nem vettem észre a táblát, ami ráadásul nem szembe, hanem útirányban állt. Szóval megfordultam, és visszagurultam azon a 8 méteren, de ezalatt épp behajtott az utcába a Yard. Le is meszeltek azonnal. Hősiesen kifizettem, de alig 10 perc múlva elszakadt a cérna, és a hazautat végigbőgtem tehetetlenségemben, mert akkora már kipukkadt a szarral teli batyu, amit egyéb okok miatt is már jónéhány napja cipeltem....
A kialvatlanság is kezdte éreztetni hatását, többször le-lebillent a fejem, az otthon előtti utolsó egyenesben pedig úgy bebólintottam, hogy lementem a padkára, és onnan kanalaztam vissza a kocsit, szemből meg jött egy kamion. De sikerült elkerülni a katasztrófát, és itt maradtam, hogy legyen, aki megkeresi a károk kifizetésére valót...
Szóval ne aggódjatok odafönt, vagy hol a rákban vagytok, tudom, miért kaptam most ezt a sok szart a nyakamba, megértettem, és most már abba lehet fejezni!
