Az eheti képnek a motorozáshoz nem sok köze van, de a két-kerékhez mindenképp kapcsolódik.
Gondolom senkinek nem kell elmagyaráznom, mi van a képen: egy doboznyi befőttes gumi - a gyengébbek kedvéért.
Kb. még az unokáim is használni fogják, ha maga az anyag kibírja addig, mert a mennyiség az tuti elég lesz még nekik is.
Nálunk is családi örökség a "rakjunk el mindent, mert ki tudja mikor lesz rá szükség" szisztéma. Jó pár Feng Shui és egyéb lélekgyógyász könyv elolvasása után már határozottan javulok, de úgy látszik, hogy időnként nem árt újra elolvasni őket, mert súlyos visszaesőnek bizonyulok.
A nagymamám a lyukas nejlonharisnyáit vágta fel csíkokra és azzal kötözte fel a szőlőt, a tejeszacskókból pedig lábtörlőt horgolt. Nem tudom, valakinek ismerős-e...
Ez az eset úgy tíz évvel ezelőtt történt, mikor felújítottuk a bringákat, és az ezeréves gumibelsőket kicseréltük újra. Mikor épp kidobásra kerültek volna a régiek, megszólalt bennem egy hang: "Semmit nem dobunk ki!" Főleg ha azt még valamire használni lehet. Márpedig valamire mindent lehet használni, ha nem most, majd húsz év múlva.
Szóval fogtam magam, és a négy darab belsőt felvagdostam karikákra. Teljesen bolti minőségű befőttes gumikat kaptam. Csak ahol kicsit megszaladt a kezem, és vékonyabbra vágtam a karikát, ott gyengül el időnként az anyag. Egyébként ez a doboz úgy néz ki, mintha még semennyit sem használtam volna belőle, pedig mostanában a szekrényajtókon is ebből van a biztonsági gyerekzár.
Gondolom senkinek nem kell elmagyaráznom, mi van a képen: egy doboznyi befőttes gumi - a gyengébbek kedvéért.
Kb. még az unokáim is használni fogják, ha maga az anyag kibírja addig, mert a mennyiség az tuti elég lesz még nekik is.
Nálunk is családi örökség a "rakjunk el mindent, mert ki tudja mikor lesz rá szükség" szisztéma. Jó pár Feng Shui és egyéb lélekgyógyász könyv elolvasása után már határozottan javulok, de úgy látszik, hogy időnként nem árt újra elolvasni őket, mert súlyos visszaesőnek bizonyulok.
A nagymamám a lyukas nejlonharisnyáit vágta fel csíkokra és azzal kötözte fel a szőlőt, a tejeszacskókból pedig lábtörlőt horgolt. Nem tudom, valakinek ismerős-e...
Ez az eset úgy tíz évvel ezelőtt történt, mikor felújítottuk a bringákat, és az ezeréves gumibelsőket kicseréltük újra. Mikor épp kidobásra kerültek volna a régiek, megszólalt bennem egy hang: "Semmit nem dobunk ki!" Főleg ha azt még valamire használni lehet. Márpedig valamire mindent lehet használni, ha nem most, majd húsz év múlva.
Szóval fogtam magam, és a négy darab belsőt felvagdostam karikákra. Teljesen bolti minőségű befőttes gumikat kaptam. Csak ahol kicsit megszaladt a kezem, és vékonyabbra vágtam a karikát, ott gyengül el időnként az anyag. Egyébként ez a doboz úgy néz ki, mintha még semennyit sem használtam volna belőle, pedig mostanában a szekrényajtókon is ebből van a biztonsági gyerekzár.
