Ez a hét nálunk is úgy telt, mint minden más magyar családnál. Ja nem.
A hét azzal kezdődött, hogy 23-án elmentünk a férjem boxóló haverjához töltött káposztát enni, amit én ugye nem eszem, mert nem eszem húst. Helyette én koccintottam a haverokkal a hiperszuper házipálinkával, mert a férjem nem szereti az alkoholt.
Ennek az lett a következménye, hogy 24-én alig bírtam kikelni az ágyból, a gyerekek díszítették fel a fát. Még jó, hogy az ajándékokkal már készen voltam. Nem egy klasszikus felállás a karácsonyi készülődéshez.
Esküszöm, még 26-án is szédültem, amikor ez a kép készült. Mivel épp nem volt hova menni enni, helyette lebringáztuk az addig betermelt bejgliket (amúgy bejglit pont alig ettünk, még mindig van másfél rúd, de szerintem lassan megszáradnak).
26-án borzasztó hideg volt és fújt a szél is, úgyhogy sikerült úgy megfáznom, hogy még mindig tart.
A hét azzal kezdődött, hogy 23-án elmentünk a férjem boxóló haverjához töltött káposztát enni, amit én ugye nem eszem, mert nem eszem húst. Helyette én koccintottam a haverokkal a hiperszuper házipálinkával, mert a férjem nem szereti az alkoholt.
Ennek az lett a következménye, hogy 24-én alig bírtam kikelni az ágyból, a gyerekek díszítették fel a fát. Még jó, hogy az ajándékokkal már készen voltam. Nem egy klasszikus felállás a karácsonyi készülődéshez.
Esküszöm, még 26-án is szédültem, amikor ez a kép készült. Mivel épp nem volt hova menni enni, helyette lebringáztuk az addig betermelt bejgliket (amúgy bejglit pont alig ettünk, még mindig van másfél rúd, de szerintem lassan megszáradnak).
26-án borzasztó hideg volt és fújt a szél is, úgyhogy sikerült úgy megfáznom, hogy még mindig tart.
