miután az előző blogbejegyzésben részletesen leírtam Nápolyi hányattatásainkat, hétfőn elmenekültünk onnan (habár a busz megtalálása is kihívásnak bizonyult), és az utolsó 3 éjszakát Bariban töltöttük.
pont Nápoly ellentettje volt. csendes, szép, tiszta, világos. habár kutyaszar az volt, az nem tudta maga után össze szedni senki. de annyi baj legyen. itt aztán tudtunk pihenni, nyugiban sétálni naplementében a tengerparton, és minden más nyálas "romantikus" dolgot művelni.
és finomakat enni.
ez itt orecchiette valami zöld parajszerű fűvel, másik oldalon meg paradicsomos orecchiette húsgombóccal
ez ilyen helyi tészta, amit az idős nénik kiülve az utcán kézzel gyártanak.
ez meg egy sima mezei carbonara: életem legjobb spagettie.
annyira egyszerű kaják voltak, de istenien finomak. ismét csak bebizonyosodott, hogy ahhoz, hogy valami finom legyen, nem kell bonyolultnak lennie. egyszerűségben van a tökéletesség.
nyami! (megint éhes vagyok...
)
pont Nápoly ellentettje volt. csendes, szép, tiszta, világos. habár kutyaszar az volt, az nem tudta maga után össze szedni senki. de annyi baj legyen. itt aztán tudtunk pihenni, nyugiban sétálni naplementében a tengerparton, és minden más nyálas "romantikus" dolgot művelni.
és finomakat enni.
ez itt orecchiette valami zöld parajszerű fűvel, másik oldalon meg paradicsomos orecchiette húsgombóccal
ez ilyen helyi tészta, amit az idős nénik kiülve az utcán kézzel gyártanak.
ez meg egy sima mezei carbonara: életem legjobb spagettie.
annyira egyszerű kaják voltak, de istenien finomak. ismét csak bebizonyosodott, hogy ahhoz, hogy valami finom legyen, nem kell bonyolultnak lennie. egyszerűségben van a tökéletesség.
nyami! (megint éhes vagyok...
)
