mivel nyáron nem voltunk a párommal nyaralni, úgy terveztük, hogy most ősszel megyünk el egy hétre, és Olaszországra esett a választás. olcsó volt a repjegy, fel kellett használni a wizzair pontokat, és gondoltam ott még októberben is szép idő lesz.
első 2 éjszaka Rómában volt, ott már gondolom sokan voltatok, én is már egyszer. szeretem a látványosságokat, felmásztunk a vatikáni bazilika kupolájába, megnéztük a Colosseumot (az már másodjára is elkápráztatott), és sok minden mást is. ja biztosan hallottátok, hogy a legújabb szabály szerint Rómában nem szabad leülni az emlékművekre, és pl. a Spanyol lépcső is annak számít, vagy a II. Viktor Emanuel emlékmű lépcsője. Vicces volt, hogy mindkettőnél ott álltak őrök, és mindenkit figyelmeztettek, hogy nem szabad leülni, vagy a spanyol lépcsőnél sípon ráfütyült a csóka mindenkire, aki leült. nevetséges az egész. mert ezeken a lépcsőkön járni szabad, de ülni már nem. miért, az üléstől jobban kopik, mint a járástól? na mindegy. senki sem mondta soha, hogy az olaszok ésszerű egy népcsoport
utána átmentünk 2 éjszakára Nápolyba.
azt olvastam Nápolyról, hogy koszos, zajos, sok a zsebtolvaj, de nagyon jó a hangulata. van aki imádja ezt a nyuzsit, és van aki utálja. közép út nincs. hát kiderült, hogy mi az utóbbi vagyunk. annyira kikészültünk a várostól, tényleg kosz és szemét volt mindenhol, minden tiszta graffiti, még az emlékművek is, tele van minden emberekkel, a forgalom eszement és zajos. azt javasolta nekünk a srác a szálláson, hogy menjünk ki a tengerparti sétányhoz, olyan szép ott este sétálni, nincsenek autók. ja, csak azt nem mondta, hogy viszont a város összes turistája ott van, és szép, hogy nincs autó, de az embertömegtől nem tudsz mozdulni.
teljesen kikészültünk, feszültek voltunk, és egymással is csak mogorván tudtunk beszélni.
majd amikor átmentünk Bariba, ami pont az ellentettje Nápolynak (szép, tiszta, csendes, és Nápoly után egy hajónyi turistát az óvárosban már észre sem veszel), akkor esett le rólunk a feszültség, és nem értettük, hogy mi is volt velünk. most sem értem.
így utólag visszagondolva, jó volt látni, de soha többet nem fogok oda vissza menni. az egyetlen dolog, ami igazán jó volt ott, az a pizza, de máshol is volt ugyan olyan jó pizza, szóval...
erre a hétre szóló kép a Vezúvról van. elmentünk oda is, mivel elegünk volt a városból, persze Pompejben is és a Vezúvon is tömegek (nem egy tömeg, hanem tömegek) voltak, feszültség és zaj, és főleg káosz (hogy hova kell menni, honnan indul a busz, és le ne késsük), de a természet láttán ott ezeket kicsit ki tudtam zárni a fejemből.
a képen egy helyes kis gyíkocska van, amit ott láttunk útközben:
első 2 éjszaka Rómában volt, ott már gondolom sokan voltatok, én is már egyszer. szeretem a látványosságokat, felmásztunk a vatikáni bazilika kupolájába, megnéztük a Colosseumot (az már másodjára is elkápráztatott), és sok minden mást is. ja biztosan hallottátok, hogy a legújabb szabály szerint Rómában nem szabad leülni az emlékművekre, és pl. a Spanyol lépcső is annak számít, vagy a II. Viktor Emanuel emlékmű lépcsője. Vicces volt, hogy mindkettőnél ott álltak őrök, és mindenkit figyelmeztettek, hogy nem szabad leülni, vagy a spanyol lépcsőnél sípon ráfütyült a csóka mindenkire, aki leült. nevetséges az egész. mert ezeken a lépcsőkön járni szabad, de ülni már nem. miért, az üléstől jobban kopik, mint a járástól? na mindegy. senki sem mondta soha, hogy az olaszok ésszerű egy népcsoport
utána átmentünk 2 éjszakára Nápolyba.
azt olvastam Nápolyról, hogy koszos, zajos, sok a zsebtolvaj, de nagyon jó a hangulata. van aki imádja ezt a nyuzsit, és van aki utálja. közép út nincs. hát kiderült, hogy mi az utóbbi vagyunk. annyira kikészültünk a várostól, tényleg kosz és szemét volt mindenhol, minden tiszta graffiti, még az emlékművek is, tele van minden emberekkel, a forgalom eszement és zajos. azt javasolta nekünk a srác a szálláson, hogy menjünk ki a tengerparti sétányhoz, olyan szép ott este sétálni, nincsenek autók. ja, csak azt nem mondta, hogy viszont a város összes turistája ott van, és szép, hogy nincs autó, de az embertömegtől nem tudsz mozdulni.
teljesen kikészültünk, feszültek voltunk, és egymással is csak mogorván tudtunk beszélni.
majd amikor átmentünk Bariba, ami pont az ellentettje Nápolynak (szép, tiszta, csendes, és Nápoly után egy hajónyi turistát az óvárosban már észre sem veszel), akkor esett le rólunk a feszültség, és nem értettük, hogy mi is volt velünk. most sem értem.
így utólag visszagondolva, jó volt látni, de soha többet nem fogok oda vissza menni. az egyetlen dolog, ami igazán jó volt ott, az a pizza, de máshol is volt ugyan olyan jó pizza, szóval...
erre a hétre szóló kép a Vezúvról van. elmentünk oda is, mivel elegünk volt a városból, persze Pompejben is és a Vezúvon is tömegek (nem egy tömeg, hanem tömegek) voltak, feszültség és zaj, és főleg káosz (hogy hova kell menni, honnan indul a busz, és le ne késsük), de a természet láttán ott ezeket kicsit ki tudtam zárni a fejemből.
a képen egy helyes kis gyíkocska van, amit ott láttunk útközben:
