A túra után egy hetet a családdal töltöttem, és már dolgoztam is, de azért még mindig volt egy kis mehetnékem.
Hétfő délelőtt Vas-megyében mentem egy kisebb kört, aminek a végén Szombathely felé vettem az irányt és megnéztem a dozmati víztározót. Be akartam menni a Yamahába is, de épp ebédszünetben sikerült odaérni, úgyhogy inkább én is hazamentem ebédelni.
Másnap Szentgotthárd felé vettem az irányt, egy kis osztrák kitérővel, nagyon élveztem, hogy egyedül motoroztam, egy kis szakaszon még egy túrázó csoport is jött mögöttem.
Visszafelé megnéztem Nemesmedvesen a tankot, ahol épp srácok bandáztak 50-es mocikkal.


Egyik nap még szerettem volna menni egy kört, de nem volt rá időm, csak Szombathelyig mentem látógatóba - itt a gumit is felfújtam. A városba beérve megvolt az adrenalin is, ugyanis egy beláthatatlan kanyarban szembejött velem egy autó. Mázlija van, hogy nem egy autóssal találkozott, mert akkor valószínű csattanás lett volna a vége. Ezen a szakaszon nagyon kell figyelni, az autósok folyton levágják a sávot, és a téli időszakban rengeteg a baleset.
Úgy volt, hogy megyek a Vármeetingre, már nagyon vártam, motorral még nem jutottam el erre a fesztiválra, de az eső miatt elengedtem a dolgot. Jól is tettem, mert a koncerten is áztak a népek, nekem pedig kifejezetten rossz lett volna sötétben, esőben gurulni. Majd jövőre...
Vasárnap Pestre jöttünk vissza, és pont indulás előtt beállt a hátam, annyira, hogy mozogni sem tudtam. Valahogy felmásztam a motorra, megtartott a menetszél, de a holtteret nem tudtam nézni, még jó, hogy ketten mentünk. Csak egy kis szakaszon írt esőt az előrejelzés, ehhez képest hamar szétáztunk, esőruha és bélés se volt rajtam, szóval bőrig sikerült ázni. Persze megállhattam volna útközben, de ilyenkor mindig úgy vagyok vele, hogy haladjunk inkább.

Az út nagy részében esett az eső, Csákvártól már egész jó idő volt. Ezekután egyébként elmentem MR vizsgálatra is, most pedig majd jön a helyrerakás/edzés.