Szerdán nagyon meleg időnk volt, és az olaszok tényleg olaszosan vezetnek. Emlékeztem, hogy Bolzano környékén sz*r menni - az is volt, résen kellett lenni a forgalomban.
Sok extra nem történt ezen a napon, szép tájakon mentünk - Ausztria volt a cél, ahol több napra béreltünk egy házat Zödl-ben, amihez elég érdekes út vezetett. Kiderült, hogy egy híd le van zárva, így nagyot kellett kerülnünk. Nagyon szűk, kanyargós út vezetett felfelé, aminek a szélén szakadék volt, még bánya is volt útközben. Amikor átvettük a szállást, én azt mondtam innen lehet inkább már csak hazamegyek.
Egyébként a kecó és a kilátás csodás volt, még a felhők is alattunk voltak, és tök cuki bárányok legelésztek a ház mellett. Még sötétedés előtt megérkeztek a srácok is a szállásra, innen négyen folytattuk a túrát.
A túra további részére pár fizetős panorámaút megjárását terveztük: Goldeck, Nockalmstraße, Malta-Hochalmstraße és persze az idén 90 éves Gro$glockner.
Csütörtök reggel szakadó esőben útnak is indultunk, úgy döntöttünk, egyből a Nockalmstraße felé megyünk. Annyira esett, hogy 50 km után inkább visszafordultunk.
Bevásároltunk egy boltban, majd visszamentünk a szállásra, és kisütött a nap. Délután ismét útnak indultunk, most sikerült felmenni a Nockalmra, persze nem úsztuk meg szárazon.
Gyönyörű ez az út, én egy kicsit lassabban mentem, mert a müncheni megcsúszós jelenetem (az egyik lámpánál kicsit nagyobbat fékeztem a kelleténél, és szépen megcsúsztattam a motort) után maradt bennem egy kis para, de legalább nézelődtem. Tehenek is feküdtek az út közepén. 3 motorossal találkoztam, akik az én sávomban jöttek velem szemben, azt hiszem ehhez képest én tök jól vettem a kanyarokat. Itt megbeszéltük, hogy menjünk-e tovább a Maltara, ez le lett szavazva, így estefelé visszamentünk a szállásra, ahol még ettünk-ittunk.
Péntek reggel még egész jó idő volt, csak délután egytől írt esőt. Elindultunk a Glockner irányába, de útközben már 11 órakor elkezdett esni. Én már elég fáradt voltam így a 7. motorozással töltött napon, az eső sem segített a hangulatomon, elég hamar átáztunk. Megálltunk egy benzinkúton tanakodni, én már visszafordultam volna, de elindultunk inkább a glockner lábáig. Útközben beültünk egy útba eső étterembe ebédelni, ahol megbeszéltük, hogy semmi értelme nincs felmenni, mert semmit nem látnánk, szóval visszafordultunk. 200 km-t mentünk a szakadó esőben, 80-nál többel nem tudtam menni, mert alig láttam, és nagyon csúszkált a motorom - az osztrák utak elég csúszósak esőben. Viszont a többi nappal ellentétben, itt mentek, mint az ökör, sokszor teljesen beborítva minket vízzel, és majdnem 2 frontális ütközés is volt, az egyiknél motorosok jöttek szembe. Nagyon szomorú vagyok azóta is, hogy nem sikerült felmenni, mert nagyon vártam, igazából ez lett volt a túra lényege.
Utolsó éjszaka folyamatosan esett az eső, szegény motorokat letakarni sem tudtuk, és szombatra sem ígértek semmi jót, ezért egy kis tanakodás után vettünk autópáyamatricát, úgyhogy a Kahlte Kuchl is kimaradt.
A hazaúton egyáltalán nem volt vészes az eső, sőt sokszor el is állt, szóval mehettünk volna az eredeti terv szerint. Délután 3-ra már otthon is voltam Vas megyében.
Sok extra nem történt ezen a napon, szép tájakon mentünk - Ausztria volt a cél, ahol több napra béreltünk egy házat Zödl-ben, amihez elég érdekes út vezetett. Kiderült, hogy egy híd le van zárva, így nagyot kellett kerülnünk. Nagyon szűk, kanyargós út vezetett felfelé, aminek a szélén szakadék volt, még bánya is volt útközben. Amikor átvettük a szállást, én azt mondtam innen lehet inkább már csak hazamegyek.
Egyébként a kecó és a kilátás csodás volt, még a felhők is alattunk voltak, és tök cuki bárányok legelésztek a ház mellett. Még sötétedés előtt megérkeztek a srácok is a szállásra, innen négyen folytattuk a túrát.A túra további részére pár fizetős panorámaút megjárását terveztük: Goldeck, Nockalmstraße, Malta-Hochalmstraße és persze az idén 90 éves Gro$glockner.
Csütörtök reggel szakadó esőben útnak is indultunk, úgy döntöttünk, egyből a Nockalmstraße felé megyünk. Annyira esett, hogy 50 km után inkább visszafordultunk.
Bevásároltunk egy boltban, majd visszamentünk a szállásra, és kisütött a nap. Délután ismét útnak indultunk, most sikerült felmenni a Nockalmra, persze nem úsztuk meg szárazon.
Gyönyörű ez az út, én egy kicsit lassabban mentem, mert a müncheni megcsúszós jelenetem (az egyik lámpánál kicsit nagyobbat fékeztem a kelleténél, és szépen megcsúsztattam a motort) után maradt bennem egy kis para, de legalább nézelődtem. Tehenek is feküdtek az út közepén. 3 motorossal találkoztam, akik az én sávomban jöttek velem szemben, azt hiszem ehhez képest én tök jól vettem a kanyarokat. Itt megbeszéltük, hogy menjünk-e tovább a Maltara, ez le lett szavazva, így estefelé visszamentünk a szállásra, ahol még ettünk-ittunk.
Péntek reggel még egész jó idő volt, csak délután egytől írt esőt. Elindultunk a Glockner irányába, de útközben már 11 órakor elkezdett esni. Én már elég fáradt voltam így a 7. motorozással töltött napon, az eső sem segített a hangulatomon, elég hamar átáztunk. Megálltunk egy benzinkúton tanakodni, én már visszafordultam volna, de elindultunk inkább a glockner lábáig. Útközben beültünk egy útba eső étterembe ebédelni, ahol megbeszéltük, hogy semmi értelme nincs felmenni, mert semmit nem látnánk, szóval visszafordultunk. 200 km-t mentünk a szakadó esőben, 80-nál többel nem tudtam menni, mert alig láttam, és nagyon csúszkált a motorom - az osztrák utak elég csúszósak esőben. Viszont a többi nappal ellentétben, itt mentek, mint az ökör, sokszor teljesen beborítva minket vízzel, és majdnem 2 frontális ütközés is volt, az egyiknél motorosok jöttek szembe. Nagyon szomorú vagyok azóta is, hogy nem sikerült felmenni, mert nagyon vártam, igazából ez lett volt a túra lényege.
Utolsó éjszaka folyamatosan esett az eső, szegény motorokat letakarni sem tudtuk, és szombatra sem ígértek semmi jót, ezért egy kis tanakodás után vettünk autópáyamatricát, úgyhogy a Kahlte Kuchl is kimaradt.
A hazaúton egyáltalán nem volt vészes az eső, sőt sokszor el is állt, szóval mehettünk volna az eredeti terv szerint. Délután 3-ra már otthon is voltam Vas megyében.
