Tehát ott hagytam abba, hogy bemutattam Őfelségét. Ő annyi időt töltött a kikötőben, mint mi a városban - pontosabban egy alvásnyival kevesebbet, mivel még a vihar előtt elszaladt 
este nagy dudálással kifutott [de sajnos átvert minket, mert nem a kifutást jelezte, csak a felkészülést, mi épp a szálláson heverésztünk a vacsora után, és ugyan felpattantunk, megnézni, biztos most fut-e ki, de csak ott álldogált - úgyhogy megnyugodtunk.
Aztán már jócskán az estében kinéztem mégegyszer, és a móló üres.
A neten turkálva végül találtam egy oldalt, ahol valós időben mutatták, épp merre jár és hova tart, így tudtam meg, hogy Korfu a következő megállója, valamint azt, hogy épp késésben volt, délután ötre volt tervezve a kifutás - ezzel viszont végülis nekünk volt szerencsénk, mert még a hölgy esti toalettjét alkalmam volt lekapni:
Ekkor már komolyan gyülekeztek a villámok a szlovénok-horvátok felől, de jobbra nézve Velence is feleselt ezekkel a sajátjaikkal, úgyhogy jobbnak láttuk rövid úton visszasietni a szállásra. Igazunk is volt, elég komoly szélvihar csapott le a városra, esőből azonban nem jött annyira sok, csak valamikor hajnal egy körül verte a tetőt egy-két órát.
Előtte azért jártuk a várost egész nap. Megnéztük többek között a Miramare-kastélyt, amit a tavalyi látogatásnál ki kellett hagyjunk. Eddig azt hittem, ez Sissi kastélya, de mint ott kiderült, Habsburg Miksa rezidenciája volt, ehhez képest viszont egészen aprónak tartom a kastélyt - bár a kertje hatalmas, viszont az eső miatt nem teljesen vetkőztünk neki a motornál, csizmában meg nem volt kedvünk a hegyoldalban levő egész kertet bejárni. A tengerparti sétányon a kastélyig elsétáltunk, az is elég látnivalóval szolgált.
Innen egy pizzázós és bevásárlós út után visszamentünk a szállásra, egy kicsit pihenni, majd délután újra motorra ültünk, kicsit városon kívülre jutni - szép-szép a belváros, de az olaszok egyetlen percig se normálisak.
A város felett magasodik a Monte Grisa nevű Mária-kegyhely, és az ott emelt templom. Az emeltet szó szerint kell érteni, valami elképesztő méretű beton monstrum terpeszkedik a hegytetőn, vagy vagy negyven méter magas [pontos adatot nem találtam, olaszul egy szót se értek, de a weboldalon nem nagyon szerepelnek az építésről szóló részben sem számok].
Képet ezért magáról a templomról nem is csináltam - ami nem is templom, hanem többesszám, ugyanis két templom is van az épületben, egy az alsó, egy pedig a felső szinten - inkább a városról, de azért itt egy nem általam gyártott, illetve kettő, hogy érzékelni lehessen a méreteit:
Szóval a város. Erősen felhős naplemente lévén a "szép fények" amiket asszony várt, sajnos nem jöttek be, de így is elég megfelelő a látvány - ha őszinte akarok lenni, emiatt megérte feljönni, innen a legszebb a város.
Innentől kezdve olyan érzésem volt, mintha az egyenlítőnél lennénk - mire innen lemotoroztunk, félúton már vaksötét volt. Pedig ugyan igaz, hogy kanyarog, mintha fizetnének érte, így egy kilométeren kettőt tesz meg az ember, de azért nem volt több húsz percnél a városközpont. Odalenn pedig vizitáltunk Őfelségénél, mint azt fent már írtam, és még megnéztük a város fényeit, majd spuri haza.
Folyt. köv. megint.
este nagy dudálással kifutott [de sajnos átvert minket, mert nem a kifutást jelezte, csak a felkészülést, mi épp a szálláson heverésztünk a vacsora után, és ugyan felpattantunk, megnézni, biztos most fut-e ki, de csak ott álldogált - úgyhogy megnyugodtunk.Aztán már jócskán az estében kinéztem mégegyszer, és a móló üres.
A neten turkálva végül találtam egy oldalt, ahol valós időben mutatták, épp merre jár és hova tart, így tudtam meg, hogy Korfu a következő megállója, valamint azt, hogy épp késésben volt, délután ötre volt tervezve a kifutás - ezzel viszont végülis nekünk volt szerencsénk, mert még a hölgy esti toalettjét alkalmam volt lekapni:
Ekkor már komolyan gyülekeztek a villámok a szlovénok-horvátok felől, de jobbra nézve Velence is feleselt ezekkel a sajátjaikkal, úgyhogy jobbnak láttuk rövid úton visszasietni a szállásra. Igazunk is volt, elég komoly szélvihar csapott le a városra, esőből azonban nem jött annyira sok, csak valamikor hajnal egy körül verte a tetőt egy-két órát.
Előtte azért jártuk a várost egész nap. Megnéztük többek között a Miramare-kastélyt, amit a tavalyi látogatásnál ki kellett hagyjunk. Eddig azt hittem, ez Sissi kastélya, de mint ott kiderült, Habsburg Miksa rezidenciája volt, ehhez képest viszont egészen aprónak tartom a kastélyt - bár a kertje hatalmas, viszont az eső miatt nem teljesen vetkőztünk neki a motornál, csizmában meg nem volt kedvünk a hegyoldalban levő egész kertet bejárni. A tengerparti sétányon a kastélyig elsétáltunk, az is elég látnivalóval szolgált.
Csatolás megtekintése 16321 Csatolás megtekintése 16322 Csatolás megtekintése 16324
Csatolás megtekintése 16323 Csatolás megtekintése 16327 Csatolás megtekintése 16325
Csatolás megtekintése 16326
Egy útleírás alapján tudtuk, hogy a rabló sirályokkal vigyázni kell - le is fotóztam, ahogy az őrszem a látogatókat vizslatja. Rohadt nagy madarak egyébként, sose gondoltam volna, nem egy galamb méret Csatolás megtekintése 16323 Csatolás megtekintése 16327 Csatolás megtekintése 16325
Csatolás megtekintése 16326
Innen egy pizzázós és bevásárlós út után visszamentünk a szállásra, egy kicsit pihenni, majd délután újra motorra ültünk, kicsit városon kívülre jutni - szép-szép a belváros, de az olaszok egyetlen percig se normálisak.
A város felett magasodik a Monte Grisa nevű Mária-kegyhely, és az ott emelt templom. Az emeltet szó szerint kell érteni, valami elképesztő méretű beton monstrum terpeszkedik a hegytetőn, vagy vagy negyven méter magas [pontos adatot nem találtam, olaszul egy szót se értek, de a weboldalon nem nagyon szerepelnek az építésről szóló részben sem számok].
Képet ezért magáról a templomról nem is csináltam - ami nem is templom, hanem többesszám, ugyanis két templom is van az épületben, egy az alsó, egy pedig a felső szinten - inkább a városról, de azért itt egy nem általam gyártott, illetve kettő, hogy érzékelni lehessen a méreteit:
Szóval a város. Erősen felhős naplemente lévén a "szép fények" amiket asszony várt, sajnos nem jöttek be, de így is elég megfelelő a látvány - ha őszinte akarok lenni, emiatt megérte feljönni, innen a legszebb a város.
Innentől kezdve olyan érzésem volt, mintha az egyenlítőnél lennénk - mire innen lemotoroztunk, félúton már vaksötét volt. Pedig ugyan igaz, hogy kanyarog, mintha fizetnének érte, így egy kilométeren kettőt tesz meg az ember, de azért nem volt több húsz percnél a városközpont. Odalenn pedig vizitáltunk Őfelségénél, mint azt fent már írtam, és még megnéztük a város fényeit, majd spuri haza.
Folyt. köv. megint.
