Idei júliust egy igazán nagy kihívással kezdtem, mert a kis csapatunkkal idén is neveztünk egy motoros tájékozódási kihívásra. Szerdán már szabadságon voltam, hogy jól felkészüljek, összepakoljak, felszereljem a motoromat - de ezt nem sikerült, mert a család közbe avatkozott. Így a motorra szerelés csütörtökre maradt. Fél2kor találkoztunk a benzinkúton, onnan Szentgotthárdra motoroztunk, végig a 8. úton. Gyors regisztráció és vacsora, utána már baráti beszélgetések színesítették az estét. Van olyan motoros társunk akivel csak ilyen eseményeken futunk össze.
Pénteken reggel 8 után indultunk neki az aznapi 196 itiner pontból álló túrára. Ausztria kisebb nagyobb útjain tettük meg kb 360 km távot, kisebb eltévedésekkel. Az idő egész kedvező volt, mert felhős, fedett volt idő volt, így nem sültünk meg idő előtt.
Majd délután elért minket egy vihar, volt felhőszakadás, villámlás, dörgés, tehát minden égi jóság. Kiálltunk egy benzinkútra mig a nagyja elvonult. És esőruhába folytattuk az utunkat vissza.
Másnap reggel Szlovénia felé vettük az irányt. Kétszáz feletti itiner pontól állt az utunk, így igyekeznünk kellett. A nap folyamán "zergék számára ideális" utakon jártunk, nem tudom, hogy melyikből volt több tükörből vagy kanyarból. De a nap vége fele már mindkettő már szitokszó volt nálam. Emlékeztetek a Magyar Vándor-ban a kumiszra .... kb én is ezt éreztem.
Vasárnap már csak egy gyors értékelés volt, és mindenki a szélrózsa összes irányában szét repült. Én még hazafele betértem Rönökre, hogy visszatérjek a Szent Imre templomhoz. Sajnos felújítás alatt, így nem tudtam megcsodálni se kivül, se belül, így marad az út széli Harangláb.
Másnap reggel Szlovénia felé vettük az irányt. Kétszáz feletti itiner pontól állt az utunk, így igyekeznünk kellett. A nap folyamán "zergék számára ideális" utakon jártunk, nem tudom, hogy melyikből volt több tükörből vagy kanyarból. De a nap vége fele már mindkettő már szitokszó volt nálam. Emlékeztetek a Magyar Vándor-ban a kumiszra .... kb én is ezt éreztem.
