Sajnos már talán több mint egy éve nincs kutyánk... nem emlékszem, hogy Szutyi, az utolsó pontosan mikor hagyott itt minket... tavaly tavasszal, ha jól emlékszem. Előtte két évvel Botulek ment el, őt pedig Pollyka előzte meg szintén kettővel.
Szóval hirtelen kutyátlanok lettünk, pedig mindannyian 15 évet éltek meg, szóval jó sokáig voltunk kutyások. Helyettük most lett két gyerek...
A lényeg, hogy pénteken becsöngettek hozzánk, hogy találtak egy kutyát, és a közértben azt mondták, hogy talán a mienk. Az igaz, hogy nagy vonalakban emlékeztetett a kutyáinkra, leginkább a háromnak a keveréke lehetne... de nem, nem minden kutya a mienk, aki a környéken kóborol.
Később még találkoztunk vele séta közben... akkor egy másik kutyáshoz csapódott éppen. Szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát így kóborban, és eszébe sem volt hazamenni... remélem azért megkerült a gazdája, mert nagyon jól nevelt gyereknek látszott!
(Itt van egy pár kép a kutyáinkról is.)
Szóval hirtelen kutyátlanok lettünk, pedig mindannyian 15 évet éltek meg, szóval jó sokáig voltunk kutyások. Helyettük most lett két gyerek...
A lényeg, hogy pénteken becsöngettek hozzánk, hogy találtak egy kutyát, és a közértben azt mondták, hogy talán a mienk. Az igaz, hogy nagy vonalakban emlékeztetett a kutyáinkra, leginkább a háromnak a keveréke lehetne... de nem, nem minden kutya a mienk, aki a környéken kóborol.
Később még találkoztunk vele séta közben... akkor egy másik kutyáshoz csapódott éppen. Szemmel láthatóan nagyon jól érezte magát így kóborban, és eszébe sem volt hazamenni... remélem azért megkerült a gazdája, mert nagyon jól nevelt gyereknek látszott!
(Itt van egy pár kép a kutyáinkról is.)
