Mindenképp motorral szerettem volna hazamenni húsvétra (kb. 250km), viszont ahogy közeledett az idő, egyre rosszabb időjárást mutatott az előrejelzés, így lassan el is engedtem a dolgot. Végül előző este már csak péntekre mutatott esőt, úgyhogy végül motorral indultunk. Délelőtt 10 órára szerettünk volna érkezni, úgyhogy még pesti autópályamatricám is lett! Azt hittem, ez lesz a legizgisebb, hiszen fizetős utakra még nem mentem a CBF-fel, mert 130 már a vége. Deee tévedtem.
Székesfehérvárnál megálltunk egy benzinkúton, tankoltunk is, majd párom odébbtolta a V-Stromot, és koppant valami. Az a valami láncfesztő anya volt, ami leesett. Szétszedte, kezdődött a telefonálgatás, szerelő barátom mondta, hogy ehhez nyomatékkulcs kell, el se induljunk sehova. További telefonálgatás, facebookra irogatás, ahol rengeteg segítség érkezett, még a szerelőnk is látta és telefonált. Nagypéntek reggel 8-kor ugye.
Végül egy nagyon kedves fehérvári szerelő jött, aki megoldotta a problémát, sőt, egy vasat sem fogadott el érte, és 10 órakor indulhattunk is útnak. Azért nem semmi ez a motoros társadalom, mi? 
Ezzel még nem értek véget a kalandok, másnap mentünk egy jó kis Rohonc-Léka kört. Ez egy csodás kanyargós út, kicsit csökkent a múlt heti önbizalmam, mert nem vettem olyan könnyedén a kanyarokat, bár sokkal gyorsabban tudtam menni, mint tavaly. Itt a legtöbb kanyar belálthatatlan, és visszafordítók is vannak. Megelőzött egy africás, aki teljesen a szembe sávba sodródva vette a kanyarokat. Ne csináljatok ilyet!
Aztán visszaértünk Szombathelyre, ahol egy padkára ferdén mentem fel, meg is álltam, ééés szépen lefektettem szegény motoromat. Ezt a mutatványt a kuplungkar bánta, ami kettétört. Nagyszombat késődélután ismét telefonálgatás, facebookra irkálás. De megmentettek, kaptam kölcsön egy 125-ösről, átszereltük az egészet, és szerelő baráthoz elvittük, beállította a feszességet. Közben a fb csopiban valaki írt, hogy neki van a motoromhoz való kuplungkar, amiért a vasárnapi ebéd közben el is ugrottam, és átszereltük (na jó, a többesszám erős túlzás). Most már tudok kuplung nélkül fel és leváltani is.
Székesfehérvárnál megálltunk egy benzinkúton, tankoltunk is, majd párom odébbtolta a V-Stromot, és koppant valami. Az a valami láncfesztő anya volt, ami leesett. Szétszedte, kezdődött a telefonálgatás, szerelő barátom mondta, hogy ehhez nyomatékkulcs kell, el se induljunk sehova. További telefonálgatás, facebookra irogatás, ahol rengeteg segítség érkezett, még a szerelőnk is látta és telefonált. Nagypéntek reggel 8-kor ugye.
Végül egy nagyon kedves fehérvári szerelő jött, aki megoldotta a problémát, sőt, egy vasat sem fogadott el érte, és 10 órakor indulhattunk is útnak. Azért nem semmi ez a motoros társadalom, mi? Ezzel még nem értek véget a kalandok, másnap mentünk egy jó kis Rohonc-Léka kört. Ez egy csodás kanyargós út, kicsit csökkent a múlt heti önbizalmam, mert nem vettem olyan könnyedén a kanyarokat, bár sokkal gyorsabban tudtam menni, mint tavaly. Itt a legtöbb kanyar belálthatatlan, és visszafordítók is vannak. Megelőzött egy africás, aki teljesen a szembe sávba sodródva vette a kanyarokat. Ne csináljatok ilyet!
Aztán visszaértünk Szombathelyre, ahol egy padkára ferdén mentem fel, meg is álltam, ééés szépen lefektettem szegény motoromat. Ezt a mutatványt a kuplungkar bánta, ami kettétört. Nagyszombat késődélután ismét telefonálgatás, facebookra irkálás. De megmentettek, kaptam kölcsön egy 125-ösről, átszereltük az egészet, és szerelő baráthoz elvittük, beállította a feszességet. Közben a fb csopiban valaki írt, hogy neki van a motoromhoz való kuplungkar, amiért a vasárnapi ebéd közben el is ugrottam, és átszereltük (na jó, a többesszám erős túlzás). Most már tudok kuplung nélkül fel és leváltani is.
