Úgy alakult, hogy a férjem éppen nem dolgozott Valentin napon és a gyerekek is éppen iskolában voltak (ami amúgy normális, kivéve, amikor mindenki beteg az osztályban... na akkor ez maga a csoda), így romantikus meggondolásból reggelizni mentünk. Máskülönben nem szoktuk ünnepelni a Valentin napot, de úgy látszik, eljön az az idő, amikor mindenkinek jólesik egy kicsit kizökkenni a hétköznapokból és csinálni valami szokatlant.
Egyébként reggelizni sem szoktam, úgyhogy ne gondoljatok valami korai kelős, hajnalban reggelizős programra!
Na mondjuk erről is mesélhetnék. Már 38 napja szívatom magam egy koránkelős kihívással... állítólag 66 nap után megszokom és megszeretem a korán kelést. Ehhelyett folyamatosan olyan vagyok, mint a mosott szar, már a férjem is azt mondta, hogy inkább aludjak, mert nem nézek ki jól, bele fogok betegedni. Mondja ezt az, aki eddig azon az állásponton volt, hogy bárki fel tud kelni korán, aki akar, ellentétben az én álláspontommal, hogy vannak koránkelő/koránfekvő és későnkelő/későnfekvő bioritmusú emberek és én az utóbbi vagyok, ő meg az előbbi.
Szépen egymásra találtunk...
De vissza a romantikus reggelihez: Lévén hétköznap délelőtt, viszonylag kevesen voltak a Törzshelyen (ez a neve tényleg). Ettünk egy egyszerű reggelit, ittam egy Melange-ot (ami tejeskávé amúgy de így jobban hangzik - amúgy kávézni sem szoktam). És ha már lúd, akkor legyen kövér! Annyira kínálgatták, hogy megkóstoltam a Valentin napi Dubaj sütit. Csak mert hallottam mindenfelől, hogy mekkora nagy trüváj ez a dubaj csoki...
Amúgy finom volt, meg szép is, és romantikus... két villát kértünk hozzá, de végül egyedül ettem meg.
Ti megünnepeltétek a Valentin napot?
És amúgy te koránkelő vagy későnkelő vagy?
Egyébként reggelizni sem szoktam, úgyhogy ne gondoljatok valami korai kelős, hajnalban reggelizős programra!
Na mondjuk erről is mesélhetnék. Már 38 napja szívatom magam egy koránkelős kihívással... állítólag 66 nap után megszokom és megszeretem a korán kelést. Ehhelyett folyamatosan olyan vagyok, mint a mosott szar, már a férjem is azt mondta, hogy inkább aludjak, mert nem nézek ki jól, bele fogok betegedni. Mondja ezt az, aki eddig azon az állásponton volt, hogy bárki fel tud kelni korán, aki akar, ellentétben az én álláspontommal, hogy vannak koránkelő/koránfekvő és későnkelő/későnfekvő bioritmusú emberek és én az utóbbi vagyok, ő meg az előbbi.
Szépen egymásra találtunk... De vissza a romantikus reggelihez: Lévén hétköznap délelőtt, viszonylag kevesen voltak a Törzshelyen (ez a neve tényleg). Ettünk egy egyszerű reggelit, ittam egy Melange-ot (ami tejeskávé amúgy de így jobban hangzik - amúgy kávézni sem szoktam). És ha már lúd, akkor legyen kövér! Annyira kínálgatták, hogy megkóstoltam a Valentin napi Dubaj sütit. Csak mert hallottam mindenfelől, hogy mekkora nagy trüváj ez a dubaj csoki...
Amúgy finom volt, meg szép is, és romantikus... két villát kértünk hozzá, de végül egyedül ettem meg.
Ti megünnepeltétek a Valentin napot?
És amúgy te koránkelő vagy későnkelő vagy?
