Furát álmodtam megint.
Egy gangos bérház udvarán álltam, és a második emeletről ledobott egy ötvenes nő egy embert. A kidobott úgy esett le mint egy baba, és nagyot puffant. Jézusmária, gondoltam magamban, ezt tuti nem lehet túlélni, elég csúnyán nézhettem, mire fent az ötvenes nő durván lekiabált, hogy "már úgyis meghalt". Fene a beledbe, te gyökér - gondoltam magamban. A kidobott aki arcra esett, halkan nyöszörgött. Odamentem hozzá, átfordítottam, hiszen mégiscsak él, segítség kéne neki. Alacsony növésű emberke volt, nagykabátban. A Nagyim volt. Kapkodta a levegőt, és mondott valamit, mintha figyelmeztetni akart volna valamire. Szivárványos volt az egyik szeme, a másik üvegesedő fehér. Berohantam, hogy hívjanak segítséget, majd visszarohantam, és átöleltem. Addigra már nem élt, de kedves mosoly játszott a szája szegletében.... Lesimítottam a szemét, és felébredtem. Éjjel 3 volt, aznap már nem tudtam aludni... Vajon mit akart mondani amit nem értettem, mire akart figyelmeztetni?
Másnap jött egy e-mail. A 7-8 évvel ezelőtti ex ismét bejelentkezett. Ősszel már vette a fáradtságot, hogy megkeressen, de akkor elhajtottam mint a magzatvizet. Anno egy pofon volt az utolsó amit kaptam tőle, majd amit 6-7 év alatt közösen összehoztunk, meg amit Nagyim és anyám belerakott a lakásába, azt mind elvitte, gyakorlatilag anyagilag lenullázott. Lelkileg is persze, mert többet gondoltam róla, emberileg többre becsültem. Aztán amikor rájött, hogy nem megyek vissza, az aktuális albimban látványos hisztérikus jelenetet rendezve adott vissza egy zacskó ezeréves használt háztartási cuccot (miszerint ez jár nekem), amit még Nagyimtól kaptunk, jól emlékszem egy régi igazi NDK turmixgép volt benne, néhány műanyag tál, lábasok és evőeszköz. A tetejében még elhordott mindennek, rosszabb volt mint az óbégatós putris cigányok. Utoljára még egyszer jól megalázott, a lakótársam előtt, kiosztott egy pofont még lelkileg búcsúzóul. Kata, a lakótársam annyit mondott, hogy jobb hogy szabadultál, ez egy gusztustalan gyökér.
Az ex most az e-mailben könyörgött. Hogy biztos elátkoztam, és vegyem le róla az átkot. Meg van neki gyereke is, és a zugivó anyós meg zugivó felesége hogyan teszi pokollá az életét, a késelős sztori óta (anyós megszúrta a karján) és így a gyerek meg úgy a gyerek. Mindig is materialista volt, sose hitt az átkokba és egyéb babonaságokban. Nem átkoztam én el anno, csak annyit gondoltam magamban, visszakapod te még ezt az Élettől kamatosan. Az Élet márpedig olyan, kamatostul fizet vissza minden genyóságot, és ha megérdemled, még láthatod is ahogy érkezik a büntetés. Kb másfél oldalon keresztül ment a rinyálás, hogy jajígyő, jajígyúgy, jajarendszerdeanyaközpontú, megagyerekszegény és küldött képeket is. Fotózzam le az eladandó lakását. Pont én? És fizetne is. Jajdecuki. Hát nem, vannak melók amiket nem vállalok.
Meg hogy ő megváltozott. Ódemennyire, most még pénzt is kínálsz te ostoba, mert még mindig azt hiszed, hogy az embereket meg lehet venni. Mennyire megváltoztál,hát kb annyira, amennyire azt hiszed, hogy a kölyköddel érzelmileg zsarolhatsz (úgy mint régen, ebben az érzelmi zsarolásban mesteri volt, csak már kikupálódtam zsarolásokból, és pont leszarom). Mert hogy ő mennyire megváltozott, és tudja van kapcsolatom, de mintha pont leszarná amikor küld egy ilyen e-mailt. Mifaszt kezdjek én az ő életével most vajon? Mit tudnék én segíteni egy késelős családban? Vajon hiányzik nekem két alkoholista némber? A lakását pont le tudta fényképezni amivel el tudja már adni, vajon mifaszt keressek én még ott? Nem, még lelki támaszt se akarok nyújtani, támaszkodni az otp-re szokás, és ha anno nem voltam partner sok mindenben, akkor most se legyek, legyünk már következetesek.
Megírtam neki, hogy nincs elátkozva. Csak épp az Élet most osztja a lapokat, visszafelé, pontosan azokat amiket ő adott anno. Nem, nem tudok segíteni, magának kell a problémáit megoldani. Pont annyira kell férfinak lennie, mint amikor osztotta a pofonokat. A rinyálásra fordított energiát pedig a kölykébe kéne fektetnie, mert a gyártósoron én nem voltam ott amikor az lepottyant. Légy férfi, és ne csak akkor amikor kiosztasz egy pofont.
Amikor a gyerekedről van szó, akkor is.
Mama, hogy te odaátról is tudod a dörgést...
Egy gangos bérház udvarán álltam, és a második emeletről ledobott egy ötvenes nő egy embert. A kidobott úgy esett le mint egy baba, és nagyot puffant. Jézusmária, gondoltam magamban, ezt tuti nem lehet túlélni, elég csúnyán nézhettem, mire fent az ötvenes nő durván lekiabált, hogy "már úgyis meghalt". Fene a beledbe, te gyökér - gondoltam magamban. A kidobott aki arcra esett, halkan nyöszörgött. Odamentem hozzá, átfordítottam, hiszen mégiscsak él, segítség kéne neki. Alacsony növésű emberke volt, nagykabátban. A Nagyim volt. Kapkodta a levegőt, és mondott valamit, mintha figyelmeztetni akart volna valamire. Szivárványos volt az egyik szeme, a másik üvegesedő fehér. Berohantam, hogy hívjanak segítséget, majd visszarohantam, és átöleltem. Addigra már nem élt, de kedves mosoly játszott a szája szegletében.... Lesimítottam a szemét, és felébredtem. Éjjel 3 volt, aznap már nem tudtam aludni... Vajon mit akart mondani amit nem értettem, mire akart figyelmeztetni?
Másnap jött egy e-mail. A 7-8 évvel ezelőtti ex ismét bejelentkezett. Ősszel már vette a fáradtságot, hogy megkeressen, de akkor elhajtottam mint a magzatvizet. Anno egy pofon volt az utolsó amit kaptam tőle, majd amit 6-7 év alatt közösen összehoztunk, meg amit Nagyim és anyám belerakott a lakásába, azt mind elvitte, gyakorlatilag anyagilag lenullázott. Lelkileg is persze, mert többet gondoltam róla, emberileg többre becsültem. Aztán amikor rájött, hogy nem megyek vissza, az aktuális albimban látványos hisztérikus jelenetet rendezve adott vissza egy zacskó ezeréves használt háztartási cuccot (miszerint ez jár nekem), amit még Nagyimtól kaptunk, jól emlékszem egy régi igazi NDK turmixgép volt benne, néhány műanyag tál, lábasok és evőeszköz. A tetejében még elhordott mindennek, rosszabb volt mint az óbégatós putris cigányok. Utoljára még egyszer jól megalázott, a lakótársam előtt, kiosztott egy pofont még lelkileg búcsúzóul. Kata, a lakótársam annyit mondott, hogy jobb hogy szabadultál, ez egy gusztustalan gyökér.
Az ex most az e-mailben könyörgött. Hogy biztos elátkoztam, és vegyem le róla az átkot. Meg van neki gyereke is, és a zugivó anyós meg zugivó felesége hogyan teszi pokollá az életét, a késelős sztori óta (anyós megszúrta a karján) és így a gyerek meg úgy a gyerek. Mindig is materialista volt, sose hitt az átkokba és egyéb babonaságokban. Nem átkoztam én el anno, csak annyit gondoltam magamban, visszakapod te még ezt az Élettől kamatosan. Az Élet márpedig olyan, kamatostul fizet vissza minden genyóságot, és ha megérdemled, még láthatod is ahogy érkezik a büntetés. Kb másfél oldalon keresztül ment a rinyálás, hogy jajígyő, jajígyúgy, jajarendszerdeanyaközpontú, megagyerekszegény és küldött képeket is. Fotózzam le az eladandó lakását. Pont én? És fizetne is. Jajdecuki. Hát nem, vannak melók amiket nem vállalok.
Meg hogy ő megváltozott. Ódemennyire, most még pénzt is kínálsz te ostoba, mert még mindig azt hiszed, hogy az embereket meg lehet venni. Mennyire megváltoztál,hát kb annyira, amennyire azt hiszed, hogy a kölyköddel érzelmileg zsarolhatsz (úgy mint régen, ebben az érzelmi zsarolásban mesteri volt, csak már kikupálódtam zsarolásokból, és pont leszarom). Mert hogy ő mennyire megváltozott, és tudja van kapcsolatom, de mintha pont leszarná amikor küld egy ilyen e-mailt. Mifaszt kezdjek én az ő életével most vajon? Mit tudnék én segíteni egy késelős családban? Vajon hiányzik nekem két alkoholista némber? A lakását pont le tudta fényképezni amivel el tudja már adni, vajon mifaszt keressek én még ott? Nem, még lelki támaszt se akarok nyújtani, támaszkodni az otp-re szokás, és ha anno nem voltam partner sok mindenben, akkor most se legyek, legyünk már következetesek.
Megírtam neki, hogy nincs elátkozva. Csak épp az Élet most osztja a lapokat, visszafelé, pontosan azokat amiket ő adott anno. Nem, nem tudok segíteni, magának kell a problémáit megoldani. Pont annyira kell férfinak lennie, mint amikor osztotta a pofonokat. A rinyálásra fordított energiát pedig a kölykébe kéne fektetnie, mert a gyártósoron én nem voltam ott amikor az lepottyant. Légy férfi, és ne csak akkor amikor kiosztasz egy pofont.
Amikor a gyerekedről van szó, akkor is.
Mama, hogy te odaátról is tudod a dörgést...
