A Petka Krisztát még a Hondától ismertem meg, csomószor ő adta ki a tesztvasakat nekem. Kis aranyos csajszi, bájos is, meg született kedves, de az a fajta, amelyik a kis aranyos pofi mögött valójában rendkívül értelmesen és komolyan koordinálja az életét. Bónuszként rendelkezik azzal a fajta hozott bölcsességgel, amit csak a jó természettel rendelkező rögös úton járók szednek össze maguknak: az a fajta mentalitása van, amelyik a nehézségektől nem befordul, hanem próbál tanulni belőle. Vannak akik belecsuklanak az Élet által osztott leckékbe, és van aki meg mindig igyekszik kihozni a lehetőségekből a legjobbat. Ő ez a fajta. Bírom az ilyeneket.
Röviden és tömören Kriszta lélépett a Hondától és Izlandra ment tanulmányútra szeptembertől január végéig. Írogatta a facebookon hogy mindjárt megyek, és elindultam, sugárzott belőle az annyira csinálnék végre valami mást, valahogy másként - neki nagyon kellett ez az út, jó irányba indult. Aztán nézegettem amiket a facebookon osztott meg odakintről, és azon rágódtam, mennyire jó dolog világot látni, és milyen jó lenne az ő szemével is megnézni,amit ő látott odakint... Elkezdtünk beszélgetni valami másról a neten, aztán valahogy szóba került, hogy milyen jó lenne ha megmutatná merre járt... Sikerült rábeszélni, hogy hívja el a barátait hozzám a stúdióba és egy projektorral nézzük meg amiket odakint fényképezett, meg egyszerűen csak meséljen róla.
Hozta a képeket, kicsit keszekuszán ömlesztve, de mindez különösebben nem zavart senkit sem. Mert közben sugárzott belőle, hogy mennyire fel van töltődve, hogy mennyire más helyen járt és mennyi mindent tanult abból a másik világból.
Ahogy beszélt a csípős hideg szélről, a zordon téli időjárásról, a csillagok érinthető közelségéről, az északi fényről és az ottani emberek időjáráshoz való hozzáállásáról, egy komplett utazás volt. A jéghegyek, a reggeli műzli fotója a háttérben a vulkanikus tengerparttal... Kicsit láttuk amit ő látott, és ahogy beszélt az egészről, még egy kicsit éreztük is. Ő kint volt 4 hónapot, a párja meg csak látogatni pár napot, és baromi érdekes volt, ahogy a két ember mennyire másként látja a dolgot: ő felmászott volna a gleccserre ha már utazta érte párszáz km-t, a párja meg már nem, mert közben azon filózott, vajon a jégbordás úton hogy fognak visszaérni, ha már besötétedik, mert ki tudja jövő májusig jár-e arra ember. Kriszta megélte a csodát ott és akkor, a párja meg csak aggódott a "mi lesz később" témakörön.
Aztán persze kiderült hogy egy komplett túristacsoport párszáz m-re tőlük mászik, tehát mivel túristalátványosság a hely, vannak még ott emberek...
Ott és akkor. Átélni, megélni. Megosztani.
Klassz volt Kriszta, köszi!
Szóval csajok, arra gondoltam, ha valaki járt valami jó helyen amit megosztana a többiekkel szívesen, ott a kanapé, a projektor meg a 24 nm és hozzátok el a képeket, meséljetek arról merre jártatok. Akinek van kedve, jöjjön, szóljon a barátainak és hajrá!
Mit szóltok? Nekem van egy Bp-Velence-Gardató-StTropez-Bp útisorozatom, érdekel valakit, bandáztok velem? Igaz jó pár éve volt, de legalább vérfrisssítek én is egyet Kinek mije van? A fotók minősége nem para tárgya, nem szakmai pengéket fogunk élezni, értelmezhető, éles képek legyenek, és válogassátok le az érdekességeket kb 2-300 fotó mélységig, ez bőven elég. Amíg átválogatjátok, úgyis eszetekbe jut mi az amiről érdemes beszélni, amit érdemes megosztani. Gyertek!
Röviden és tömören Kriszta lélépett a Hondától és Izlandra ment tanulmányútra szeptembertől január végéig. Írogatta a facebookon hogy mindjárt megyek, és elindultam, sugárzott belőle az annyira csinálnék végre valami mást, valahogy másként - neki nagyon kellett ez az út, jó irányba indult. Aztán nézegettem amiket a facebookon osztott meg odakintről, és azon rágódtam, mennyire jó dolog világot látni, és milyen jó lenne az ő szemével is megnézni,amit ő látott odakint... Elkezdtünk beszélgetni valami másról a neten, aztán valahogy szóba került, hogy milyen jó lenne ha megmutatná merre járt... Sikerült rábeszélni, hogy hívja el a barátait hozzám a stúdióba és egy projektorral nézzük meg amiket odakint fényképezett, meg egyszerűen csak meséljen róla.
Hozta a képeket, kicsit keszekuszán ömlesztve, de mindez különösebben nem zavart senkit sem. Mert közben sugárzott belőle, hogy mennyire fel van töltődve, hogy mennyire más helyen járt és mennyi mindent tanult abból a másik világból.
Ahogy beszélt a csípős hideg szélről, a zordon téli időjárásról, a csillagok érinthető közelségéről, az északi fényről és az ottani emberek időjáráshoz való hozzáállásáról, egy komplett utazás volt. A jéghegyek, a reggeli műzli fotója a háttérben a vulkanikus tengerparttal... Kicsit láttuk amit ő látott, és ahogy beszélt az egészről, még egy kicsit éreztük is. Ő kint volt 4 hónapot, a párja meg csak látogatni pár napot, és baromi érdekes volt, ahogy a két ember mennyire másként látja a dolgot: ő felmászott volna a gleccserre ha már utazta érte párszáz km-t, a párja meg már nem, mert közben azon filózott, vajon a jégbordás úton hogy fognak visszaérni, ha már besötétedik, mert ki tudja jövő májusig jár-e arra ember. Kriszta megélte a csodát ott és akkor, a párja meg csak aggódott a "mi lesz később" témakörön.
Aztán persze kiderült hogy egy komplett túristacsoport párszáz m-re tőlük mászik, tehát mivel túristalátványosság a hely, vannak még ott emberek... Ott és akkor. Átélni, megélni. Megosztani.
Klassz volt Kriszta, köszi!
Szóval csajok, arra gondoltam, ha valaki járt valami jó helyen amit megosztana a többiekkel szívesen, ott a kanapé, a projektor meg a 24 nm és hozzátok el a képeket, meséljetek arról merre jártatok. Akinek van kedve, jöjjön, szóljon a barátainak és hajrá!
Mit szóltok? Nekem van egy Bp-Velence-Gardató-StTropez-Bp útisorozatom, érdekel valakit, bandáztok velem? Igaz jó pár éve volt, de legalább vérfrisssítek én is egyet Kinek mije van? A fotók minősége nem para tárgya, nem szakmai pengéket fogunk élezni, értelmezhető, éles képek legyenek, és válogassátok le az érdekességeket kb 2-300 fotó mélységig, ez bőven elég. Amíg átválogatjátok, úgyis eszetekbe jut mi az amiről érdemes beszélni, amit érdemes megosztani. Gyertek!
