Sziasztok!
Kezdő vagyok. Friss jogsis, kezdő motoros, és kezdő fórumos.
A jogsi nagyon simán ment, csók az oktatómnak érte.
Amikor megkaptam a jogsit, - még nem a véglegeset, csak azt a kis A4-es ideiglenest – és persze elhatároztam, na most elmegyek, feltűnőmellény, és autóskíséret nélkül! A párom, -merthogy a motor az övé főleg – kigurította a gépet nekem a hídra, és nézett utánam bánatos szemekkel. Azt, hogy akkor a Bandittól búcsúzott vagy tőlem nem tudom.
Elindultam, a barátnőmhöz kb. 15 km, gondoltam ez menni fog. Nem jött be!
Ugyan eljutottam a célállomásig, de a motort úgy bedöntöttem az udvarba, egyenest a jobb oldalára, csak úgy csattant. Első kerék, kavics, ki a lábat eldől!
A kipufogó, a kipufogó, zakatolt át az agyamon. És úgy felkaptam a motort, mintha nem lenne 200kg felett. A doboz felfogta, az index letört, nincs nagy gáz!
Utáltam magam, a francnak indultam el, és miért ide, és… Nem mindegy, ez van. Felhívtam a párom, elmondtam, hogy megburítottam a gépet, és eméssze meg míg hazaérek, mert még ma haza szeretnék menni. Csóri, hát nem várt tárt karokkal.
Alig aludtam napokig, a barátnőm, jót nevetett a kaszkadőr bemutatón, amit az udvarában rendeztem.
A párom rendelt indexet, én közben megkaptam a rendes jogsit. Kell a bánatnak gondoltam.
Az index megjött, a karcokat le akartuk fújatni,
- nehogy már, mondja a Jani, - aki szerelte- az asszonynak jogsija van, néhány burulás után érdemesebb lesz, ezt polírozzátok le! ( anyád!)
Én többet nem. Én nem vezetem többé. Aztán telt az idő, már több mint egy hónap is. A párom nem motorozott. Idegesített, az hogy én nem ülök rá oké, de ő mit kerülgeti?
A fórumon páran nagyon rendesek voltak, bíztattak.
Már ott tartottam, hogy adjuk el a motort, ha nincs használva, amikor vt750 írt. Őrségi túra, nem baj, ha kezdő vagyok, menjek. Dehogy megyek!!!!, hogyan, hová, kivel?
A csajszi akivel együtt csináltuk a jogsit bevállalós, azt mondja menjünk együtt.
Felhívtam vt-t na jó, lehet, talán, de…
Gondoltam úgyse indulunk neki.
Vasárnap reggel, valahogy mégis indulásra készültünk, az éjszakai forgolódás után négyszer látogattam meg a budit, államvizsgakor nem szaladtam ennyiszer!
A párom kivitte a motort a hídra, és elköszönt. Na ebből mi lesz.
Noémi ment elöl, csak követnem kellet, lassú cammogás zegig. Senkit nem fogok ismerni, azt sem tudom hová megyünk, és … nagyon izgultam.
Persze eltévedtünk, naná!
A semmi közepén jártunk, nem is szóltam, hogy jövünk- gondoltam , de ciki, ha nem érünk oda –és elvileg közel voltunk. Úgysincs már ott senki, menjünk vissza, röpke gondolat.
Aztán egy frászt, izzadok, és már ennyit jöttünk, már csak dobok egy telefont, hátha.
Zoé baromi rendes volt, integetek, csak gyertek, itt vagytok már!
Képzeljétek, odaértünk. Na be kell járni az udvarba. Én nem.
Noéminek intettem, menjél csak. De ciki néznek, na most megint eldöntöm…. Előrébb gurultam, lássam hova megyek, és bejártam. Sikerült, letettem azonnal, nehogy elszúrjam, a többiek bejártak csak én hagytam a kapuban, de jó az ott. Rendesek voltak, nem szóltak.
Senkit sem ismerünk, gyors bemutatkozás, nevekre koncentrálni, ki kicsoda kivel van
Hatan voltunk, a többiek ugye péntek szombatra mentek, mi kakukktojások. Sajnálom, hogy a többiekről lemaradtunk, de talán leghözelebb!
Nagyon kíváncsi voltam mindenkire, jó volt beszélgetni, kimentünk a strandra, duma, kaja, duma.
Lassan menni kéne. Hú ha, eddig jól ment.
Moci a kapuban, persze útban volt, bevittem- kis segítséggel- addigra már nem voltam zavarban, mindenki tudta, mazsola, valahol el kell kezdeni.
Öltözés, élményteli fejzsongás, indulnak a motorok.
Nagyon bizseregtem. Zoétól sajnos nem tudtunk elköszönni, de mindent köszönünk! Nagyon rendes volt!
Vt750 elöl, a magnával, aztán Noémi barátnőm, én, és Zsiriék a sereghajtók!
Nagyon élveztem. Kár lett volna kihagyni.
Érdemes volt újra motorra ülni! Köszönöm nektek!
Zegen Vt750 levált, mi mentünk tovább három motorral. Én középen, jó volt ott!
Noémi nem izgult, én meg már nem is a motorozásra gondoltam csak, hanem, hogy megismertem néhány értékes embert.
Mielőtt hazaértünk volna Noémi megállt, itt kell lekanyarodnotok, mondta Zsiriéknek. Na ne!
Még ne legyen vége!
Gyertek hozzánk, kis pihenő, és mehettek tovább. Elfogadták a meghívást. De tuti! Három moci a ház előtt!
Sajnáltam mikor elmentek, vége volt a tündérmesének, de remélem a vihar elkerülte őket.
Nem tudom mi volt a párom célja, azzal, hogy nem vitt motorozni, ha az, hogy én egyedül menjek el, bevált. És nem bántam meg. Köszönöm mindenkinek! Nekem nagyon sokat jelentett!
Remélem még találkozunk! Ritka rendes csapat volt! Sokat segítettetek!
Kezdő vagyok. Friss jogsis, kezdő motoros, és kezdő fórumos.
A jogsi nagyon simán ment, csók az oktatómnak érte.
Amikor megkaptam a jogsit, - még nem a véglegeset, csak azt a kis A4-es ideiglenest – és persze elhatároztam, na most elmegyek, feltűnőmellény, és autóskíséret nélkül! A párom, -merthogy a motor az övé főleg – kigurította a gépet nekem a hídra, és nézett utánam bánatos szemekkel. Azt, hogy akkor a Bandittól búcsúzott vagy tőlem nem tudom.
Elindultam, a barátnőmhöz kb. 15 km, gondoltam ez menni fog. Nem jött be!
Ugyan eljutottam a célállomásig, de a motort úgy bedöntöttem az udvarba, egyenest a jobb oldalára, csak úgy csattant. Első kerék, kavics, ki a lábat eldől!
A kipufogó, a kipufogó, zakatolt át az agyamon. És úgy felkaptam a motort, mintha nem lenne 200kg felett. A doboz felfogta, az index letört, nincs nagy gáz!
Utáltam magam, a francnak indultam el, és miért ide, és… Nem mindegy, ez van. Felhívtam a párom, elmondtam, hogy megburítottam a gépet, és eméssze meg míg hazaérek, mert még ma haza szeretnék menni. Csóri, hát nem várt tárt karokkal.
Alig aludtam napokig, a barátnőm, jót nevetett a kaszkadőr bemutatón, amit az udvarában rendeztem.
A párom rendelt indexet, én közben megkaptam a rendes jogsit. Kell a bánatnak gondoltam.
Az index megjött, a karcokat le akartuk fújatni,
- nehogy már, mondja a Jani, - aki szerelte- az asszonynak jogsija van, néhány burulás után érdemesebb lesz, ezt polírozzátok le! ( anyád!)
Én többet nem. Én nem vezetem többé. Aztán telt az idő, már több mint egy hónap is. A párom nem motorozott. Idegesített, az hogy én nem ülök rá oké, de ő mit kerülgeti?
A fórumon páran nagyon rendesek voltak, bíztattak.
Már ott tartottam, hogy adjuk el a motort, ha nincs használva, amikor vt750 írt. Őrségi túra, nem baj, ha kezdő vagyok, menjek. Dehogy megyek!!!!, hogyan, hová, kivel?
A csajszi akivel együtt csináltuk a jogsit bevállalós, azt mondja menjünk együtt.
Felhívtam vt-t na jó, lehet, talán, de…
Gondoltam úgyse indulunk neki.
Vasárnap reggel, valahogy mégis indulásra készültünk, az éjszakai forgolódás után négyszer látogattam meg a budit, államvizsgakor nem szaladtam ennyiszer!
A párom kivitte a motort a hídra, és elköszönt. Na ebből mi lesz.
Noémi ment elöl, csak követnem kellet, lassú cammogás zegig. Senkit nem fogok ismerni, azt sem tudom hová megyünk, és … nagyon izgultam.
Persze eltévedtünk, naná!
A semmi közepén jártunk, nem is szóltam, hogy jövünk- gondoltam , de ciki, ha nem érünk oda –és elvileg közel voltunk. Úgysincs már ott senki, menjünk vissza, röpke gondolat.
Aztán egy frászt, izzadok, és már ennyit jöttünk, már csak dobok egy telefont, hátha.
Zoé baromi rendes volt, integetek, csak gyertek, itt vagytok már!
Képzeljétek, odaértünk. Na be kell járni az udvarba. Én nem.
Noéminek intettem, menjél csak. De ciki néznek, na most megint eldöntöm…. Előrébb gurultam, lássam hova megyek, és bejártam. Sikerült, letettem azonnal, nehogy elszúrjam, a többiek bejártak csak én hagytam a kapuban, de jó az ott. Rendesek voltak, nem szóltak.
Senkit sem ismerünk, gyors bemutatkozás, nevekre koncentrálni, ki kicsoda kivel van
Hatan voltunk, a többiek ugye péntek szombatra mentek, mi kakukktojások. Sajnálom, hogy a többiekről lemaradtunk, de talán leghözelebb!
Nagyon kíváncsi voltam mindenkire, jó volt beszélgetni, kimentünk a strandra, duma, kaja, duma.
Lassan menni kéne. Hú ha, eddig jól ment.
Moci a kapuban, persze útban volt, bevittem- kis segítséggel- addigra már nem voltam zavarban, mindenki tudta, mazsola, valahol el kell kezdeni.
Öltözés, élményteli fejzsongás, indulnak a motorok.
Nagyon bizseregtem. Zoétól sajnos nem tudtunk elköszönni, de mindent köszönünk! Nagyon rendes volt!
Vt750 elöl, a magnával, aztán Noémi barátnőm, én, és Zsiriék a sereghajtók!
Nagyon élveztem. Kár lett volna kihagyni.
Érdemes volt újra motorra ülni! Köszönöm nektek!
Zegen Vt750 levált, mi mentünk tovább három motorral. Én középen, jó volt ott!
Noémi nem izgult, én meg már nem is a motorozásra gondoltam csak, hanem, hogy megismertem néhány értékes embert.
Mielőtt hazaértünk volna Noémi megállt, itt kell lekanyarodnotok, mondta Zsiriéknek. Na ne!
Még ne legyen vége!
Gyertek hozzánk, kis pihenő, és mehettek tovább. Elfogadták a meghívást. De tuti! Három moci a ház előtt!
Sajnáltam mikor elmentek, vége volt a tündérmesének, de remélem a vihar elkerülte őket.
Nem tudom mi volt a párom célja, azzal, hogy nem vitt motorozni, ha az, hogy én egyedül menjek el, bevált. És nem bántam meg. Köszönöm mindenkinek! Nekem nagyon sokat jelentett!
Remélem még találkozunk! Ritka rendes csapat volt! Sokat segítettetek!
