Hát itt vagyok. Úgy döntöttem naplót írok, így bele is vágtam. A nevem: - amit új gazdámtól kaptam - Pegazus . Nekem nagyon tetszik. Azt mondta azért ez lett, mert szárnyaim vannak, és őt a fellegekbe repítem. Sajnos a bátyja hajlamos Pegáznak hívni, amit úútálok...
Na de kezdjük az elején: Rémesen hideg nap volt, amikor kinyílt a garázsajtó, és korábbi gazdám kitolt az utcára. Nem értettem mi történik, bár már a korábbi fotózás is gyanus volt. Aztán bekanyarodott az utcába egy autó, mely ahogy elhaladt mellettünk hirtelen fékezett, s visszatolatott. Hárman száltak ki belőle, leendő gazdim utoljára. Mustráltak jobbról is, balról is. Kicsit még meg is fogdostak. Elösször a Senkinek hívott vitt el egy körre az utcában, de messzebbre nem ment, jött is vissza. Aztán Gazdim ült fel rám, de nem tűnt túl lelkesnek. Viszont mikor elindultunk, még hallottam ahogy a harmadik megsúgja előző gazdámnak hogy az már milyen sokat jelent hogy felült rám... Kicsit reménykedni kezdtem, hátha mégis tetszem neki. Ő is csak az utca végéig vitt. Ott óvatosan fordult meg velem, mert mindenütt eljegesedett hóbuckák voltak. Két nappal ezelött hatalmas hóvihar tombolt. Visszagurult velem a többiekhez a lány, majd ahogy leszállt rólam közölte, hogy kellek neki, mert nagyon tetszem. Elakadt a szavam is, mert eddig nem látszott rajta hogy így lelkesedne. Gyorsan megegyeztek, és indultunk is. Nem ő ült rám, amit kicsit sajnáltam, de állítólag otthon hagyta a kesztyűjét meg a térdvédőjét. Azzal a Senki nevű pasassal mentem, mögöttem meg kocsival új gazdám és a másik fiú, aki azthiszem a párja lehet. Nagyon hideg volt. Amikor felértünk, egy oldalról nyitott garázsba állítottak. Gazdim megsimizett és még rám is mosolygott. Elöttem a garázsban egy piros-fekete robogó állt. Megtudtam tőle, hogy ő volt a Gazdi korábbi motorja, pontosabban robogója. Sajnálja hogy elakarja őt adni a gazdi, és mondta hogy ő igazán nem tehet róla, hogy olyan sok baj volt vele. Kicsit megsajnáltam, és nagyon reméltem, hogy velem nem lessz sok baj, bár volt amiről már tudtam...
Nemsokkal később - jó gazdához méltón - a bátyja útmutatásait követke olajat és olajszűrőt cserélt rajtam, majd a légszűrőmhöz próbáltak hozzáférni. Én tudtam hogy nem lessz egyszerű, de ők még csak most konstatálták hogy a három csavar közül csak kettőt tudnak kiszedni. Egy darabig próbálkoztak a harmadikkal, de mivel hideg, sötét és esős este volt feladták. A szűrőt azért megnézték, (a fedelet félrefordítva) és úgy döntöttek jó lessz még egy darabig.
Pár nappal később felüllt rám kisgazdám. Nem mentünk messzire, de láttam rajta hogy nagyon tetszik neki a dolog. Egy szerelő nézegetett meg, úgy hallottam a beszélgetésből ez ahhoz kell hogy tényleg az új gazdámé legyek.
Megint egy két nap pihi jött, majd egy hideg szombat délelött megint nekiindultunk. Nehezen melegedtem be a hideg miatt, és a gazdi ráadásul állandóan alacsonyan tartotta a fordulatomat. Nem szerettem nagyon, de nem tehettem semmit. Azthiszem megijedt a hangomtól. Amúgy nagyon lassan vezetett a gazdi, és alig mert dönteni kanyarokban. Azt mondta a bátyjának hogy azért mert hideg van, és nem most akarja megnézni hogyan tapadnak a gumijaim... Pedig ha tudta volna, hogy milyen kezes bárány vagyok. Aznap megismerkedhettem egy gs 500-al, a gazdám bátyjának motorjával, csinos jószág. Valamilyen rendezvényre mentünk, ahol a parkolóban egy csomó más vassal beszélgethettem egész nap. Este mentünk haza, amikor már annyira hideg volt, hogy a városon belül nem tudtam bemelegedni, egyik pirosnál ahogy kicsit visszább tolta gazdi a szivatót majdnem le is fulladtam. Aztán a nulláson meg már elfelejtette visszatolni a gazdi. Jól leszidta érte a bátyja, de szerintem nem érdemelte meg. Amúgy is azt mondta, hogy úgy ráfagyott a keze a kormányra, hogy csak azért tudott bele kapaszkodni, nemhogy még el is engedje egyik kézzel... Nekem jól esett hogy jó sok kajcsit kapok, szóval nem bántam.
Kicsit aggódom amiatt a csavar miatt, tuti lessz egy szörnyű műtétem még emiatt.
Legközelebb mielött rámült gazdi felszerelte hátra a doboztartót és persze a dobozt. Ekkor már kellemesebb idő volt, bár pár perccel indulás után elkapott minket egy kiadós zápor. Innentől minden vizes volt, és megint nem nagyon mert dönteni a gazdi, viszont észrevettem hogy amúgy is elég bizonytalan. Másnap a nulláson kicsit meghúzta a bajszom, gyorsabb tempóra ösztökélve, de amikor már 150-el mentem nem merte tovább húzni. Inkább visszavett és csak a megengedettel mentünk hazáig. A garázsból figyeltem ahogy kertészkedik délutánig, majd bátyja ösztökélésére megint útnak indultunk. A kuplungom persze ekkor már teljesen el vollt állítódva, minden váltás fogcsikorgatva ment csak, de ezt nem vették észre. Gazdi is csak annyit figyelt meg, hogy álló helyzetben nem tudott egyesből üresbe tenni. Panaszkodott mindenkinek, de az senkinek sem jutott eszébe hogy csak simán elállítódtam.
Másnap reggel megint rámült, és bátyjával együtt mentünk egy kosárpályához. Megint voltak más motorosok és kiderült, hogy azért vagyunk ott, hogy gazdi jobban tudjon irányítani engem. Gyakorolgattunk kanyarodni, szlalomozni, körözgetni kis ívben. Volt ami ment a gazdinak és volt ami nem. Aztán amikor egyszer beállt velem várakozni a sorba, és egyesben hagyott majd elengedte a féket feltűnt neki, hogy elindulok. Hát persze hogy elindultam, hisz a kuplung nem emelt ki eléggé. Félre állt, és Senki segítségével gyorsan állítottak a kuplungkaron, és csodák csodájára könnyedén válthatott, és még az üresbe tétel sem volt szenvedős.
Aztán amikor a hirtelen fékezést gyakoroltuk végre észrevette az oktató hogy valami gond van, és megtalálták az első villámból szivárgó olajat. Féltem hogy gazdi mérges lessz, de inkább csak aggódott, azthiszem. Pár napra rá elvitt egy szervízbe, és otthagyott. Ott aztán szétkapták gyorsan a villámat, és aztán a fejüket fogták szörnyülködés közben. Tudtam hogy az előző szimering cserekor az a fájdalom semmi jót nem jelenthetett, de most be is igazolódott: a szerelő szerint új becsúszószár kell. Hát igen, elég szörnyen nézett ki:
Csatolás megtekintése 13774Csatolás megtekintése 13775Csatolás megtekintése 13776Csatolás megtekintése 13777
Hallottam ahogy telefonon azt mondja gazdi, most nincs erre pénze, de a szerelő megnyugtatta, hogy megoldja. Úgy csinált meg, hogy kiürítette a hibás oldali villámat, bezsírozta és üresen összerakta, a másik oldaliba pedig a legkeményebb olajat töltötte. Nekem érzésre nem volt rossz, úgyhogy reméltem a gazdi is elégedett lessz velem.
Másnap este jött is értem, de pont akkor derült ki - legalábbis számukra - hogy az első fékemmel is gondok vannak. Én tudtam hogy nem lessz jó vége ha sosem pucolnak meg, de hát azért a gazdinak ez új volt. Másfél órán át próbáltak gyorsan megjavítani, hogy gazdi hazavihessen a másnapi tréningje miatt, de végül feladták, mert kezdett sötétedni. Rossz volt látni ahogy gazdi egy másik motor utasülésén megy haza... De hát azt nem akartam volna hogy velem menjen, hisz a melegedéstől besatuzó első fékemmel nem lett volna biztonságban.
Hogy ezután mi történt azt a következő bejegyzésben olvashatjátok "Szervízből ki, szervízbe be" címmel
Na de kezdjük az elején: Rémesen hideg nap volt, amikor kinyílt a garázsajtó, és korábbi gazdám kitolt az utcára. Nem értettem mi történik, bár már a korábbi fotózás is gyanus volt. Aztán bekanyarodott az utcába egy autó, mely ahogy elhaladt mellettünk hirtelen fékezett, s visszatolatott. Hárman száltak ki belőle, leendő gazdim utoljára. Mustráltak jobbról is, balról is. Kicsit még meg is fogdostak. Elösször a Senkinek hívott vitt el egy körre az utcában, de messzebbre nem ment, jött is vissza. Aztán Gazdim ült fel rám, de nem tűnt túl lelkesnek. Viszont mikor elindultunk, még hallottam ahogy a harmadik megsúgja előző gazdámnak hogy az már milyen sokat jelent hogy felült rám... Kicsit reménykedni kezdtem, hátha mégis tetszem neki. Ő is csak az utca végéig vitt. Ott óvatosan fordult meg velem, mert mindenütt eljegesedett hóbuckák voltak. Két nappal ezelött hatalmas hóvihar tombolt. Visszagurult velem a többiekhez a lány, majd ahogy leszállt rólam közölte, hogy kellek neki, mert nagyon tetszem. Elakadt a szavam is, mert eddig nem látszott rajta hogy így lelkesedne. Gyorsan megegyeztek, és indultunk is. Nem ő ült rám, amit kicsit sajnáltam, de állítólag otthon hagyta a kesztyűjét meg a térdvédőjét. Azzal a Senki nevű pasassal mentem, mögöttem meg kocsival új gazdám és a másik fiú, aki azthiszem a párja lehet. Nagyon hideg volt. Amikor felértünk, egy oldalról nyitott garázsba állítottak. Gazdim megsimizett és még rám is mosolygott. Elöttem a garázsban egy piros-fekete robogó állt. Megtudtam tőle, hogy ő volt a Gazdi korábbi motorja, pontosabban robogója. Sajnálja hogy elakarja őt adni a gazdi, és mondta hogy ő igazán nem tehet róla, hogy olyan sok baj volt vele. Kicsit megsajnáltam, és nagyon reméltem, hogy velem nem lessz sok baj, bár volt amiről már tudtam...
Nemsokkal később - jó gazdához méltón - a bátyja útmutatásait követke olajat és olajszűrőt cserélt rajtam, majd a légszűrőmhöz próbáltak hozzáférni. Én tudtam hogy nem lessz egyszerű, de ők még csak most konstatálták hogy a három csavar közül csak kettőt tudnak kiszedni. Egy darabig próbálkoztak a harmadikkal, de mivel hideg, sötét és esős este volt feladták. A szűrőt azért megnézték, (a fedelet félrefordítva) és úgy döntöttek jó lessz még egy darabig.
Pár nappal később felüllt rám kisgazdám. Nem mentünk messzire, de láttam rajta hogy nagyon tetszik neki a dolog. Egy szerelő nézegetett meg, úgy hallottam a beszélgetésből ez ahhoz kell hogy tényleg az új gazdámé legyek.
Megint egy két nap pihi jött, majd egy hideg szombat délelött megint nekiindultunk. Nehezen melegedtem be a hideg miatt, és a gazdi ráadásul állandóan alacsonyan tartotta a fordulatomat. Nem szerettem nagyon, de nem tehettem semmit. Azthiszem megijedt a hangomtól. Amúgy nagyon lassan vezetett a gazdi, és alig mert dönteni kanyarokban. Azt mondta a bátyjának hogy azért mert hideg van, és nem most akarja megnézni hogyan tapadnak a gumijaim... Pedig ha tudta volna, hogy milyen kezes bárány vagyok. Aznap megismerkedhettem egy gs 500-al, a gazdám bátyjának motorjával, csinos jószág. Valamilyen rendezvényre mentünk, ahol a parkolóban egy csomó más vassal beszélgethettem egész nap. Este mentünk haza, amikor már annyira hideg volt, hogy a városon belül nem tudtam bemelegedni, egyik pirosnál ahogy kicsit visszább tolta gazdi a szivatót majdnem le is fulladtam. Aztán a nulláson meg már elfelejtette visszatolni a gazdi. Jól leszidta érte a bátyja, de szerintem nem érdemelte meg. Amúgy is azt mondta, hogy úgy ráfagyott a keze a kormányra, hogy csak azért tudott bele kapaszkodni, nemhogy még el is engedje egyik kézzel... Nekem jól esett hogy jó sok kajcsit kapok, szóval nem bántam.
Kicsit aggódom amiatt a csavar miatt, tuti lessz egy szörnyű műtétem még emiatt.
Legközelebb mielött rámült gazdi felszerelte hátra a doboztartót és persze a dobozt. Ekkor már kellemesebb idő volt, bár pár perccel indulás után elkapott minket egy kiadós zápor. Innentől minden vizes volt, és megint nem nagyon mert dönteni a gazdi, viszont észrevettem hogy amúgy is elég bizonytalan. Másnap a nulláson kicsit meghúzta a bajszom, gyorsabb tempóra ösztökélve, de amikor már 150-el mentem nem merte tovább húzni. Inkább visszavett és csak a megengedettel mentünk hazáig. A garázsból figyeltem ahogy kertészkedik délutánig, majd bátyja ösztökélésére megint útnak indultunk. A kuplungom persze ekkor már teljesen el vollt állítódva, minden váltás fogcsikorgatva ment csak, de ezt nem vették észre. Gazdi is csak annyit figyelt meg, hogy álló helyzetben nem tudott egyesből üresbe tenni. Panaszkodott mindenkinek, de az senkinek sem jutott eszébe hogy csak simán elállítódtam.
Másnap reggel megint rámült, és bátyjával együtt mentünk egy kosárpályához. Megint voltak más motorosok és kiderült, hogy azért vagyunk ott, hogy gazdi jobban tudjon irányítani engem. Gyakorolgattunk kanyarodni, szlalomozni, körözgetni kis ívben. Volt ami ment a gazdinak és volt ami nem. Aztán amikor egyszer beállt velem várakozni a sorba, és egyesben hagyott majd elengedte a féket feltűnt neki, hogy elindulok. Hát persze hogy elindultam, hisz a kuplung nem emelt ki eléggé. Félre állt, és Senki segítségével gyorsan állítottak a kuplungkaron, és csodák csodájára könnyedén válthatott, és még az üresbe tétel sem volt szenvedős.
Aztán amikor a hirtelen fékezést gyakoroltuk végre észrevette az oktató hogy valami gond van, és megtalálták az első villámból szivárgó olajat. Féltem hogy gazdi mérges lessz, de inkább csak aggódott, azthiszem. Pár napra rá elvitt egy szervízbe, és otthagyott. Ott aztán szétkapták gyorsan a villámat, és aztán a fejüket fogták szörnyülködés közben. Tudtam hogy az előző szimering cserekor az a fájdalom semmi jót nem jelenthetett, de most be is igazolódott: a szerelő szerint új becsúszószár kell. Hát igen, elég szörnyen nézett ki:
Csatolás megtekintése 13774Csatolás megtekintése 13775Csatolás megtekintése 13776Csatolás megtekintése 13777
Hallottam ahogy telefonon azt mondja gazdi, most nincs erre pénze, de a szerelő megnyugtatta, hogy megoldja. Úgy csinált meg, hogy kiürítette a hibás oldali villámat, bezsírozta és üresen összerakta, a másik oldaliba pedig a legkeményebb olajat töltötte. Nekem érzésre nem volt rossz, úgyhogy reméltem a gazdi is elégedett lessz velem.
Másnap este jött is értem, de pont akkor derült ki - legalábbis számukra - hogy az első fékemmel is gondok vannak. Én tudtam hogy nem lessz jó vége ha sosem pucolnak meg, de hát azért a gazdinak ez új volt. Másfél órán át próbáltak gyorsan megjavítani, hogy gazdi hazavihessen a másnapi tréningje miatt, de végül feladták, mert kezdett sötétedni. Rossz volt látni ahogy gazdi egy másik motor utasülésén megy haza... De hát azt nem akartam volna hogy velem menjen, hisz a melegedéstől besatuzó első fékemmel nem lett volna biztonságban.
Hogy ezután mi történt azt a következő bejegyzésben olvashatjátok "Szervízből ki, szervízbe be" címmel
