Nah, ez most nem egy motoros blog lesz, csak úgy puffogok magamban. Történt tegnap, hogy az én esküvői párocskám kinézte magának a Városligetet emlékfotózni, így el is zarándokoltunk a helyszínre. Szép autó, szép ruha, aranyosak, kedvesek. Sétálunk a kitalált helyszíneken, tesszük a dolgunkat, a turisták hangosan gratulálnak, a magyarok csöndesen mosolyogva konstatálják a Nagy Napot. Odaérünk a Jáki templomhoz, szép boltíves előtere van, szeretem háttérként használni a szépen megmunkált cirádákat. Kiront egy dagadt ötven körüli fickó a templomból és durván közli, hogy menjünk innen, itt nem lehet fényképeszkedni - a templom előtt voltunk, hangsúlyozom, nem benne!! Még ilyen nem történt velem sose - sehonnan se zavartak még el esküvői párral, a döbbenettől nem is bírtam az első másodpercben megnyikkanni ...Kérdezem miért, erre mondja, mert nem itt van az esküvő... Hát szám-szemem elámult, a vőlegény csapta le a labdát, hogy miről beszél, ez itt közterület a templom előtt és hogy képzeli azt, hogy megmondja mit csinálhatunk és mit nem... Kollégám gratulált neki, hogy mennyire kedves, hogy ezen a szép napon ilyen jó hangulatot teremt és hogy ennyi jóindulat szorult belé. A vőlegény meg nem hagyta magát, ő ragaszkodott hogy csináljunk néhány képet ott. A fickó erre közölte, hogy ő majd beleáll akkor a képbe... Mondtam jó, akkor majd kiretusálom ha ennyire fáj neki a más boldogsága.
Hogy mik vannak...!
Hogy mik vannak...!
