Ma reggel a motorozós forgalmi vizsgámra virradt a nap, ünnepeltem ezt istentelen fejfájással, amikor az agyam ki akara lökni a bal szememet a helyéről, méghozzá igen fájdalmasan, de bebootolni sem sikerült rendesen, hiába kaptam egy szelet pizzát reggelire. Ilyen vidáman pattantam be a lajhár kedvenc kocsijába, aki vitt a garázsokhoz, és parádés bénázás során el is jutottunk a vizsga kiindulópontjáig, ahol a kabátba, sisakba és kesztyűbe közepesen belefőve vártuk az amúgy vicces kedvű vizsgabiztost. Amikor például azt mondta a bácsi, hogy a “vizsgán nem megszökni, ha mi lemaradunk, mert mondjuk pirosat kaptunk, illik megvárni” akkor át is suhant a fejemen, hogy most kéne lelépni a Zephyrrel, és szabadon engedni a lovacskákat, amíg csak van benne benzin, milyen szép is lenne! Más nem is nagyon mosolygott aznap reggel, mivel az oktató bácsi síkideg volt már indulás előtt, és ez az állapot vizsga utánra sem változott, a kocsiból kiszállva konkrétan a “Letépem a fejed” mondatot tátogta, mindössze azért, mert a., hiába lassítottam, a C kategóriás család nem lépett le a zebrára a négysávos közepén lévő pihenőről, én meg úgy döntöttem, hogy biztos nem is akarnak átkelni, és minek is állnék meg, valamint b., úgy is döntöttem, hogy telizöldnél, ha én balra akarok kanyarodni, a szembejövő meg jönne egyenesen, akkor nekem van elsőbbségem, lévén szebb vagyok. No, ezek önmagában is buktaokok. Ellenben a vizsgabiztos bácsi nem csak vicces kedvű volt, hanem rendes is, tehát kábé két hét múlva kettő darab diplomám mellé kettő darab jogosítvánnyal is fogok rendelkezni, ami azt jelenti, hogy végképp ártalmas leszek az emberiségre - feltéve, ha valaki ad alám egy járgányt is.
EFOTT-beszámoló itten.
EFOTT-beszámoló itten.
