A legkisebbik gyermekünk idei első (az is lehet egyetlen) szülői értekezletén volt érdekes beszélgetésünk az ofővel, na meg a dirivel is. Igazán nem is volt beszélgetés, mert mi a férjemmel elnémultunk. A közel 30 fős osztályból -ha jól emlékszem- nyolcan jelentünk meg úgy, hogy rajtunk kívül még egy srácnak jöttek kettesben a szülei.
Panaszkodtunk, amiért az egyik "Tanár Úr " nem veszi komolyan sem a munkáját, sem a gyerekeket. Rendszeresen 10-15 perccel a becsengetés után érkezik. Sokszor akkor is a laptopot nyomja, felad egy példát, 15 perc múlva megkérdezi készen vannak -e, akkor jöhet a következő. Azután meg már ki is csengetnek. Volt már témája a pálinkafőzés és a rendszer szidása, de leginkább a válásával terhelte a kamaszokat. Gondolom elég sok gyerek van, akinek nem éppen stabil a családi háttere. Egy pedagógus, egy felnőtt vajon miért nem gondolja át, hogy kinek mit mond? Azok a gyerekek, akiknél otthon éppen áll a bál, mert a szülők sem képesek normálisan viselkedni, na azok a gyerekek milyen felnőttek lesznek?
Na megint jól elkanyarodtam attól, amiről tudni szeretnék.
Ugyanis az ofő és a diri is azt mondták, hogy ne aggódjunk, a gyerekünk leérettségizik majd.
Az meg eszükbe sem jutott, hogy vannak még olyan tanulók is, akik nem azért ülnek be az órára, hogy ne tűzzön a fejükre a nap? Vagy nem az eső elől futottak tető alá?
Na és az sem tűnt fel nekik, hogy a különben jó képességű gyerek úgy rontott a jegyein (kizárólag ebből a tárgyból) hogy sem nem válunk, sem nem haltunk meg, sem nem ütöttük egymást agyon?
A kérdésem ezek után az: milyen pedagógus az, aki azzal nyugtatja a szülőket, hogy a gyerek átmegy az érettségin?
Komolyan ezen a szinten állunk?
Ui.: úgy tűnik lezajlott a válás, mostanában kezd matekóra lenni a matekóra. Így az érettségi előtti évben lehet van még remény.
Panaszkodtunk, amiért az egyik "Tanár Úr " nem veszi komolyan sem a munkáját, sem a gyerekeket. Rendszeresen 10-15 perccel a becsengetés után érkezik. Sokszor akkor is a laptopot nyomja, felad egy példát, 15 perc múlva megkérdezi készen vannak -e, akkor jöhet a következő. Azután meg már ki is csengetnek. Volt már témája a pálinkafőzés és a rendszer szidása, de leginkább a válásával terhelte a kamaszokat. Gondolom elég sok gyerek van, akinek nem éppen stabil a családi háttere. Egy pedagógus, egy felnőtt vajon miért nem gondolja át, hogy kinek mit mond? Azok a gyerekek, akiknél otthon éppen áll a bál, mert a szülők sem képesek normálisan viselkedni, na azok a gyerekek milyen felnőttek lesznek?
Na megint jól elkanyarodtam attól, amiről tudni szeretnék.
Ugyanis az ofő és a diri is azt mondták, hogy ne aggódjunk, a gyerekünk leérettségizik majd.
Az meg eszükbe sem jutott, hogy vannak még olyan tanulók is, akik nem azért ülnek be az órára, hogy ne tűzzön a fejükre a nap? Vagy nem az eső elől futottak tető alá?
Na és az sem tűnt fel nekik, hogy a különben jó képességű gyerek úgy rontott a jegyein (kizárólag ebből a tárgyból) hogy sem nem válunk, sem nem haltunk meg, sem nem ütöttük egymást agyon?
A kérdésem ezek után az: milyen pedagógus az, aki azzal nyugtatja a szülőket, hogy a gyerek átmegy az érettségin?
Komolyan ezen a szinten állunk?
Ui.: úgy tűnik lezajlott a válás, mostanában kezd matekóra lenni a matekóra. Így az érettségi előtti évben lehet van még remény.
