Kerestem, nem találtam. Kérdeztem volna, de nem tudtam, hol tegyem, úgyhogy, ha tetszik, ha nem, újabb blog bejegyzés született...azaz élménybeszámolóóóó...aki nem akarja olvasni, az meg ne olvassa! 
Szóval, a tegnapi "1 hónaposak vagyunk a vasammal" alkalomból és mert amúgy is meg volt beszélve, a mai nap elmentem egy barátomhoz, aki Dömsödön lakik. Először úgy gondoltam, majd kocsival megyek, mert az kényelmes, van zene, stb. Viszont meggondoltam magam, mivel a szombati meghívást és motorozást elmosta az a fránya eső, így túl kipihent voltam. Olyannyira, hogy alig tudtam aludni, egész éjjel csak forgolódtam, úgy vártam a reggelt, mint a gyerekek, hogy újra nyeregbe pattanhassak. Nemhiába, ma gyereknap volt
No de! Az út hosszú volt, de mégsem annyira, 50-60km / oda, ami összességében estére megközelítette a 150-et. Viszont sajna borzalmas nagy szél volt és amit még ennél is jobban utálok, azok a fránya nyomvályús szakaszok, amiből az 51-esen aztán van dögivel, így az élvezeteket nem tudtam csak úgy habzsolni, így a sebességet 120-nál maximálnom is kellett
Az újabb tapasztalataim összegezve: qva jó volt, még sose' volt ilyen jó a motor megy, mint kés a vajon, igaz, még sokat kell róla tanulnom. Rájöttem, hogy borzalmasan kell koncentrálni, mert éreztem azt, hogy az ember jánya ilyenkor aztán rohadt egyedül van a motorjával és senki másra nem számíthat, csak magára, senki mást nem okolhat, ha rosszul dönt valamiben, csak saját magát és annak óriási ára is lehet. Éppen ezért nagyon odafigyeltem minden egyes mozzanatra, az útra, a motorra, a forgalomban résztvevőkre, a szélre, hogy ha esetleg jönne egy hirtelen nagy széllökés, akkor azért meg tudjam tartani. Hát, nem egyszerű. És azok a szenya nyomvályúk, hogy utálom őket. Még nem teljesen tudom, hol is menjek, amikor tele van vele az út. Ez is egy újabb feladat nekem...
És igen, megint a srácok forgatták nekem a motort, mikor indultam haza, mert leparkolni nagyon ügyesen ment, de kiállni, már egyáltalán nem tudom, tudom, szinte hallom, ahogy a pasik mondják, csak akkora motort vegyen az ember, amit még elbír. Na de az álmok!!! Ezek az apróságok pedig nem érdekelnek, majd veszek egy 5cm magas talpú csimmmmát és kész
Volt azért egy kis para is, mert kb.20km-en keresztül követett egy fekete Opel Astra és csak a megérkezésem előtti legutolsó szakaszon szállt le rólam. És mint tudjuk, egy Nő, ha egyedül van, akárhogy is, de védtelen és kissé félelmetes, ha követik. De szerencsére nem látta, hova megyek be és utána már nem is találkoztam vele.
Szóval, iszonyatosan élvezetes volt az út, ismét pár tapasztalattal gazdagabb lettem és boldog vagyok, hogy 1 hónap alatt a nulláról idáig eljutottam. Szuper volt és továbbra is alig várom a következő gurulást, ami nincs is olyan messze, hiszen holnap délután lesz egy csinos kis 600 RR és türelmes gazdája társaságában én figyelmeztettem előre, de ő bevállalta! Majd meglátjuk!
Szép álmokat motoros rokonlelkek!
Szóval, a tegnapi "1 hónaposak vagyunk a vasammal" alkalomból és mert amúgy is meg volt beszélve, a mai nap elmentem egy barátomhoz, aki Dömsödön lakik. Először úgy gondoltam, majd kocsival megyek, mert az kényelmes, van zene, stb. Viszont meggondoltam magam, mivel a szombati meghívást és motorozást elmosta az a fránya eső, így túl kipihent voltam. Olyannyira, hogy alig tudtam aludni, egész éjjel csak forgolódtam, úgy vártam a reggelt, mint a gyerekek, hogy újra nyeregbe pattanhassak. Nemhiába, ma gyereknap volt
No de! Az út hosszú volt, de mégsem annyira, 50-60km / oda, ami összességében estére megközelítette a 150-et. Viszont sajna borzalmas nagy szél volt és amit még ennél is jobban utálok, azok a fránya nyomvályús szakaszok, amiből az 51-esen aztán van dögivel, így az élvezeteket nem tudtam csak úgy habzsolni, így a sebességet 120-nál maximálnom is kellett
Az újabb tapasztalataim összegezve: qva jó volt, még sose' volt ilyen jó
a motor megy, mint kés a vajon, igaz, még sokat kell róla tanulnom. Rájöttem, hogy borzalmasan kell koncentrálni, mert éreztem azt, hogy az ember jánya ilyenkor aztán rohadt egyedül van a motorjával és senki másra nem számíthat, csak magára, senki mást nem okolhat, ha rosszul dönt valamiben, csak saját magát és annak óriási ára is lehet. Éppen ezért nagyon odafigyeltem minden egyes mozzanatra, az útra, a motorra, a forgalomban résztvevőkre, a szélre, hogy ha esetleg jönne egy hirtelen nagy széllökés, akkor azért meg tudjam tartani. Hát, nem egyszerű. És azok a szenya nyomvályúk, hogy utálom őket. Még nem teljesen tudom, hol is menjek, amikor tele van vele az út. Ez is egy újabb feladat nekem...És igen, megint a srácok forgatták nekem a motort, mikor indultam haza, mert leparkolni nagyon ügyesen ment, de kiállni, már egyáltalán nem
tudom, tudom, szinte hallom, ahogy a pasik mondják, csak akkora motort vegyen az ember, amit még elbír. Na de az álmok!!! Ezek az apróságok pedig nem érdekelnek, majd veszek egy 5cm magas talpú csimmmmát és kész Volt azért egy kis para is, mert kb.20km-en keresztül követett egy fekete Opel Astra és csak a megérkezésem előtti legutolsó szakaszon szállt le rólam. És mint tudjuk, egy Nő, ha egyedül van, akárhogy is, de védtelen és kissé félelmetes, ha követik. De szerencsére nem látta, hova megyek be és utána már nem is találkoztam vele.
Szóval, iszonyatosan élvezetes volt az út, ismét pár tapasztalattal gazdagabb lettem és boldog vagyok, hogy 1 hónap alatt a nulláról idáig eljutottam. Szuper volt és továbbra is alig várom a következő gurulást, ami nincs is olyan messze, hiszen holnap délután lesz egy csinos kis 600 RR és türelmes gazdája társaságában
én figyelmeztettem előre, de ő bevállalta! Majd meglátjuk!Szép álmokat motoros rokonlelkek!
