Tegnap, miközben hazafelé baktattam, igen kellemes gondolatokkal volt tele a fejem, amiket majd jól ideírhatok a blogra, bár igen hosszú és nehéz nap állt mögöttem. De tegnap nem írtam blogot. Ma viszont sötét felhők gyűlnek a fejem fölé, és a halálát kívánom mindenkinek, aki bárminemű kapcsolatban áll az egyetemmel, melyen idén kívánok végezni. Szivatnak már majdnem két hosszú éve, elég sok mindent kellett lenyelni, és bár nem mindig tettem szó nélkül, igyekeztem idomulni a rendszerhez, mert előttem lebegett a cél: a diploma. Idén minél közelebb jött ez a délibáb, annál jobban megnehezítették az életemet: már a vizsgaidőszak sem volt egy leányálom, panaszkodtam is miatta eleget, mellette a szakdolgozat, amivel még mindig küzdök, bár a sárkány néhány feje már halott, és mindezt persze meg kell koronázni egy nyelvvizsgával is, az újabb vizsgaidőszakról nem is beszélve.
És akkor most kanyarodjunk vissza egy kicsit a magyar oktatási rendszerhez. A nyelvet nem tudó diplomásoknak manapság édeskevés esélye van a munkaerőpiacon, ezért hát az ilyen-olyan fokú nyelvvizsgát mindenhol elvárják, ami teljesen jogos követelés. Én is elvárnám. Csakhogy kevés iskolában van ingyenes nyelvoktatás, a legtöbb helyen esélytelen a vizsga. Mit tehet a diák? Nyelviskolába megy vagy magántanárt fogad, hogy időre tudja prezentálni azt a darab papírt, ami bizonyítja, hogy képes külföldi emberekkel szót érteni. Pénzt és időt nem kímélve ugyebár, hiszen nagyon-nagyon drága a nyelvtanulás Magyarországon. Sokan a végzés évében kapnak csak fejükhöz és kezdenek kampányszerűen tanulni, aminek persze használhatatlan nyelvvizsga az eredménye (már ha egyáltalán) mert a gyorstalpalón megszerzett tudás igen hamar elsikkad. Időben is szorulnak az ilyen diákok, hiszen a szakdolgozat, a záróvizsgákra való felkészülés igencsak sokat kivesz az ember életéből. Marad hát az éjszakánként tanulás, állandó kimerültség – és ez megint nem a hosszútávú megjegyzésnek kedvez. Persze az időt húzzák, ameddig lehet, és a vizsgát az utolsó pillanatra halasztják, addig is van lehetőség tanulni. Ilyenkor persze kérdés, lesz-e időben papír, mert annak kiállítása bizony nem történik meg pár óra alatt, és ismerek olyanokat, akik a főiskolán három-négy nyelvvizsgaidőpontra is beneveztek, mert ha az egyik bukta, már nincs idő újnak nekifutni. Ezért a nyelvvizsgaközpontok kitaláltak egy fantasztikus megoldást: sikeres vizsga esetén kérni lehet tőlük egy papírt, ami igazolja, hogy a diák ügyes, csak még nem állították ki a dokumentet.
És mit lép erre a kedves egyetemem, mely MSc képzésen _egyáltalán nem_ biztosít nyelvtanulási lehetőséget? Nem fogadja el ezt a papírt, csak a kiállított oklevelet. Azt is a diplomaátadó előtt egy hónappal kérik, ami azt jelenti, hogy a vizsgám utáni másnap kéne prezentálni az eredményt.
Köszönhetően a magyar felsőoktatásnak, mely nem képes biztosítani a feltételeket a sikeres diplomához, kidobtam egy nagy csomó pénzt az ablakon, nem aludtam hetek óta, gyakorlatilag egyáltalán nincs étvágyam és az elfogyás felé tartok, mindezt semmiért: nem lesz idén diplomám.
Nem kéne erre valami törvény, kedves új kormány?
És akkor most kanyarodjunk vissza egy kicsit a magyar oktatási rendszerhez. A nyelvet nem tudó diplomásoknak manapság édeskevés esélye van a munkaerőpiacon, ezért hát az ilyen-olyan fokú nyelvvizsgát mindenhol elvárják, ami teljesen jogos követelés. Én is elvárnám. Csakhogy kevés iskolában van ingyenes nyelvoktatás, a legtöbb helyen esélytelen a vizsga. Mit tehet a diák? Nyelviskolába megy vagy magántanárt fogad, hogy időre tudja prezentálni azt a darab papírt, ami bizonyítja, hogy képes külföldi emberekkel szót érteni. Pénzt és időt nem kímélve ugyebár, hiszen nagyon-nagyon drága a nyelvtanulás Magyarországon. Sokan a végzés évében kapnak csak fejükhöz és kezdenek kampányszerűen tanulni, aminek persze használhatatlan nyelvvizsga az eredménye (már ha egyáltalán) mert a gyorstalpalón megszerzett tudás igen hamar elsikkad. Időben is szorulnak az ilyen diákok, hiszen a szakdolgozat, a záróvizsgákra való felkészülés igencsak sokat kivesz az ember életéből. Marad hát az éjszakánként tanulás, állandó kimerültség – és ez megint nem a hosszútávú megjegyzésnek kedvez. Persze az időt húzzák, ameddig lehet, és a vizsgát az utolsó pillanatra halasztják, addig is van lehetőség tanulni. Ilyenkor persze kérdés, lesz-e időben papír, mert annak kiállítása bizony nem történik meg pár óra alatt, és ismerek olyanokat, akik a főiskolán három-négy nyelvvizsgaidőpontra is beneveztek, mert ha az egyik bukta, már nincs idő újnak nekifutni. Ezért a nyelvvizsgaközpontok kitaláltak egy fantasztikus megoldást: sikeres vizsga esetén kérni lehet tőlük egy papírt, ami igazolja, hogy a diák ügyes, csak még nem állították ki a dokumentet.
És mit lép erre a kedves egyetemem, mely MSc képzésen _egyáltalán nem_ biztosít nyelvtanulási lehetőséget? Nem fogadja el ezt a papírt, csak a kiállított oklevelet. Azt is a diplomaátadó előtt egy hónappal kérik, ami azt jelenti, hogy a vizsgám utáni másnap kéne prezentálni az eredményt.
Köszönhetően a magyar felsőoktatásnak, mely nem képes biztosítani a feltételeket a sikeres diplomához, kidobtam egy nagy csomó pénzt az ablakon, nem aludtam hetek óta, gyakorlatilag egyáltalán nincs étvágyam és az elfogyás felé tartok, mindezt semmiért: nem lesz idén diplomám.
Nem kéne erre valami törvény, kedves új kormány?
