Ma visszavittem a nagymacskát. Újabb szelete nyílt meg a világnak, belecsöppenve a fullextrásba még inkább látszanak az emberek közti különbözőségek...
A harmincgurigás járgányban 4 nap olyan volt mint egy dimenzió és térugrás. Egyrészt rácsodálkoztam a technológiai dimenziókra (kb egy lépésre van az önjárástól a cucc), másrészt az emberi tényezők új dimenziója is megjelent... Békésen ülök én itt a jóindulatom kis burkában, és közben a világban olyan mértékű lelki defektek vannak, aminek igen kevés elég, hogy előtörjön... Hogy egy drágább tárgy ekkora frusztrációt/ki tudja milyen értékű tiszteletet tud kiváltani emberekben... elképesztő. Ezt biza kezelni kell tudni, és a megfelelő mértékű pléhpofával...
A járgánnyal vonulni kell az úton, viselni mint egy drága ruhát, különben a rövidebb centikkel élők szinte várják a lehetőséget, miként vágjanak be elé, vagy vegyenek akármi más módon revanst a vélt sérelmeikért a járgány által képviselt "gazdagok" felett. A nagykerben a tulaj, aki amióta oda járok (kb 20 éve), még köszönni is ritkán tudott, most odajött a macska elé leborulni, hogy milyen gyönyörű, és mit tud és mennyibe kerül... és sok szeretettel látnak amikor jövök legközelebb, esetleg egy kávét...? Nem köszönöm, nagyon kedves, sietek.
Elegánsan egy macskából kiszállva nincs alku az árajánlatomban. Tehát ha jó kocsim van, az garancia arra hogy jól melózom, mert fenn tudom tartani a csodajárgányt... Micsoda következtetések...
Az útszéli munkás homlokára ki van írva: mit tudhat ez a nő, hogy ezt tolták a segge alá...?
Meg is lepődne ha azt mondanám neki, hogy csak írni....
A harmincgurigás járgányban 4 nap olyan volt mint egy dimenzió és térugrás. Egyrészt rácsodálkoztam a technológiai dimenziókra (kb egy lépésre van az önjárástól a cucc), másrészt az emberi tényezők új dimenziója is megjelent... Békésen ülök én itt a jóindulatom kis burkában, és közben a világban olyan mértékű lelki defektek vannak, aminek igen kevés elég, hogy előtörjön... Hogy egy drágább tárgy ekkora frusztrációt/ki tudja milyen értékű tiszteletet tud kiváltani emberekben... elképesztő. Ezt biza kezelni kell tudni, és a megfelelő mértékű pléhpofával...
A járgánnyal vonulni kell az úton, viselni mint egy drága ruhát, különben a rövidebb centikkel élők szinte várják a lehetőséget, miként vágjanak be elé, vagy vegyenek akármi más módon revanst a vélt sérelmeikért a járgány által képviselt "gazdagok" felett. A nagykerben a tulaj, aki amióta oda járok (kb 20 éve), még köszönni is ritkán tudott, most odajött a macska elé leborulni, hogy milyen gyönyörű, és mit tud és mennyibe kerül... és sok szeretettel látnak amikor jövök legközelebb, esetleg egy kávét...? Nem köszönöm, nagyon kedves, sietek.
Elegánsan egy macskából kiszállva nincs alku az árajánlatomban. Tehát ha jó kocsim van, az garancia arra hogy jól melózom, mert fenn tudom tartani a csodajárgányt... Micsoda következtetések...
Az útszéli munkás homlokára ki van írva: mit tudhat ez a nő, hogy ezt tolták a segge alá...?
Meg is lepődne ha azt mondanám neki, hogy csak írni....
