Ma rámutattak arra,hogy nem jó irányba mentem el. Vagyis a képembe vágta egy kedves barátnőm.Milyen igaza van ha jobban belegondolok. Ismerjük egymást régóta,ismert mielőtt felvettem volna ezt a gondtalan,magabiztos,kemény,akadályt nem ismerő,nagyszájú minden lében kanál álarcot. Akkor megszakadt a kapcsolatunk és most hétvégén találkoztunk. A hétvégén amúgy is túl tettem magamon.Felejteni akartam azt a sok szart ami körülöttem zajlik,de nem akartam,hogy sérülékenynek lássatok.Nem akartam,hogy azt nézzétek ahogy sírok,hogy elrontsam mások hétvégéjét.Helyette ittam és még inkább kivetkőztem magamból.Páran már buliztunk együtt és ők is tudják hogy benne vagyok mindenben de ez nekem is sok volt. Ráadásul felejteni se sikerült. Pár óra volt amikor nem gondolkodtam. Aztán újra jött minden ami most van. Betegség,válás és még sorolhatnám. Igazából akkor kezdtem a mosolyt álarcként használni amikor rájöttem,hogy így kevésbé fáj ha bántanak.Inkább legyek harsány mint,hogy még egy pofont kapjak.Kevesen tudjátok de a 100kilót verdestem és amit most ti láttok még mindig nem épp normál alkat.Kaptam is eleget érte,és nem csak ezért.Túl nagy a lelkem és nagyon sérülékeny vagyok.Hetekig tudok rágódni kimondott vagy kimondatlan szavakon. Agyalok mindenen.Mit,miért,hogyan.Ha belegondolok,hogy Sixnél is fostam felvinni Pacit és szívem szerint megkértem volna valakit de nem mertem.Na meg a lemenet még szarabb volt!Amikor estem decemberben is egy hangom nem volt hanem pattantam fel és integettem hogy nincs bajom nehogy akivel voltam megijedjen. Akkor is a másikat néztem.Mindenem fájt,de tovább mentem egy hang nélkül.Ki ha én nem. Mintha lett volna valami bajom egy tíz perces pihenőtől. Mindig is azt néztem vajon mit gondolnak rólam,vajon a másiknak mi volna a jó. Közben esténként meg a macimnak sírtam el a bánatom. Nem akartam másoknak mesélni,hogy nekem is vannak gondjaim. Sokszor Pacival voltam csak Én! Ő még nem vágott át.Inkább segített megbecsülni,hogy itt vagyok. Lelke van neki is. Csak mostanában szégyen ha valakinek érzései,gondjai vannak.Nem divat jónak,önzetlennek lenni.Sokan nem a szívre hanem az érdekre hallgatunk.Futunk egy álomképp után miközben az élet elmegy mellettünk.Az hogy mik vagyunk most és mivé leszünk rajtunk áll.Különböző szinteken megyünk Keresztül és néha nem jó szinten szállunk ki a liftből.Itt jönnek a barátok akik segítenek visszatalálni a jó emeletre.Velem is ez történt most.Köszönöm is nagyon! Kell biztos egy kis idő,hogy visszafordítsam magam de rajta leszek. A mosolygást nem hagyom de ha bajom van azt se titkolom. Sok egyedül végigcsinálni a sok szart.
Tudjátok mire vágyom már régóta? Egy kis házikóra a vízparton ahol nyugi van.A víz hangját hallgatni és csak ringatózni a vízen.nézni ki a fejemből.Átgondolni mit hol rontottam el.Hogyan tovább? Ja és aludni miközben vigyáznak rám.Vágyak és álmok. A kis duracell nyuszi telepei lemerülnek. Szép lassan.Talán ennek is köszönhető,hogy csúsztam egyet ellenőrizve az út keménységét.Nem lett bajunk.Az őrangyalkámat oda kötöttem Pacihoz.Azt hiszem most elég belőlem. Bocsánatot kérek mindenkitől akit terheltem a gondjaimmal és csalódást okoztam,hogy én is csak ember vagyok.
