Zümm-zümm

Szerencsére eddig az időjárás, és a szabadidőnk is úgy adta, hogy minden hétvégén ki tudtunk menni egy-egy rövid körre.
196 km volt benne mikor elhoztuk. Olyan 50-et tett bele párom azzal, hogy bevitte eredetiség vizsgára.

Az első utunk az csak egy pár km volt, fel a tóhoz-meg vissza. A múlt héten úgy gondoltam, menjünk szembe a "Kanyar" névre keresztelt mumusommal, és guruljunk ki a bányához. Szép erdei út, kanyargósan ahogy kell. Nem mondom, hogy úthibáktól mentes a szakasz, de nekem pont tökéletes volt. Azt nem mondhatnám, hogy büszke vagyok magamra, mert az autóval egyébként 50-65-ös tempóval vett szakaszon kemény 30-35-el "döngettem"... Közben persze folyamatosan kaptam az instrukciókat a fülembe a páromtól. Most csak ketten voltunk.
Ahogy kell, szorgalmasan rá is körcsöltem szegény gépre.
Hazafelé tettünk még egy plusz kört, apukámat elkísértük dohányboltba. Itt már egyenesebb szakasz volt, és csak, hogy érezzem picit, hogy gyorsabban is képes menni a kedves, már elértem a 70-et is . Összesen olyan 30 km volt ez a kis karika. Hazaérve, kicsit sajnáltam, hogy le kellett szállni.

A következő, ugye az ominózus szerdai kimenő volt, amit páromtól kaptam, egy gyors kislisszanásra.

És ma is volt alkalmunk gurulni kicsit.
Tegnap sokkal hűvösebb volt, és itthon is volt teendő bőve. Főleg, hogy lekváros gombócot ígértem a csipet-csapatnak. Nem baj, bizakodtunk a mai napot illetően. 12 fok körül írták a hőmérsékletet, szuper lesz. Az eső is majd, csak később kell, hogy ide érjen, addigra haza is érünk.
Reggel ahogy ébretünk, szomorúan hallgattuk még ágyban fekve a hatalmas széllökéseket, amik az utóbbi időben egész gyakoriak voltak errefelé. Reméltem, hogy majd csillapszik egy picit. A felhőket elfújta csodásan sütött a nap, és szélárnyékban lehetett is érezni a beígért hőmérsékletet is.
Dél körül anyukám kérdezett rá, hogy mikor szeretnénk menni, mert ha gondolom, küldhetem a srácokat, és mehetünk ebéd előtt is. Phersze, hogy kaptunk az alkalmon. Gyorsan pulcsit, kabátot adtam a fiúkra, és küldtem őket, mi pedig megbeszéltük, hogy akkor legyen célja is az utunknak: kell valami a penny-ből? ... Nos, nagyon fontos dolgot kellett vásárolni: csokit és kólát. Megérkezett apukám is, így nyeregbe pattantunk, és irány Sajószentpéter.
Fantasztikus élmény volt a szél, aki nem igazán tudta eldönteni, hogy melyik irányból akar fújni, éppen mikor merről akart levinni a motorról. Azonban még így is megléptem a 80-at oda is meg vissza is. Mivel ezen az útszakaszon, és úgy egyébként azokon az utakon ahol általában járunk, 90 a megengedett, én úgy gondolom ezzel a motorral teljesen elégedett vagyok saját magammal: közlekedtem!
A városban volt egy tündéri mama, ahogy megállt az út szélén, szorgalmasan integetett nekünk. Arról beszélgettünk, hogy vajon ismerős volt a csapat, vagy esetleg kedves, nosztalgia ébredt benne a régi szépidőkről. Bármelyik is, vissza integettünk, és nekünk is kedves emlék lesz majd.
Utunk azonban még nem ért véget. A kanyargás nem maradhatott ki! Megint kimentünk a bányához. Ezúttal 40-45, helyenkén hajmeresztő 50 km/h-t is sikerült döngetni .
Viccet félre téve, sokkal jobban ment mint legutóbb. Most már sokkal konfortosabban éreztem magam a nyeregben . Saját magamhoz képest, még mindig rágörcsöltem, de már nem annyira mint legutóbb. A lelkem megnyugodott, és pici buksi simivel jutalmaztam magam fejben, hogy okés, fejlődő képes. Nem teljesen veszett ez a mazsola.

A motorba pedig olyan 40 km-t tett bele ez a kör. Most, ha jól emlékszem már 336 -nál tartunk, júniusban lesz 1 éves a Kedves.

Mindemellett a mi akciókameránk sajnos hibásan érkezett a héten, úgyhogy én felvételt nem tudtam készíteni, pedig nagyon szerettem volna. Apukámnak azonban működik az eszköz, így videón is megörökítésre került mazsolaságom. Remek alkalom, hogy megtanuljak videót vágni, amit remélem nemsokára megoszthatok a nagyérdeművel is.

A kertünkben ezerrel virít a hóvirág, szóval köszöntelek tavasz! Remélem a tél már nem kacsint vissza, vagy ha teszi, akkor olyankor, amikor egyébként sem tudnék kimenni.

Pusszantás!
EniAnyu