... hát ja... úgy múlt el végül a nyár, mint a fiatalkorom, hogy érzésem szerint nem is igazán volt, néhány jó pillanattól eltekintve.
Az A betű pár napja lett kerek egy éves a passzuson, ezalatt sikerült összesen kb 20 ezer kilométert menni 2 keréken, ebből 17000 a Bismarck óráját terheli. Betöltötte a 60000-et a lelkemÚgy elgondolom, nálam egy év alatt futott ennyit, azelőtt 5 gazdával a 22 év alatt 43 000-et. Nehéz elhinnem, de ha belegondolok, hogy 13 éves, ám szinte nullkilométeres gumival vettem anno, ez annyira nem is a vallás kategória.
Nem tervezem, hogy lesz szezonvég. Amennyiben lesznek száraz napok legalább 10-12 fokkal a télen is, garantáltan kint leszek az utakon. A motornak sem árt, és én is könnyebben ugrok neki majd a következő szezonnak.
Múlt szombaton amúgy is volt némi esemény, a VRA Germany Stammtisch Nord/West már három hete kiírta, hogy beza szeptember 25-én ők bizony összeröffenést tartanak. Ja, Hamelnben. A név ismerősen csengett, le is tudtam annyival, hogy erre ugyan én okvetlen belátogatok, kb előtte egy órával elindulok, oszt úgy igen jó lesz...
Aham... hát tépnem kellett a 2-es pályán 150-160-at a bajuszát, és így is szó szerint éppen elcsíptem csak a konvoj farkát a lámpa alatt a találkozópontról kiguruláskor. Mert annyira nem volt közel, 260 km, amit 2,5 óra alatt kellett abszolválni egy rakás útépítéssel, tankolással, 30-as zónákkal tarkítva. És akkor a srácok megkezdték a nagyvasakkal a falvak közti szerpentineken a túrát...
Az öregek az 1700-as 4+ mázsás vasakkal olyan kanyarsebességeket képesek produkálni, hogy én konkrétan elkezdtem imádkozni a puszta túlélésem érdekében. Az egyik kereszteződésnél jeleztem is, hogy egy ilyen hajsza után ezt én inkább kihagyom, ez kipihenten jó lenne, de nem egy olyan extreme-run után, ahogy érkeztem, minden átmenet nélkül. Meg közben amúgy is égető lett volna már újabb kutat találnom.
Erre a sereghajtó rászólt a többiekre a fülesen, hogy a falu főterén gyülekező. A csapat itt vette először észre, hogy látogató érkezett az eseményre
Miután meghallgatták a nyűgömet, + közben fogyott egy cigi, fel sem merült náluk,hogy kihagynak, sőt kerestek kint a pusztában egy benzinkutat, elhagyva a "kedvemért" a tervezett élménymotorozgatás vonalát. Majd onnan már együtt gurultunk szépen rendben az étteremhez.
Itt Feger, az aktuális RC és egyben a klub titkára majdhogynem kérdőre vont, hogy miért a magyar chapterhez álltam sorba elsőre... Na vajh, mié' vazze...
Itt még egyszer azért belém rakták a vakhangyát, hogy az egész hajsza felesleges volt, mert az étterem kapujánál 1X: maszk kötelező az udvaron is...
2X: mobilappos regisztráció oltási állapotról (itt már éreztem, hogy elönti a vér a szemeim)
3X: belépés csak eleve 3G számára...
No, ezzel a lendülettel köszöntem meg a srácoknak tényleg a türelmüket, és kaptam gellert ezen harmadik táblán. Még a cigit szívtam a parkolóban, amikor kiballagott utánam az RC, hogy ne törődjek semmivel, menjek nyugodtan, a kutya sem fogja kérni semmimet. Aztán tényleg.
Érkezett látogató egy "rokon" motoros bandától, Steff a Vulcaniern-től (ők nem tartoznak a VRA International kötelékébe) aki mindenkinek a kezébe nyomott egy kis csavaros kupakos üveget, mondván saját termés, hátha valakinek tetszik. Amint az másnap kiderült, igen ütős meggybort rejtett a kis flaska, nálam bejött a promó, én tuti fogok belőle venni
Íme Steff:
Asztaltársaságnak megnyertem Andreast, valamint Ralfot és feleségét Andreát, akik bizony külön motorral jöttek, 60-on túl vannak, a hölgy egy 650 S-et hajt, Ralf pedig úgy néz ki, mint Rob Halford 20 évvel ezelőtt
És volt némi meglepetés, ebéd után Senneboyék galád módon, előre megfontolt szándékkal letámadtak, és ez lett az eredménye:
A 2-3 órás találkozó teljesen jó hangulatban ment le, nem lettek belőle bürokratikus problémák sem, és a hazaút is sokkal nyugisabban zajlott, mivel már ráértem a saját, nagypapás 100-110-es tempómmal hazacirkálni. Bár azért párszor megint eszembe jutott az az agyatlan naplemente-romantika, amikor elég hosszan denevér módjára kellett tájékozódnom, mert látni bizony lóöt sem láttam. Fontolgattam is, jelzésértékűen vonóra veszek egy fehér botot, tudja mindenki, hogy a bácsi nem lát semmit...
Azóta megjött a "jóidő", 50-60-as széllökések, a szokásos esők, vizes avar szalmával kevert trágyacsomókkal karöltve az utakon, + a szolgalmi utak becsatlakozásánál a szokásos sárfelhordások... Közeleg az időszak, amikor hétvégi motoros leszek én is.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...
