Veszélyes új hobbi

Még be se fejeztem a két hátralevő motort, Starsky vasát és Marcit, máris egy újabb hobbi kebelezett be. Gyökerei ennek is régről erednek.
A hobbi veszélyes dolog. Lefoglalja az ember agyát, pénzt költ rá, időt szán rá. Nagyon veszélyes ez a mai világban, és a fogyasztói társadalomnak célja is, hogy az legyen. Fogyasztás-generáló hatása van.
Ezért kezdtem el írni. Igen, ebben a stílusban, irodalmi nyelvezettel, merthogy így is tudok, nemcsak amúgy parasztossan, ahogy ide általában szoktam. Az egyetemen annyira beletanultam a tudományos igényű tanulmányok írásába (raklap féléves feladat), hogy folytattam, nem hagytam veszni mindazt, amit kitaláltam. A motorokkal is így kezdődött, nem akartam veszni hagyni a rengeteg agyalás eredményét. Pedig kellett volna. Nem ment volna rá az időm, a fiatalságom, kétmillió forintom és az egészségem. Lehet, hogy a könyveimmel is így leszek?
A címek mindenesetre provokálóak: Élet a fogyasztói társadalom után, Élet az Univerzumban, Élet energia nélkül, Klíma, Recycling, A fogyasztói társadalom pszichológiája és módszerei, Élet a fizikai világon túl, Erőforrás-takarékos építés, Közúti járművek alternatív hajtásai. És a rövidebb tanulmányok: A Torony, Kapitalizmus és diktatúra, Hidegháború és rendszerváltás, A foglalkoztatás szociális funkciója, stb.. Aztán, hogy a mai világhelyzetből következő rémképeimnek formát adjak, megírtam első kisregényemet, Toni címmel. Aki elolvasta, azt mondta, rohadtul odavág. Remélem is! Bárcsak lenne valami hatása azon kívül is, hogy majd jól szétvágják a fejemet miatta...
A veszélyes új hobbi a regényírás. Igen nagy sci-fi rajongó vagyok. Szeretem a Star Wars-t is, de különösen mostanában igen nagy Star Trek-fan vagyok. 71 oldal van az ebben az univerzumban játszódó regényemből készen, címe: A múlt árnyéka. Ma tudtam meg, hogy az első sorozat 1966-ban debütált. Nagyon jó lenne, ha úgy sikerülne, hogy 2016-ban, az 50. évfordulóra ennek a történetnek az alapján hoznának ki egy mozifilmet! Már csak azért is, mert szerepel benne a Kirk-féle Enterprise-A (persze más kapitánnyal), a Picard-féle Enterprise-E, a Janeway-féle Voyager, a Deep Space Nine, és számos korábbi mozifilm-szereplő, a hozzá kapcsolódó történetekkel. Nagy vágyaim vannak. Túl nagyok. Pénzügyileg nem akarok belőle profitálni, hírnévre sem vágyok, még csak a nevemnek se kéne ott lennie. Csak szeretném viszontlátni végre valamelyik agymenésem eredményét. Eddig szerintem egész jó a sztori, van benne akció és bölcsességekkel is tele van tűzdelve, igyekeztem a szereplők személyiségét minél jobban megőrizni. De kezdek nagyon, túl mélyre merülni a témában. Már majdnem mindegyik hajóosztály adatait kívülről fújom, a képről rögtön mondom a hajóosztályt, ilyen témájú videókat nézek a Youtube-on, gyakran lógok csak úgy a starshipdatalink.net-en, stb. Kezd a dolog veszélyessé válni. Már csak azért is, mert a hétköznapi élethez az égegyadta világon semmi köze a dolgoknak (a motoroknak legalább NÉMI volt). Inspirációként két órás munkával megcsináltam a regényben szereplő átépített Enterprise-A modelljét a legkisebb méretben, ami még ipari berendezésekkel, normál kéziszerszámokkal megvalósítható volt, a tanműhelyben, jórészt munkaidőben. Szerintetek hol a határ? Nem veszélyes ez már? Mi az a szint, amiről vissza kell fordulni?