Vaddisznógondok
Írta Vidék a Elmélkedések blogban. Megtekintés: 580
Nemrég alkalmam nyílt a természetvédelemben aktívan is részt venni. Környezetmérnök-jelölt tankörtársaimmal együtt Gönyün pucoltunk ki egy csodaszép árvalányhajas homokpuszta-részt. Munkavezetőnk egy nagyon kedves természetvédelmi őr hölgy volt, akivel remekül el lehetett beszélgetni. Szóba került, hogy a vaddisznók elszaporodása miatt hatalmas természetvédelmi károk vannak, és majdnem ekkora károkat okoznak a másik típusú „vaddisznók”, a természetvédelmi területek határait nem tisztelő endurósok is.
Ezen komolyan elgondolkoztam. Motorral olyan helyekre is el lehet jutni, ahova terepjáróval sem, és emiatt motorral látogathatók meg a legeredetibb formában megmaradt természeti értékek. Amikor motorozni tanultam, se jogsi, se műszaki, persze én is a földutakon nyomultam. Ebből a korszakból maradt meg, hogy motorozás közben a táj, a környezet csodálatát élvezzem legjobban. Eközben mindig törekedtem arra, hogy a lehető legkisebb mértékben károsítsam azt. Persze akkor is voltak környezetemben olyanok, akik a terep legyőzését vagy pusztán a vadulást, a gépnyúzást élvezték a legjobban. Sosem tudtam megérteni őket.
Azonban az éremnek mindig két oldala van. A homokpusztára menet a földutakon sehol sem láttam útlezárást vagy természetvédelmi terület kezdetét jelző táblákat. Aki csak vaddisznózni akar egyet, nyilván nem azzal kezdi, hogy bemegy az önkormányzathoz és kér egy térképet, hogy hol nem teheti ezt meg. Annyira hiányos a tájékoztatás, hogy sokan még talán a faluban se tudták volna megmondani, van-e egyáltalán természetvédelmi terület a falu közelében, nemhogy hol van az.
Több természetvédelmi befektetés kéne: táblákat kihelyezni, megfelelő létszámú őrséget rendesen fizetni, s akkor nem fordulna elő, hogy akaratlanul is kárt okozunk, és ezzel tovább növeljük a motorosok iránt jelen levő társadalmi ellenérzéseket. Barátaim: figyeljünk, hova megyünk ki!
Szegecs kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...
