Túra 6. nap

Írta Betti364 a Motoros élmények, érzések :) blogban. Megtekintés: 878

Elérkeztünk az utolsó túranaphoz, amikor még nem hazafele vesszük az irányt. Ez volt az egyik legnehezebb nap, de a legizgalmasabb is, igazából szerintem csak nekem, de majd ide is eljutunk :)

Volt egy olyan apró-cseprő problémánk, amit elfelejtettem megemlíteni, hogy egyik utastársunk (pontosabban utastársaink) motorjának a hátsó kereke sajnos már anyagig kopott, ez a motor ráadásul egy aprócska kis Honda Goldwing volt, aminek kerekét felfalta az itteni jó minőségű, érdes, tapadós út. Jött a dilemma még Trogírban hogy mi legyen, mert ilyen kerékkel nem nagyon lehet folytatni az utat, hazamenni is elég messze vannak, így a szobatársam, aki Szerbiában élő magyar és tökéletesen beszél szerbül intézkedni kezdett hogy legyen kerék. Lett is de a méret nem volt tökéletes ezért az a döntés született hogy ők Trogírból előbb indulnak és egyenesen a szállásra mennek, majd vagy összefutunk útközben vagy nem de ők lassan és óvatosan mennek. Igazság szerint én nagyon féltettem őket. És nagyon örültem mikor kiderült, hogy ők is a gumicsere mellett döntöttek, és végül csak 15 perccel utánunk érkeztek meg az Orebic-i szállásunkra. A képen már az új hátsó gumival (ezt a képet Zs.-nek köszönhetjük)

1978808B-EB79-4285-B39B-4C83477A8550.jpeg

Az este egyébként volt egy vetítés is, az egyik motorosunk, aki német de tökéletesen beszéli a magyart, persze akcentussal de ezért csak még jobban megkedveli az ember, volt Dél-Amerikában motoros túrán, ha jól emlékszem 3 hétre ment és vitte a BMW GS motorját, amivel mindenféle terepes utakon végigmotorozott több, mint 10000km-t. Le a kalappal előtte, a képek csodásak voltak, és ahogy a sör fogyott, a hangulat is egyre jobb lett :) és kiderült hogy vacsora is van a szoba árban, ezért mindenki gyorsan áttelepedett az étterem részre és elfogyasztotta a vacsoráját.
Szóval a másnap reggeli indulás. A vihar lecsendesedett a hajnali órákra, a felhők eloszlottak, és mire a többség felkelt addigra napsütés várt minket. A reggeli 7 órától volt, svédasztalos, jó bő választékból mindenki megtalálta a neki való finomságot. Ezután pakolás, készülődés, indulás.
Utunkat a mostanra szinte megszokott 8-as úton folytattuk, és egy kellemes jobbra döntés után az irányt Dubrovnik felé vettük. Sajnos be nem mentünk, mert nagyon valószínűleg csak a dugóban kecmeregtünk volna parkoló helyet keresve, de továbbhaladva a hegyre felmenve megálltunk egy parkolóba, ahonnan csodás látvány volt a város. Itt mindenki készített pár darab fotót, és haladtunk is tovább a horvát-montenegrói határ felé.

40B53ECE-2CD4-48D7-8514-17BEB07DF39C.jpeg

A határ után megálltunk, tankoltunk, kávéztak a többiek, én személy szerint kaptam egy ígéretet még a túra elején. Ugye hát senkit nem ismertem, és ismeretlenül találkoztam mindenkivel Rédicsen (előtte pár emberrel Érden), és Rédicsen voltunk mikor begurult a Goldwing. Annyira gyönyörű motor hogy áradoztam magamban és teljesen odáig voltam. A tulajdonosok a világ legkedvesebb emberei, és a második napon mondták is hogy na majd a túra alatt elvisznek egy körre. És hát eljött az ideje, szólt a K. hogy pattanjak fel, mert ki tudja mikor lesz lehetőség (a határ miatt vártunk még pár motorosunkra). Nem kellett kétszer mondani, felpattantam mögé. Hát még csak álltunk de olyan volt mint ha egy tökéletesen a fenekemnek és hátamnak kitalált fotelban ülnék. Elindultunk és a benzinkútról kikanyarodva meg is húzta neki, és bár nem látszik rajta, szuperül tud menni, és a kanyarban is szépen dől ez az óriási túra-fotel. Hatalmas élmény volt akkor is ha csak 5km-t mentem vele, de ebben biztos kibír az ember több ezer kilométert popsi-fájás nélkül :)

0261DC0E-5D7E-4E68-A8B6-57C60BC2E2A3.jpeg

A Kotori-öbölig haladtunk, igazából nem mentünk el odáig mint terveztük, de egy magaslati ránézést kaptunk a legbelső részértől, amit innen fentről simán tónak is gondolhatna az ember. Itt is megálltunk pár képet lőni, aztán haladtunk tovább a határátkelőhöz. Az út nagyon szuper volt, kellemesen kanyargós és jó minőségű, ez egyébként a túra nagy részére igaz volt! :)

8B1EAAE0-B89C-4107-B89D-B93859CDC0B9.jpeg



A montenegrói határt átlépve kb 2 kilométeres szakasz a bosnyák határig, ahol szintén gyönyörű táj fogadott minket. A határ átjutás után az irány Trebinje majd Foca és Sarajevó volt. Az egész út igazi motoros út, kanyarog a gyönyörű tájakon jó utakon.
B17BD3F5-D87E-477B-B25F-1A5C81E2773E.jpeg

Tudtuk, hiszen láttuk az előrejelzést hogy hatalmas eső vár ránk Sarajevóban, és az egy hétig fog tartani.... nos az utunk közben amikor a Dínári-hegység lábánál kanyarogtunk megkezdte a csepergést, és láttuk ahogy egyre beljebb hatolunk a felhőkön. Szerencsére még ezelőtt megálltunk egyszer csak azért hogy mindenki felvegye az esőruhát. Jó ötlet volt, bár akkor még napsütésben tettük ezt meg láttuk merre tartunk... az igazság az hogy a csepergésből hamar dézsából öntés lett, szakadt az eső, de mi hősiesen folytattuk utunkat, és sikeresen eljutottunk Sarajevó-ig. Az ismerőseim között van egy mondás a London has fallen c. film nyomán, ezért ezt követve azt mondtam akkor magamban mikor már Sarajevóban motoroztunk, hogy Sarajevó elesett. A víz mindent uralni kezdett, az utakon 20-30 cm mélyen állt a víz, az autósok hiába jöttek szembe lassan, az egész testemre érkezett tőlük a csapás, a bukón alig láttunk kint mert a páratartalom hatalmas volt és közbe óriási cseppekben szakadt az eső, a motorjaink mindenen átgázolva bírták a kiképzést, és megérkeztünk a szállásra. Pontosabban arra a helyre amelyre a bekapcsolt 4 GPS vitt minket. Aztán kiderült hogy nem ott vagyunk. Ez szakadó esőben teljesen egyértelmű hogy eltévedünk :D minden nap meglett a szállás elsőre, de ha szakad az eső és mindenki ronggyá ázott (főleg az akinek nem volt vízálló csizmája és kesztyűje.... pl én.... de legalább nem voltam egyedül :D ). Aztán egy helybéli eligazított minket és egy utcával kellett csak arrébb menni, de hát ilyen esőben lemenni ott ahol feljöttünk... kb 20%-os lejtő volt minden túlzás nélkül, de hát ha arra kell menni akkor arra megyünk. Hála Istennek senki nem dőlt el vagy csúszott meg így mindenki megérkezett, leparkolt és mentünk be a szállásra.
Itt étterem rész nem nagyon volt, csak a reggelit szolgálják fel ezért rendeltünk Csevapot mindenkinek, és közösen megvacsoráztunk egy kiadós forró zuhany után.
Sokat beszélgettünk, hiszen ez volt az utolsó közös esténk...
Nagyon jó embereket ismertem meg, akikkel már tervezzük is a következő túráinkat :)
Sajnos az eső folytatta egész este, ennek ellenére az este nagy részében csizmát és kesztyűt szárítottam hogy hátha eláll majd (persze az előrejelzésben láttam hogy erre elég csekély esély van). Sikerült mindent megszárítani reggelre. De ez már egy másik blogbejegyzés része lesz :)
Szegecs, bocsi és storm kedveli ezt.
Hozzászólnál? Jelentkezz be...