Szia Mama...

Szia Mama. Amikor elmentél azt gondoltam, hogy össze fog dőlni a világ. Aztán végül nem dőlt össze, csak baromira hiányoztál.
Képzeld, tegnap voltam Szentendrén, ahová mindig elvittél és olyan jó volt, a duna-parti játszótéren, motorral. A játszóteret átrakták feljebb a töltés alá, az út mellé közvetlen, meg tele van tökjó új mászókákkal, és nem csak a hinta meg a homokozó és a libikóka van. Lett még 4-5 klassz új mászóka, esküszöm kedvem támad felmászni rá... A parton a szabadstrandot egy picit feljavították: lett két zuhanyzó, egy öltöző, egy tájékoztató tábla, meg kibójázták ameddig szabad úszni. A "mélyvíz" tábla ugyanaz, és ugyanott lóg ki a vízből mint harminc éve... A parton az iszapos részen a kicsik önfeledten fülig maszatosan saraznak (mint anno én), a homokpadon meg az ősök lebzselnek, kutyák szaladgálnak...
A Duna vize még mindig hideg, de jóleső. A hangulat ugyanolyan, mint azokon a békés nyárvégi vasárnap délutánokon, amikor veled voltam itt. Néha elhúz egy motorcsónak, sokan eleveznek a part előtt, néhányan bográcsolnak a part feletti füves részen, és a nagy fák alatt biciklisek alszanak könyökölve órákig az ötperces megállójukon...
Tudod hiányzol. Hogy nem tudlak megölelni, megsimogatni a ráncos kezed, a bütykeidet... De tudom hogy itt vagy velem. Minden, amit tanítottál nekem az Te vagy, az itt van a mai napig... Amíg kicsi voltam, te vigyáztál rám mindig, és most, hogy "nagy" vagyok, azt vigyáz rám, amiket tőled tanultam. Sosem tudok elég hálás lenni neked azért, hogy ilyen klassz nagymamám volt. Mama, remélem odaát jó dolgod van. Régen elmentél már, de mégis olyan, mintha tegnap még itt lettél volna...

Köszönöm, hogy az én Nagymamám voltál.