Szelektíven szelektálok

Írta NaNa a Gondolataim motorozásról, munkáról, gyerekekről, meg ami még eszembe jut blogban. Megtekintés: 1857

Mióta megvannak a szelektív kukák, egyszer sikerült eltalálnom, hogy mikor viszik el, pedig már rögtön az elején beleírtam a dátumokat a telefonomba. A szomszéd felvilágosított, hogy a probléma az, hogy sarkon lakunk, és a hivatalos címünk a másik utca, nyilván az a dátum szerepelt a szórólapon.

A kukák már úgy két hónapja megteltek, és közben folyamatosan nyomoztam, hogy vajon mikor kellene kiraknom, hogy elvigyék. Sehol nem találtam olyan infót, ahol utcára lebontva meg lehetne nézni, hogy mikor kell kirakni. Volt, hogy a kerítésen keresztül láttam elhúzni a kukásautót, de mire a konyhából kiszaladtam, már az utca végén jártak.

Végül úgy döntöttem, hogy én mindent megtettem (a férjem egyébként már sokkal előbb lemondott a szelektálásról), aki nálam környezettudatosabb, az már szinte csaló, szóval részemről ennyi volt.

Aztán a múlt hónapban bedobtak egy újabb szórólapot, amin megint rajta voltak a következő négy hónap dátumai. Ismét rögzítettem a telefonomba őket, és amikor tegnap éjjel jelzett a telefon, hogy ma viszik a szelektív kukákat, fogtam magam, és éjfélkor kihúztam őket. Biztos ami biztos. Előtte azért mindkét utcát megnéztem, de sehol nem láttam kirakva egy kukát sem. Sebaj, ez a legeslegeslegutolsó kísérletem, aztán befejeztem!
szelektiv_1.jpg
Délelőtt már több kuka is volt kinn az utcán, de még mindig nem tudtam eldönteni, hogy csak az egy bolond százat csinál effekt, vagy tényleg ma van a nap. És láss csodát! Három óra körül megláttam a kukás autót bekanyarodni az utcába. Lőrinc nagy örömére kiszaladtunk, és közvetlen közelről néztük végig, ahogy kiürítik a sárga tetejű kukát.
szelektiv_2.jpg
A kukások is kedvesek voltak. Hagyták, hogy megörökítsem őket, és elmondták, hogy elég, ha délben kirakom máskor a két tartályt, mert egy óra után érkeznek csak.

Szóval minden jó, ha jó a vége. Végül most újra gyűjthetem a szemetet szelektíven.

***​

A délután hátralévő része azzal telt, hogy el kellett sétálnunk az utcában pár háznyira, ahol épp aszfaltoztak, és a fiam kiszúrta a bobcat sárga villogóját, úgyhogy papucsban meg mackónadrágban elrángatott oda, és vagy fél órát néztük, ahogy dolgoznak. Úgy látom, hogy jobb, ha szoktatom magam a gondolathoz, hogy egyre több ilyen munkagépes programom van...
aszfaltozas.jpg
  • ekime6
  • NaNa
  • Witch77
Hozzászólnál? Jelentkezz be...